Mi a Magyar?

Az ágy, melyben Petőfi Sándor született
Ez ereklye a Pest megyei Dömsödről került a Petőfi-ház tulajdonába. 1894-ben, amikor Kéry Gyula a Petőfi Társaság megbízásából országszerte kutatta a költőre vonatkozó ereklyéket, Petőfinek még akkor Kiskőrösön élő dajkája figyelmeztette: menjen Dömsödre, ahol megláthatja Petrovicsék néhány bútorát, köztük azt az ágyat, amelyben Petőfi Sándor született. Részletesen leírta a bútorokat, melyeket tíz esztendővel azelőtt egyik rokonánál időzve ő is megnézett Dömsödön, aztán elmondta, hogy a keményfából készült ágy ott állt a kiskőrösi ház utcai szobájában, jobbra, az ablak mellett lévő sarokban. Arra is emlékezett, hogy mikor Petrovicsék valahonnan elköltözködtek, az ágyat mindig egészben kellett a szekérre tenni, mert ujjvastagságú szögekkel volt megerősítve, és nem lehetett szétszedni.
Ezek után Dömsödön nem sokat kellett kutatni. Ott faluszerte tudta mindenki, hogy D. Cser Gábornak, a község leggazdagabb polgárának kilenc éve egész testében megbénult felesége abban az ágyban fekszik, amelyben Petőfi Sándor született. Király Andor főjegyző és Tóth István, a község kántortanítója segítségével hosszú tárgyalás és rábeszélés után sikerült megszerezni a becses ereklyét, melyről a hatóság előtt kihallgatott tanúk, kik valamennyien személyesen ismerték Petrovicsékat, az alábbiakat jelentették ki:
– Petrovicsék igen rossz sorban éltek Dömsödön. Mikor a mészárosmester látta, hogy adósságai napról napra szaporodnak, és a mészárszéket nem bírja tovább fenntartani, elhatározta, hogy elköltözik Dömsödről, még mielőtt a bérlet lejárna. Hogy néhány forinthoz jusson, eladta bútorait a szomszédoknak, kik közül Lukácsi István esküdt az ágyat vette meg. Mikor Lukácsi a pénzt kifizette, és az ágyat elszállította, Petrovics szomorúan sopánkodott: Nem szívesen válok meg ettől. Régi jó nyoszolyánk volt. Ebben született Sándor fiam.
Lukácsi István halála után a nyoszolya Mészáros Károlyra maradt. Tőle vette meg Cser Gábor, akitől mi csere útján szereztük meg.

Egressy Gábor kocsiülésre használt pamlagja
Egressy Gábor vendégszereplésekor sokat utazott parasztszekéren. Állandóan ezt a pamlagot használta, melyen Déryné és más híres színész is útitársa volt. De a pamlagot nevezetessé az tette, hogy 1849. július havában Mezőberényből Petőfivel, a költő nejével, Szendrey Júliával és fiával, a kis Zoltánnal ezen a pamlagon utaztak együtt Erdélybe, ahol a költő, a családját Tordán hátrahagyva, a csatatérre sietett. Ez volt utolsó útja, ahonnan soha nem tért vissza. Egressy Gábor nagy kegyelettel őrizte meg a pamlagot, és arra kérte családját, hogy soha át ne húzassák, hanem hagyják meg régi, kopott formájában. Kondor Ferencné dr.-né Telepy Abigél (Egressy Gábor unokája) adománya.

Petőfi szivarszipkája
Alulírott ezennel igazolom, hogy ezt a szivarszipkát, melyet Komlóssy Arthur úrnak, a Csokonai Kör alelnökének ajándékoztam, Petőfi Zoltántól, a nagy költő egyetlen fiától debreceni színészkedése idején emlékül, illetőleg három forint kölcsönadott pénzem némi viszonzásául kaptam. Zoltán barátom azon kijelentésével, hogy az atyjától maradt reá, ki azt használta, sőt egy képe is van, melyen atyja ezen szivarszipkával van lefestve. Én azóta – közel negyven éve – szeretettel őriztem ezt a szivarszipkát. Megjegyzem még, hogy a szipka maga nagyobb volt eredetileg, de repedés folytán tetejéből levágattam, és Lőrincsák aranyművessel ezüstkarikába foglaltattam. Debrecen, 1909. március 15-én, Erdélyi István volt nyomdai ügyvezető.
A Petőfi-ház története és katalógusa (1911)