Láng martaléka

Alámerült Atlantiszom

Móser Zoltán
2005. 03. 26. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

„A várak forgandó sorsa mindig az, hogy valaki felépíti, valaki elfoglalja, vagy elkobozza a király, vagy a régi tulajdonos kapja vissza, de mindig rendbe hozzák, újra felégetik, újra rendbe hozzák, míglen szomorú sorsára nem hagyják.”
Szombathy Viktor


Szalánc (Nagyszalánc) várának romja Kassától délkeletre, az egykori Abaúj-Torna vármegye területén, a Nagy-Milic-hegy északi lejtőjén már messziről jól látható. Többször elhaladtam mellette, s jól emlékszem, hogy a kocsit minduntalan egyesbe kellett visszakapcsolnom, olyan meredeken vitt felfelé az országút. Vajon régen hogyan jutottak fel ide? – gondolkodtam el a legutóbb, amikor végre megálltam rövid időre, de nyomban eszembe jutott az is, hogy épp azért épült ilyen meredek hegykúpra, hogy ne lehessen könnyen feljutni hozzá.
Szalánc vára már a XIII. század elején állott, midőn az Aba nemből eredt Szalánczy család a várat „a hozzá tartozó uradalommal együtt elcserélte néhány Sáros megyei jószágért. 1390-ben a várbirtok házasság és örökség útján már Losonczi Lászlóé. Tőlük Jan Giskra foglalta el egy időre, félig le is romboltatta Szaláncot, de egy újabb Losonczi László, a főkincstártartó 1490-ben ismét rendbe hozatta. A Losoncziaktól a király kezébe került vissza Szalánc, de 1601-ben II. Rudolf adományaként már Forgách Zsigmond a vár birtokosa, terjedelmes földekkel, erdőkkel. 1605-ben rövid időre Bocskai István tartja a várat a tulajdonában, majd Szalánc újra visszakerül a Forgáchokhoz. 1678-ban Thököly kezébe került, de 1679-ben, amikor a császáriak vették át az uralmat, a vár láng martaléka lett.”
Így jutott romlásra a legalább hatszáz éves sziklavár. Megmaradt tornyát egyszer még a Forgáchok rendbe hozatták, s benne helyezték el értékes családi gyűjteményüket. De ők nem itt, hanem a vár alatt lévő barokk kastélyban laktak. A második világháború végén az értékes torony is, a kastély is elpusztult.
„Árnyéknak tetszik már ez világnak szépsége” – írta Balassi egyik énekében, s én erre is gondoltam ott, meg arra a régi reneszánsz pompára s azokra a mulatságokra, amelyekről oly sokat mesélhetne ez a rom, ha tudna vagy ha akarna.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.