A párharc végéhez közeledve már nemcsak a tudás, a pillanatnyi forma, a frissesség, hanem az egészség is egyre nagyobb hangsúlyt kap. A székesfehérváriaknál Ocskay az első két meccset kényszerült kihagyni, de még most is csak rögzítőkötéssel a kezén (meszsze nem csúcsformában) játszik, Gröschl és Valkó pedig csütörtökön dőlt ki (előbbi lábszárcsonttörést, utóbbi agyrázkódást szenvedett). A dunaújvárosiaknál Szélig gyakorlatilag a döntőre épült föl, Tokaji azt megelőzően lett Niedermayer áldozata, Vargyas térdszalagja pedig menet közben szakadt el. Végeredményben durván döntetlen, bár ezen a „meccsen” a 0-0 a legjobb eredmény.
Tegnap a döntő dunaújvárosi 6. mérkőzésen kis híján Rajz (Volán) gyarapította a listát, amikor a 8. percben találkozott Borsos könyökével; ő megúszta, a hazaiak csatára viszont a kiállítást nem. Ez a 2 + 2 perc jogos volt, amúgy a szlovén bírók hozták csütörtöki formájukat: két marékkal szórták ki innen is, onnan is az embereket. A szimpla előnyöket nincs is értelme számon tartani, ám a Volán másfél percen át öt a három ellen játszhatott, s ezt a 18. percben Palkovics révén ki is használta (0-1).
A 26. percben az Alba Volán azonos létszám mellett is betalált, Szuna eresztett meg próba szerencse alapon egy löketet, s Szuper bizony csúnyán elnézte (0-2). A fináléban ez volt az első potyagólja, Szuna viszont utoljára 2003 januárjában volt eredményes. Különös találkozás. Ezt követően a csordulásig megtelt nézőtéren a fehérvári tábor tombolásba kezdett, pedig számukra összesítésben még mindig csak az egyenlítés volt a tét. A hazaiak ellenben bajnoki címet szerettek volna ünnepelni. Kedvenceik azonban egyre-másra tékozolták el lehetőségeiket, így nem ismétlődött meg a csütörtöki forgatókönyv, Palkovicsék ezúttal kétgólos előnyben vághattak neki az utolsó húsz percnek. Amit a 47. percben háromra növeltek. Ocskay remek ütemben, hihetetlen lendülettel és elszántsággal lépett ki az újvárosi harmadban, a pattogó koronggal még dekázott is egyet, míg végül megszelídítette, és Szuper lába mellett a hálóba passzolt.
A DAC becsülettel hajtott tovább, de tegnap hiányzott belőle az átütő erő, legjobbja, Ladányi a harmadik gólig például rendre két sorban is jégen volt, de lövései sorra lecsúsztak, vagy célt tévesztettek. Az első négy találkozón remeklő szlovákiai légiósok, Kovác és Rusic pedig mintha elfáradtak volna. A fehérváriak ezzel szemben szárnyakat kaptak, s az ötvenedik percben eldöntötték a találkozó sorsát. A kapu mögül Sille volt a feladó, Kovács Csaba a kézbesítő (0-4). A vendégközönség kaján „Szuper Levi!” rigmusban tört ki, de ennek legfeljebb hétfőn lehet jelentősége. Bár a dunaújvárosiak válogatott kapusa nem az a fajta, akit könnyű megtörni. Az ötvenkettedik percben még szépített a DAC, de a lényegen ez már nem változtatott. Végül 5-1-re nyert a Volán, összesítésben 3-3-ra egyenlített, így hétfőn Székesfehérvárott jöhet a mindent eldöntő hetedik mérkőzés.
origo.hu
Gólyafiókák életét mentették meg Kocséron – videó
