Mozlim diadal

Tele voltak a csütörtöki európai lapok egy 16 éves angliai diáklány fényképével, aki kétéves küzdelem után az angol legfelső bíróságnál elérte, hogy az iskolában, ahová jár, a korábbi egyenruha helyett a mozlim jilbabot viselhesse. A pakisztáni származású Shabina Begum az iskolában töltött első két évben még az iskola egyenruháját hordta. Az utóbbi időben azonban egyre inkább érdeklődni kezdett vallása iránt, és ez arra késztette, hogy a mozlim identitást kifejező ruhadarabot kezdje viselni, hiszen az iskola diákjainak nyolcvan százaléka amúgy is mozlim. Az iskola persze tiltotta, ám a mostani legfelső bírósági határozattal Angliában minden akadály megszűnt a vallási hovatartozás ilyen módon való kifejezése előtt. Maga a diáklány úgy jellemezte győzelmét, hogy az „minden mozlim győzelme, aki meg akarja tartani identitását és értékeit az előítéletekkel és bigottériával szemben”. A bíróság az emberi jogok európai egyezményére hivatkozott.
Valójában azonban a jilbab viselésének nincs sok köze a valláshoz, még kevesebb az emberi jogokhoz, sokkal inkább a Nyugat-Európában egyre erőteljesebben jelentkező iszlám nacionalizmushoz. Az egy generációval ezelőtt ideérkező vendégmunkásokból mára mozlim identitású kisebbség vált, amely politikai jogait követeli.
Az Európai Unió jelenlegi huszonöt országának mozlim lakossága az összlakosság 3,7 százalékát teszi ki, de egyes országokban, így különösen Franciaországban és Németországban az arány lényegesen magasabb. A jelenlegi demográfiai tendenciák és bevándorlás mellett a század végére a mozlim lakosság aránya elérheti az ötven százalékot (az említett országokban sokkal előbb), és két évszázad múlva Európa gyakorlatilag mozlim lesz, mert az eredeti európai lakosság (az 1,5 alatti teljes termékenységi ráta miatt) a jelenleginek a tizedére csökken. Európában ugyanaz fog lejátszódni, amit Koszovóban megfigyelhettünk, ahonnan éppen most űzik el az utolsó szerbeket. Koszovó a szerb nemzet bölcsője, itt vívta Lázár cár 1389-ben a szerbekre (és a magyarokra is) végzetes kimenetelű rigómezei (Koszovo Polje) csatát, de az első török adófelmérés szerint még hatvan év múlva is 99 százalék volt a szerbek aránya. A következő adat egy 1871-ből származó osztrák–magyar katonai összeírás, ekkor a szerbek aránya még 64 százalék. A századfordulón ezt az arányt már csak egyharmadra becsülik, ami a kétirányú etnikai tisztogatások következményeként változatlan marad a következő hatvan évben. Az 1961. évi felmérés szerint a szerbek aránya 33 százalék, ami 1971-ben 21, 1981-ben 15 és 2000-ben hét százalék.
Az Európai Bizottság anyagai Európa elöregedéséről (őszüléséről) beszélnek, amit a tömeges bevándorlás ösztönzésével kívánnak kompenzálni (évi 1,6 millió főről szólnak az elképzelések), amit az ENSZ, de még vezető amerikai körök is támogatnak. A Financial Times külpolitikai szerkesztője szerint Európának minden szempontból szüksége van a bevándorlókra. Ezzel szemben viszonylag egyszerű demográfiai modellel bizonyítani lehet, hogy ez nem így van. Sajnos Európa nemcsak „őszül”, hanem kihal. A tömeges bevándorlás csak akkor jelentene változást, ha a bevándorlók termékenységi mutatói lényegesen magasabbak maradnának, mint a jelenlegi európai népességé. Ez viszont lakosságcserét, de azzal egyben az európai kultúra lecserélését is jelenti. Akik tehát a tömeges bevándorlást megoldásként ajánlják, azoknak fel kellene hozniuk egy jó érvet arra nézve, mi indokolja, hogy Európa feladja két és fél évezredes kultúráját.