Kifordult világ

K ö n y v e s h á z

Ha valaki az utóbbi másfél évtized oroszországi terméséből kíván szemezgetni egy világirodalmi sorozat számára, mint azt a Gondolat Kiadó teszi, nem kerülheti meg a posztmodern két sztáríróját, Viktor Pelevint és Vlagyimir Szorokint. Lassan illene ugyan másokra, más irányzat képviselőire is felfigyelni egy-egy válogatásnál, de ne legyünk maximalisták, első körben legalább a nyugati publikum által már megkedvelt írók legyenek szélesebb körben ismertek a hazai olvasók előtt. Kettejük közül a kétségkívül fényesebb csillagnak számító Pelevin nem is panaszkodhat regényeinek magyarországi kiadására, de a külföldön már az 1990-es évek elejétől zajos sikert arató Szorokin kissé megkésve (igaz, most két kiadó jóvoltából egyszerre két könyvvel) jutott el hozzánk.
Pelevintől két nem túlságosan friss, ám nagyon jellemző elbeszélést választott a sorozatszerkesztő. A tervhivatal hercege arról híres, hogy itt jelenik meg először az író más írásait is annyira jellemző számítógépes téma. Ez persze nem véletlen, hiszen Pelevin és nemzedéke számára filozófiát, életstílust teremtett a számítógép, amely azonban sokakat rabbá is tesz. Ilyen a főszereplő és környezete, akik a számítógépes játékok bűvöletében élnek. Belépnek a játék virtuális terébe, s a játékprogram is rászabadul a világra. Pelevin érezhetően jól érzi magát ebben a közegben, az elektronikus kultúra hatása írói módszereiben, stílusában is jelentkezik. A másik, egykor Mittelspiel címmel napvilágot látott elbeszélés a szovjet világ összeomlását közvetlenül követő állapot igazi pelevines megjelenítése. Hőse egy értelmetlen, megalázó és nem túl jól fizetett munkája miatt frusztrált volt komszomoltitkár, aki nővé operáltatta át magát, és prostituáltként éli életét. Az önmagából kifordult világot jól érzékelteti, hogy hasonló változáson átesett egykori beosztottjával együtt két, a jövő kilátástalansága miatt frusztrált, őrültségükben örömlányokat gyilkoló tengeralattjárós tiszt kocsijába szállnak be, akik – mint kiderül – valójában nők.
Szorokin prózája – amint ezt 2002-ben született A jég című regénye is bizonyítja – hasonló eredetiségről árulkodik. Az író talán legjobb írásának tartott mű témája egy világméretű összeesküvés, amely abban a reményben zajlik, hogy megszűnik a föld pokla, és újjáteremtődik a harmónia. A négy részből álló történet meglehetősen szorokinos, egy metafora materializációján alapul. A jég ugyanis nem más, mint ideális kozmikus anyag, amelyet az ősi fény hozott létre. A Szibériában lezuhant Tunguz meteor tartalmazza, amely jégtömbbe fagyott. Az innen kibányászott jégből készített kalapács ütésével fel lehet ébreszteni az emberi szívet, a kiválasztottak szívét. A regényt Szorokin stílusbravúrjai jellemzik, és annak ellenére szokásosan tombol benne az erőszak, hogy az író szerint műve nem is a totalitárius társadalmat megidéző szektáról, hanem valójában a szeretetről, az elveszett paradicsom kereséséről szól.
A kiadó tehát az új Oroszországot jelképező szerzők három nagyon jellemző írását hozta el Magyarországra, amelyek élvezhetőségét növeli a fordítók, Bratka László és M. Nagy Miklós nyelvi leleményessége, szövegteremtő fantáziája.
(Viktor Pelevin: A tervhivatal hercege; Vlagyimir Szorokin: A jég. Gondolat Kiadó, Budapest, 2004. Ára: 2480 és 2890 forint)