Hiánypótló

Miközben hazánk a magas államháztartási hiány miatt úgynevezett túlzottdeficit-eljárás alatt áll, s az EU fináncai – példátlanul erőteljes módon – július 8-ával konkrét határidőt szabtak a Gyurcsány-kormány számára arra, hogy bemutassa gyakorlati teendőit, addig a magyar pénzügy-, illetve a gazdasági miniszter, sőt tegnap maga a kormányfő is győzelemként értékelte a friss brüsszeli döntést az államkassza új hiányszámítási módszeréről. Az új uniós elszámolási metódusról pusztán annyit, hogy a nyugdíjreform miatt kieső bevételek is szerepelhetnek majd hiányátlépési indokként. Más kérdés, hogy a szóban forgó kiigazítási lehetőség sem tart örökké: az tudniillik öt év alatt fokozatosan „leépül”. Íme tehát az első magyar siker Brüsszelből – a Nyugatról érkező könyvelési segédlet. Aki ugyanis nem tudná, e könnyítési lehetőség élharcosa volt a magyar kormány. Persze ne legyenek illúzióink: ha a legnagyobb uniós befizető, azaz Németország nincs a kezdeményezés mögött, akkor Brüsszelben elvérzik a javaslat.
De nézzük az érem másik oldalát. Hiába az új hiányszámítási módszer, amelynek révén bő egy esztendővel a választások előtt fellazulhat az egyébként is félretervezett költségvetés, a szigorú követelmények nem változtak. Ahhoz tehát, hogy bevezessük az eurót, amely az egyetlen gyakorlati haszna tavalyi európai uniós csatlakozásunknak, a konvergenciapályán kell maradnunk. Vagyis az államháztartás hiánya továbbra sem lehet nagyobb a GDP három százalékánál, illetve hazánk adóssága nem haladhatja meg a bruttó nemzeti termék hatvan százalékát. Az alacsony infláció is feltétele az euró meghonosításának; a pénzromlás éves mértéke nem lehet több három százaléknál. Ismeretes, hazánk a felsoroltak egyikét sem teljesíti.
Nem árt azt sem fejben tartani, hogy az euró bevezetése nem alku tárgya, hanem azt az unió illetékes szervei – az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank, az Ecofin, majd az Európa Tanács – egyoldalú mérlegelése alapján eldöntik: bekerülhet-e egy újabb ország a körbe vagy sem. Sokatmondó, hogy a luxemburgi miniszterelnök úgy nyilatkozott, a negatív görög példa hatására minden korábbinál szigorúbban vizsgálják majd a tagjelöltek valós teljesítményét. Igen, a valós teljesítményt fogják ellenőrizni, ez pedig nagy gond már most is Budapesten. Ugyanis a deficiteljárás megindítása, valamint az EU által megkövetelt vésztartalék-emelés kapcsán a Gyurcsány-kormány és a Pénzügyminisztérium részéről (most diszkréten fogalmazunk) felerősödött a hajlandóság az államháztartási tételek kiszervezésére. Csak a vak nem látja, hogy a 2005-ös büdzsé egyik legfőbb vonása, hogy a pénzügyi tárca a beruházási kiadásokat kivonja a statisztikai körből. Ennek tipikus példája az autópálya-építés finanszírozása, ami a következő kormányok lehetőségeit bénítja meg, hiszen évekre eladósítja az államot s vele bennünket, adófizető állampolgárokat.
Persze figyelemre méltó, hogy a statisztikailag ugyan nem, de közgazdasági értelemben a szélesebb államháztartáshoz kapcsolódó kiadások hozzávetőleg háromszázmilliárd körül alakulnak – még a holdudvarhoz tartozó szakértői számítások szerint is. Így a tényleges finanszírozási igény ennyivel lesz magasabb a hivatalosan kimutatott hiánynál, s ha ehhez hozzátesszük a tönk szélén álló helyi önkormányzatok deficitjét, akkor még a manipuláció sem menti meg a költségvetést. Ráadásul július 8-a sincs túl messze – addig retorziómentesen jelenthet a kormány a hiánycsökkentő lépéseiről.
A brüsszeli könyvelési segédlet tehát csak átmenetileg segít. Hiánypótló a nagy hiányban.