A megállapodás aláírása óta sok kritikát kapott, jót és rosszat egyaránt. De azt még kevesen kérdezték, hogy ön miként értékeli, és mit tart a legnagyobb eredménynek?
– Az agrármegállapodás legfontosabb üzenete, hogy létrejöttével végéhez közeledik a magyar mezőgazdaságban a rendszerváltozás. Minden olyan kérdés asztalra került, ami uniós polgárokhoz és uniós gazdákhoz méltatlan viszonyokat eredményezett. Az általunk szervezett hatalmas megmozdulás egyértelműen jelezte, a magyar gazda nem tűri tovább, hogy a politika kiszolgáltatottja legyen, és az unióban joggal elvárható partnerség helyett mások uralkodjanak felette. Mindenki, aki a megmozdulásban részt vett, úgy értékeli ezt a három hetet: a magyar gazda felemelte a fejét, és kiegyenesítette a gerincét.
– A megállapodás harminckilenc pontja anyagiakat és jogszabályokat érintő határidőket, vállalásokat tartalmaz. Milyen garancia van arra, hogy ezeket be is tartja a kormányzat?
– A megállapodást két részre bontanám. Az első csoportba azok a kérdések tartoznak, amelyek rendezése nem igényelt többletforrásokat. Kormányzati vagy akár személyekre is visszavezethető mulasztásokat, hibákat orvosolnak, amelyek több tíz milliárdos károkat okoztak a gazdáknak és minden magyar állampolgárnak. A vállalások másik csoportja viszont többletpénzek kifizetésével jár. Ha teljesen nem szüntettük is meg, de a megállapodás révén jelentős mértékben csökkentettük a mulasztásos törvénysértések számát. Azzal pedig, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke az ország nyilvánossága előtt jegyezte ellen ezt a dokumentumot, a kormány visszavonhatatlanul elismerte a jelzett hibákat, hiányosságokat, a költségvetési problémákat és a gazdák követeléseinek jogosságát. Garanciát jelent, hogy a petíciót benyújtó szervezetek aláírták a megállapodást, és vállalták a végrehajtás ellenőrzését is. Másrészt garanciát jelenthet a kormányfő nyilvános ellenjegyzése is és az, hogy a megállapodás tartalmát kormányhatározatban rögzítik.
– Mi történik akkor, ha mégsem tart be mindent a kormány?
– A zárórendelkezés szerint az aláíró felek negyedévente értékelik a megállapodás betartását. Mi minden héten tájékoztatjuk majd a vállalások alakulásáról a sajtót, amit közzéteszünk honlapunkon is. Várjuk, és szintén nyilvánosságra hozzuk a gazdák visszajelzéseit is a folyamatok alakulásáról. A gazdák a Magosz helyi szervezetein keresztül juttathatják el észrevételeiket a szövetséghez, amely a jelzések alapján intézkedéseket tesz.
– Az említett garanciák mellett vannak-e ingatag pontjai a szerződésnek, és melyik a legkényesebb rész?
– Én nem kívánom megkérdőjelezni a kormány vállalásait. Nyilván azért kötelezték el magukat a kifizetési határidők, a gabonaintervenciós jogszabályok következetes betartása mellett, mert úgy ítélték meg, hogy képesek lesznek ezek teljesítésére. A mi dolgunk a számonkérés. A megállapodásban a gazdák is sokat vállaltak. Például azt, hogy a gabonatároló-építési programban a felhasználható források mértékéig és a kapcsolódó pályázatok figyelembevételével megindítják a fejlesztéseket. A Magoszra nagy felelősség hárul abban, hogy a gazdák megkapják az információkat, a pályázatokat időben beadják, és a tervek a gyakorlatban is mielőbb megvalósuljanak. A másik komoly vállalásunk az állatjóléti támogatások előfinanszírozásának megszervezése.
– Faktorálással?
