Jó volt megtapasztalni és átélni egy napot a fővárosban, látni a gazdák összefogását. A Felvonulási téren ezúttal nem szovjet T–34-esek, hanem a magyar gazdák traktorai dübörögtek, hangot adva a magyar gazda elégedetlenségének. A régmúlt időkkel szemben ez nem erőfitogtatás, hanem a gazdák öszszefogásának kézzelfogható bizonyítéka volt. Erre az összefogásra már régóta szükség lett volna, s ha létrejött volna, ma nem itt tartana az agrárium. A magyar gazda nem szeret politizálni, nem ez a kenyere, szívesebben dolgozik a földeken, ott érzi jól magát. Púp a hátára a demonstráció, de amikor a létéről, családja megélhetéséről, jövőjéről van szó, összefog.
Jó volt megtapasztalni a budapestiek őszinte megnyilatkozásait; amerre vonultunk, tapsoltak, autókból integettek és a győzelmi jelet mutatták felénk. A Parlament előtt egy ősz hajú hölgy egy szatyor narancsot nyomott a kezembe, hogy osszam szét a gazdák között. Csak annyit mondott: – Magukkal érzünk! (Többes számban.) Ez a fontos. Sehol nem dudáltak, méltatlankodtak az autósok, amiért meg kellett állni az út szélén és megvárni, míg elvonulunk. Később a Felvonulási téren a sátorban, ahol meleg teát és forralt bort osztottunk a gazdatársaknak, kérdezték, mennyit fizetnek. A válasz: Nektek ki fizette meg a gázolajat, amivel idejöttetek és értünk is itt vagytok? Ti sem kértek semmit az itt szétosztott mezőgazdasági termékekért (alma, káposzta, tej, burgonya). – Ez így természetes.
A sátrakhoz, ahol a gazdák tanácskoztak, pihentek, egész délután hozták a budapestiek a kenyeret, pogácsát, narancsot, üdítőt, csokoládét, paplanokat a gazdáknak, és ajánlottak fel szálláshelyeket. Sajnos a tehetetlen agrárrendtartás szabályozatlansága ide vezetett.
Tóth Gyula, a Veszprém megyei Parasztszövetség szóvivője, Varjas Lajos, a Veszprém megyei Parasztszövetség elnöke
origo.hu
Videón a brutális vihar, amely megrázta az országot – és még nincs vége!
