Klári más

Nem tudom, újat mondok-e az olvasónak: Ungár Klára leszbikus. Nő létére a nőket szereti. Vállalkozásairól a különféle napilapokban cikkek jelentek meg, ő meg odaállt a szirt tetejére, hogy igen, én vagyok a más, a lányokkal szeretem megélni a sikert. Üdvözlöm Klárát ebben a minőségében is, ettől még átjárható Európa, meg a folyók is délre folynak észak felől. Ami izgat, miért kellett mindezt bejelenteni a nyilvánosság előtt, miért kellett az összes bulvárlapban kinyilatkoztatni, hogy én pedig a lányokat szeretem, nekik jobban domborodik, csücsörödik, fickándozik. Ungár Klára felelős SZDSZ-politikus odaáll a pulpitus elé, és előhozakodik azzal, hogy ő pedig más.
Miért tartozik ez énreám, Klárika? Oldja meg a problémáját Marikával, Izoldával vagy Bellával, azzal a forróval. De Ungár Klára nekem mondja, nekem üzeni, hogy ő egyszikű. Áldásom Klárira meg a hasonszőrűekre, engem pihentessenek. A pletykalapok természetesen az első oldalon tálalják a szenzációt – más csámcsognivaló nem volt aznap –, Ungár Klára leszbikus, és ezt nyíltan vállalja is. Férfiak kíméljék.
Szerintem a nyilvánosság kellett Ungár Klárának, hogy szó essen róla, beszédtéma legyen. Porondon legyen Ungár Klára. Forogjon a neve. Talán Ron Werber tervezte a mosolyát is. Ő tud ilyeneket. Hát ez most a nap híre, többre nem futotta. Klári a lányokat szereti. És ez újsághír. Címoldal. Nem a boldogtalan traktorok, az iraki vérözön, az utolsó hely az EU-ban, a magyar nyomorúság. Nem – a nap témája, hogy Klárika a lányokat szereti. (Én is, és még vagyunk így még néhányan.)