Ezt az épületet a hatvanas évek elején húzták fel, kizárólag a mecseki szénbányában dolgozó vezetők számára. A főnöki lakások ezért elég nagyok, az ablakokból pedig az alig száz méterre lévő bányára, illetve annak lejáratára lehet látni. Az idilli környezet azonban mostanra elvesztette egykori varázsát, ahogyan a Hóvirág utcai ház is. Néhány éve ugyanis egyszer csak azt vették észre a lakók, hogy valami nem stimmel.
– Kettészakadt minden. Az ablak és ajtótokok folyamatosan repednek, napról napra lehet hallani a recsegéseket, ropogásokat, és egyik napról a másikra egyre több repedés van a falakon, és egyre nagyobbak lesznek – mutatja lakását Kesztyűs Dezsőné.
Kesztyűséknél az ajtókeretet is alá kellett dúcolni, mert a tartófalon végigfutó masszív repedés miatt félnek, hogy egyszer csak leszakad minden. A lakásban mindenhol látszik, hogy az épület a végét járja.
A szomszédoknál sem jobb a helyzet. Sebőkék hatan laknak a háromszobás lakásban, még az erkélyt is beépítették gyerekszobának. Azt mondják, felváltva alszanak, mert sokszor a falakból és a konnektorokból füst szivárog. Félnek, hogy megfulladnak a szén-monoxidtól.
– Éjjel nem merünk aludni, mert félünk, hogy a füst nem talál ki, és meghalunk. Már alig bírjuk elviselni az állandó recsegést-ropogást, amelyet főleg éjszaka hall az ember, amikor elcsendesedik a környék. Napról napra rosszabb az állapota a lakásnak – magyarázza Sebők Andrásné.
A lakók azt mondják, bár hat-nyolc éve vették észre az első baljós jeleket, az utóbbi fél évben fordult igazán drasztikusra a helyzet.
– A csúnya dolgok tavaly nyár óta tartanak. Most már mindennaposak a repedések, a vakolatmállás, a kísérteties zajok, a recsegések, a füst. Kiesnek az ajtófélfák és az ablakok. Szörnyű a helyzet – panaszkodik az asszony.
A házban élők évek óta bombázzák a különböző hivatalokat panaszaikkal, egyelőre eredménytelenül.
– Nagyon sok helyen voltunk már. Nem is tudom megszámolni, hány hivatalhoz fordultunk. A minisztériumtól kezdve mindenhol elzárkózik mindenki, egyik helyről rakják a másikra a papírokat, az önkormányzattól vissza a bányakáros cégig és a bányakapitányságra. Ide-oda dobálják a leveleket, és semmi nincs belőle – meséli a kálváriáját Kesztyűs Dezsőné.
A lakók szerint az egykori bányaművelés miatt reped ketté az épület, ezért egy szakértőt fogadnak, akitől azt várják, hogy ezt be is bizonyítja. Az önkormányzat úgy döntött, kölcsönad a lakóknak annyit, hogy kifizethessék a szakértésért járó háromszázezer forintot.
– A szakértői vélemény birtokában, úgy vélem, felkereshetők a biztosítók vagy akár a bánya utódszervezete – mondja Szarka Elemér, az önkormányzat illetékese. Ezek a dokumentumok valószínűleg nem fogják meghatni a bányakárokért felelős céget. A vállalat képviselői annyira biztosak az igazukban, hogy szó szerint várják a bírósági pert, hogy végre pontot tehessenek az ügyre. Az ő szakértőik szerint ugyanis az épület a rossz, agyagos talaj miatt reped ketté.
– Ezt egyértelműen alátámasztják a területen rendszeresen végzett geodéziai mérési eredmények. Ezek úgynevezett pulzáló felszínmozgást mutatnak, és ilyet bányászati tevékenység nem okozhat. Emiatt az épületben jelentkezett károkat nem tudjuk elismerni bányakárnak – fejti ki Nyers József, a Pannonpower Rt. bányaszakértője.
A pulzáló mozgás azt jelenti, hogy a talaj folyamatosan emelkedő és süllyedő mozgást végez attól függően, hogy az agyag mennyire nedves. A cég egyébként a bánya épületeit egy föld alatti és feletti betongyűrűvel vette körül, éppen azért, hogy megvédjék azokat a művelés okozta károktól. A ház pedig ezen a gyűrűn belül fekszik. Mivel a cég saját épületein nincs sérülés, a lakóház sem sérülhetett a bányászattól – magyarázza a szakértő. Szerinte a lakók elhanyagolták az épületet, nem törődtek vele eléggé.
A terület önkormányzati képviselője azt mondja, bár a vita biztosan eltart még egy darabig, a probléma gyökereit a rendszerváltás környékén kell keresni.
– A ’90-ben kezdődő privatizációnál az embereknek ezeket a lakásokat valóban potom pénzért adták el, de tulajdonosi tudatot nem kaptak. A régi rendszerben ezeknek az embereknek nem kellett semmin törni a fejüket, mindent tálcán kaptak. Most azonban itt vannak egy olyan ingatlanban, amely majdhogynem forgalomképtelen – mondja Mátyás József képviselő. Szerinte az itt élők a „sültgalamb-várás” hibájába estek, igaz, önhibájukon kívül.
A lakók kivétel nélkül az állítják, nem akarnak pénzt és kártalanítást. Azt szeretnék, ha továbbra is a házban maradhatnának, de a mostaninál biztonságosabb körülmények között.
– Mi azt szeretnénk, ha rendbe tennék a lakásainkat, mert szeretünk itt lakni, szép helyen van, csendes, nyugodt és nagy a lakás, három és fél szobás. Nem szeretnénk pénzt, a pénz nem kell – tolmácsolja a lakók egyöntetű véleményét Sebők Andrásné.
Komlón egyébként több száz olyan hasonló problémákkal küszködő család van, mint a Hóvirág utcában élők. Igaz, ez rajtuk nem segít. A tétlen várakozás pedig még kevésbé.
origo.hu
Schobert Norbi megszólalt a stroke után, így van most
