Hősök, végre jelzők nélkül

A Dunaferr elődöntőbe jutása a női kézilabda Bajnokok Ligájában már önmagában óriási bravúr. Különlegesen becsessé azonban az teszi, hogy olyan magyar–dán végjátékban született meg, amelyet eddig – már-már elfogadtuk, hogy törvényszerűen – szinte mindig a mieink buktak el. Szombaton délután aztán a tragikus hősből végre hős lett, jelzők nélkül. S nemcsak Viborgban, hanem Gudméban és Horsensben is, hiszen az FTC és a Cornexi is dán ellenféllel szemben lépett tovább az EHF-kupában.

2005. 03. 21. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nagyjából kiegyenlített a magyar–dán párharcok összmérlege válogatott- és klubszinten. Azzal a nem lényegtelen kiegészítéssel, hogy a mindkét fél számára fontos összecsapásokat majdnem kivétel nélkül az ellenfél nyeri, a többit általában mi. A Dunaújvárosban szerzett egygólos előny után ezért úgy készülhettünk a szombati, idegenbeli BL-visszavágóra, hogy valószínűleg ismét az utolsó pillanatokig kiélezett csatában jutnak majd tovább a skandinávok. Ám a papírformának csupán az első fele jött be, és az előzmények miatt nem csak a káröröm mondatja: a mi boldogságunk a Viborg bánatával lehetett igazán teljes.
Az északiak hagyományos, lehengerlő kezdését ezúttal sikerült meggátolni, sőt, negyed óra elteltével 8-7-re vezetett a Dunaferr. De a megnyugvást rögvest a kétségbeesés követhette volna, mert a hazaiak labdaszerzésekkel és pergőtűzszerű kontrákkal 12 perc alatt kilenc gólt lőve 16-10-re megléptek. Ám az újvárosiak megint a legnagyobb bajban tértek magukhoz, szünetre 16-13-ra felzárkóztak, majd 17-17-nél már egyenlítettek is. Tették ezt úgy, hogy Pálinger magához képest ezúttal nem brillírozott, Radulovics az egész mérkőzés során egy, Kindl pedig két akciógólt szerzett. Parádézott viszont Németh Helga, aki ha valahonnan pluszmotivációt merít, még mindig a világ egyik legjobbja. Most ösztönözhette, hogy tavaly még ő is a Viborgban kézilabdázott, és a szép emlékeket öt pazar góllal hálálta meg. Ez is váratlan csapás volt a hazaiakra nézve, de Bulath és Vincze remeklése végképp lefagyasztotta az arcukról a szokásos egyenmosolyt. A 27-26-os győzelemért, a hetespárbaj kivívásáért már a dánok kapaszkodtak, és innentől érezni lehetett, hogy felborul az évtizedes szabály.
Így is történt. A magyarok mind az öt büntetőt értékesítették – a rendes játékidőt is számítva 12-ből 12-szer találtak be –, odaát viszont az olimpiai bajnok Kiaerskou a bal kapufával együtt csapata maradék reményeit is szétzúzta. Hitetlenkedő, eltorzult tekintetek ott, féktelen ünneplés itt; a szerepek végre felcserélődtek, Kiss Szilárd vezetőedző még tegnap délelőtti beszélgetésünkkor is a diadal hatása alatt mondta:
– Végre egy egész hetet tudtunk zavartalanul készülni, aprólékosan kielemeztük az ellenfelet. Nem ömlesztve, hanem naponta 15-20 percet videóztunk.
– Ez még „csak” a szakma, de ezt a párharcot elsősorban lélekben kellett megnyerni, nem?
– De, úgy is. Győzködtük egymást, hogy itthon négygólos hátrány után szereztünk a hajrára négygólos előnyt, és ha sikerült a mérkőzés egy szakaszában nyolc gól különbséget elérnünk, akkor a viszszavágón is képesek leszünk a szoros végjátékra. Korábban is egységes csapatunkat ráadásul a minket ért megpróbáltatások még inkább megedzették, összekovácsolták.
– A közösség után méltathatja az egyéni teljesítményeket, hiszen kis túlzással a Radulovics–Kindl átlövőpár góljai nélkül verték ki a Viborgot!
– Így van. Belőlük felkészültek a dánok, de Németh Helgából, illetve Bulathból és Vinczéből már nem. Más kérdés, hogy ők nagyszerűen éltek is ezzel.
– A BL-elődöntő keddi sorsolásán a szintén dán Slagelse mellett az osztrák Hypo és a macedón Szkopje a kínálat. Nem is az a kérdés, kit szeretne kifogni, inkább az, kit kerülne el?
– A Slagelsét. Tavaly kivert minket az elődöntőben, és azóta még tovább erősödött.
Mi viszont idézzünk más emléket! Legutóbb hat éve fordult elő, hogy a Dunaferr dán együttest – az Ikastot – búcsúztatott a BL-negyeddöntőben. A legjobb négy között akkor a Hypo következett, ez most is elképzelhető. Mint ahogy az is, hogy 1999 után ismét Dunaújvárosba kerül a trófea.

Hárman a négyben. A hét végén szerencsére a Dunaferr csak az egyik magyar kézilabdásbravúrt vitte véghez. Tegnap csatlakozott hozzá a Ferencváros, a Cornexi és a Győr is: mindhárom bejutott az EHF-kupa elődöntőjébe! Legnehezebb dolga az FTC-nek volt, amely az újvárosiakhoz hasonlóan csupán egygólos előnnyel utazott Dániába, a Gudméhez. Ám azt az egyet meg is tartotta, a kinti döntetlen összesítésben továbbjutást ért. A Cornexi plusz hatról kezdett az ugyancsak dán Horsens otthonában, s plusz hárommal ért célba. A Győr már itthon eldöntötte a továbbjutást a román Silcotub Zalau (Zilah) ellen.
Eredmények: Gudme (dán)– FTC 32-32, továbbjutott: FTC
(63-62); Silcotub Zalau (román)– Győr 31-30, tj.: Győr (65-53); Horsens (dán)–Cornexi 32-29, tj.: Cornexi (61-58). A sorsolást kedden 11 órakor tartják Bécsben.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.