Minél drágább a posta, annál rosszabb

Nem győzi a fejét kapkodni a halandó polgár a posta temérdek újítása és gyakori áremelései miatt. A falusi posták megszüntetésének tervével párhuzamosan, külföldi mintára bevezette az elsőbbségi levelek kézbesítését. Csakhogy erre nálunk semmi szükség nem volt, hiszen azt megelőzően létezett expresszlevél, amit soron kívül kézbesítettek. Magyarországon – Amerikához vagy akár Németországhoz képest – nincsenek nagy távolságok. Ennek köszönhetően – tapasztalatom szerint – az újítás bevezetése előtt szinte az egész országban már másnap megkapták az aznap feladott leveleket.
Ahelyett, hogy örültünk volna annak, hogy nálunk minden levél „elsőbbségi” szinten kézbesítődik, két kategóriát csináltak az ennek megfelelő adminisztrációval. Ám ha van külön elsőbbségi levél, a közönséges levélnek csak lassabban szabad célba érnie, különben senki nem fizetne az elsőbbségért többletdíjat. Más szóval a nem elsőbbségi célba érését le kellett lassítani. A lassítás olyannyira sikerült, hogy újabban nem elsőbbségi leveleim – beleértve a helyieket is – átlagban három nap alatt érnek célba, de nem ritka a négy-öt nap sem.
Tanulja meg a polgár, hogy ha azt akarja, hogy levele a korábbi évekhez hasonló gyorsasággal érjen célba, akkor egyaránt fizesse meg a nem elsőbbségi levelek áremelkedését és az elsőbbségi többletet. Más szóval jelentősen magasabb árért esetleg rosszabb szolgáltatást kap a magyar lakosság. Kérdem, hogy meddig van a postának erkölcsi bátorsága visszaélni monopolhelyzetével, s milyen meglepetéseket tartogat még a jövőben számunkra? Postánk már jelenleg is drágább az amerikainál, holott ott az alkalmazottak fizetése sokszorosa az itteninek, és szombaton is van postai kézbesítés. Amerikából egy légipostai levél 80 centért, azaz 152 forintért jön ide, míg nekünk ugyanezért 220 forintot kell fizetnünk. Amerikai levelezőpartnereim azt sem értik, miért van az, hogy Amerikából Ausztriába (a velünk szomszédos Burgenlandba) a levelek átlag három-négy nap alatt érkeztek, ezzel szemben ugyanezen teljesítményhez pár kilométerrel odébb, hozzánk hat-nyolc, Romániába viszont nyolc-tíz napra volt szükségük.
Amióta beléptünk az EU-ba, a levelek semmivel sem érkeznek gyorsabban, viszont a nem EU-tag Románia gyorsaságban elért bennünket. Ők előre, mi vissza fejlődünk. S ami a legrosszabb, ismét sorra tűnnek el levelek, amelyek soha nem érnek célba. Az utóbbi 26 és fél hónap alatt négyszer emelkedett a postai díjszabás. Közben jámborul folyik a polgárvadító, számokkal való zsonglőrködés, átlagolás, ami azonban nem változtat azokon a tényeken, hogy a helyi levél ezen idő alatt 42, a távolsági 25, a levelezőlap 56, egy tőlünk Romániába írt levél 166, míg egy Amerikába írt elsőbbségi levél az utóbbi két évben 16 százalékkal lett drágább. Egy két kilogrammos csomagért ma 58, ajánlási díjért 47, a saját kézbe történő kézbesítésért 13 százalékkal kell többet fizetnünk, mint 2003 februárjában. Hol van ez az inflációtól?
Ha így haladunk, árakban az európai élvonalba emelkedünk, színvonal tekintetében pedig a sereghajtókhoz süllyedünk. Kinek jó ez? Vagy talán utóbbi szolgáltat indokot a posta privatizációjához?
Dr. Széll Kálmán Szombathely