Öt éven keresztül, egyre kisebb mértékben csökkentik az államháztartási deficit mértékét a magán-nyugdíjpénztári befizetések. Ez az egyik legfontosabb eleme az uniós stabilitási paktum lazítását eredményező csomagnak. A szóban forgó brüsszeli döntés ugyanakkor a közös nyugati pénz átvételi szabályaira nem vonatkozik. Vagyis az euróbevezetés maastrichti követelményei lényegében változatlanok maradtak: az államháztartás hiánya továbbra sem lehet nagyobb a bruttó nemzeti termék (GDP) három százalékánál, illetve hazánk adóssága nem haladhatja meg a GDP hatvan százalékát. Az alacsony infláció is feltétele az euró meghonosításának; a pénzromlás éves mértéke nem lehet több három százaléknál. A könnyítés csak annyit jelent, hogy ha ezek után túllépjük a kritikus szintet, nem indul hazánk ellen automatikus deficiteljárás.
Magyarország a fentebb felsorolt előírások egyikét sem teljesíti. Tavaly az infláció meghaladta a 6,5 százalékot. Az EU statisztikai hivatala, az Eurostat közlése szerint 2003-ban az államháztartási deficit a GDP 7,1 százaléka, tavaly pedig 5,4 százaléka volt. Az államadósság pedig 2004-ben elérte a GDP 60,7 százalékát. A most bejelentett brüszszeli lazítások ellenére nem árt azt sem fejben tartani, hogy hazánk formailag úgynevezett túlzottdeficit-eljárás alatt áll. A folyamat az uniós támogatások visszatartásához vezethet, amit azzal lehet kikerülni, ha idén négy, jövőre pedig 3,8 százalék alá szorítjuk a deficitet; 2010-től kell betartani az egyébként előírt háromszázalékos hiánymértéket. Az EU pénzügyminiszteri tanácsa, az Ecofin legutóbb is erőteljes figyelmeztetésben részesítette a Gyurcsány-kormányt, mert komolytalanul kezeli az államháztartási hiányt, s rögtönzött, bevételkieséssel fenyegető adóreform-elképzelések szerepelnek a kabinet terveiben. Az Ecofin elmarasztalása a lehető legsúlyosabb a diplomácia nyelvezetében, hiszen az uniós pénzügyminiszterek szerint azonnali intézkedésekre van szükség az államháztartás előirányzatainak teljesítéséhez. A magyar kormány számára július 8-ig konkrét határidőt szabtak a gyakorlati lépések kidolgozására. Szakértők máris figyelmeztetnek, hogy az államháztartás jövőjét tekintve kedvezőtlen hatásai is lehetnek annak, ha az uniós engedmény hatására Magyarország ellazul. Egy évvel az országgyűlési választások előtt erre nagy a kísértés a kormány részéről. Ezt erősíti, hogy a baloldali kormány már többször is változtatott a korábban saját maga által vállalt konvergenciapályán. Az euróbevezetés 2008-as céldátumát a kabinet 2010-re tolta ki a múlt esztendőben, eközben pedig a deficitcélt háromszor módosította felfelé.
*****
Trükközés. Miközben az EU a magas hiány miatt vésztartalékképzést írt elő, a Pénzügyminisztériumban felerősödött a hajlandóság a költségvetési tételek „átcsoportosítására” a büdzsén kívülre. Tulajdonképpen ez a jellemzője a 2005-ös költségvetésnek is, hiszen a pénzügyi tárca a beruházási kiadásokat kivonja az államháztartási kimutatások köréből. Ennek illusztris példája az autópálya-építés finanszírozása. Az egyik gazdasági szaklap összeállítása alapján statisztikailag ugyan nem, de közgazdasági értelemben a szélesebb államháztartáshoz kapcsolódó kiadások hozzávetőleg 300 milliárd körül alakulnak. A tényleges finanszírozási igény tehát ennyivel magasabb lesz a hivatalosan kimutatott hiánynál: a GDP 7-8 százaléka körül várható. Ha a fentiekhez hozzátesszük az önkormányzatok hiányát, akkor az idén a GDP nyolc százaléka körüli finanszírozási igény valószínűsíthető.
Bokros: Kimerültek a tartalékok. Csak gyökeres gazdaságpolitikai fordulattal lehet teljesíteni az euró bevezetéséhez szükséges kemény feltételeket – nyilatkozta tegnap a Magyar Rádióban Bokros Lajos, a Közép-európai Egyetem professzora, aki hangsúlyozta: kimerültek a gazdasági növekedés tartalékai. A volt pénzügyminiszter szerint kisebb büdzsére és kevesebb közkiadásra volna szükség, ám ez fájdalmas államháztartási reformok nélkül nem teljesíthető. A jelenlegi költségvetési gazdálkodással nem tudjuk újraindítani a magas színvonalú gazdasági növekedést – fogalmazott Bokros, hozzátéve: a nagy terjedelmű és rossz szerkezetű büdzsé agyonnyomja a magyar gazdaságot, amely nem teljesít azon a hatékonysági színvonalon, mint azok az országok, ahol sokkal kisebb az adóterhelés. (Sz. E.)