– Vagy más banki technikával. Mert ez a támogatás január elsejéig visszamenőleg érvényes, de forrásait a jövő évi költségvetésben teremtik meg, méghozzá külön soron. A finanszírozási technikát azonban úgy kell kidolgoznunk, hogy például a sertések után járó, darabonkénti 1800 forintos támogatás valóban a gazdákhoz kerüljön. A megállapodás legkritikusabb pontja a költségvetéssel összefüggő kérdéskör. Az egyeztető tárgyalások és a megállapodás elkészítése során egyértelművé vált, hogy egy teljes évi agrártámogatási keretet – egy teljes évnyi hiányt – görgetünk magunk előtt. Azt az agrártárca is elismerte, hogy 2004-ben a tervezett 293 milliárd forinttal szemben csak 154 milliárd forint támogatást fizetett ki. Ezzel azt is beismerte, hogy a 30 százalékos nemzeti kiegészítés nem szerepelt a tavalyi büdzsében. Az agrárkasszába betervezett idei 328 milliárd forintot 214 milliárd forintnyi tavalyról áthúzódó kiadás terheli, és már most látható, hogy a 2006-os költségvetés is 190 milliárd forinttal terhelt. Ezért állítjuk azt, hogy borulékony a költségvetés, mi nem akarjuk felélni a jövőnket. Tehát különös figyelmet fordítunk majd a 2006-os költségvetés vitájára, mert akkor ténylegesen kiderül, hogy milyen sorsot szánnak nekünk. A kormány képviselői gyakran azt is elfelejtik, hogy minél később jutunk az uniós forrásokhoz, annál nagyobb versenyhátrányba kerülünk.
– Egymásnak ellentmondó adatok láttak napvilágot arról, vajon mennyi pénzt is kapnak a gazdák a megállapodás révén. Sokféle számról hallhattunk, a 2,4 milliárd forinttól kezdve a majd százmilliárd forintig. Önnek erről mi a véleménye?
– A tények önmagukért beszélnek. A Magosz továbbra sem hajlandó arra, hogy politikai számháborúban vegyen részt. Kétségtelenül vannak olyan pontok, amelyek pillanatnyilag forráskímélők, de később mégis milliárdos segítséget jelentenek majd a gazdálkodóknak. A megállapodás az eddigi gyakorlattal szemben biztosítja, hogy az idei uniós területalapú támogatás (SAPS) 80 százalékát december 31-ig kifizeti a kormány. Azt is sikerült elérni, hogy a területalapú támogatásoknál az igényléskor hibásan megjelölt parcellákat kivegyék, és a többi területre átutalják a jogosan járó kifizetéseket. Mostanáig úgy volt, hogy hiába gazdálkodott egy termelő 100 hektáron: ha egy háromhektáros blokkban akár egyszázalékos eltérés is mutatkozott az igénylésben bejelentett és a hivatalosan nyilvántartott adatok között, akkor egy fillér támogatást sem kapott. Ezentúl csak a vitatott parcellára eső támogatási részt kell módosítani, a többi terület után jár a támogatás. A területalapú pénzek idei nemzeti kiegészítésénél tettünk engedményt, de a pénzt legkésőbb 2006. február 15-ig így is kifizetik. Ez a forrás – az idei helyzettel szemben – jövőre nagy segítséget nyújthat a tavaszi munkák elindításához. A következő évi költségvetésben pedig a 2006-os nemzeti kiegészítés legalább 50 százalékát előre be kell tervezni.
– Most, a több mint három hétig tartó demonstráció után mi lesz a következő lépés: talán pihen egy kicsit?
– Egy percet sem pihentem a megállapodás aláírása óta. Folyamatosan azon dolgozom munkatársaimmal, hogy miként lehetne a kormánnyal a leghatékonyabban betartatni az általa vállaltakat.
Folytatják a tüntetést. Tegnap lejárt a Magyar Sertéstartók Szövetsége által a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Hivatalnak adott „türelmi idő”. A gazdatárgyalásokkal elégedetlen szervezet elnöke, Sánkán Antal elmondta: folyamatos demonstrációt jelentenek be, ami azt jelenti, hogy legalább havonta egy tüntetést tartanak. Az időpont és a helyszín tekintetében a szövetség elnöke nem kívánt felvilágosítást adni, mivel azokat meglepetésszerűen akarják majd megtartani, esetenként akár engedély nélkül. Annyi bizonyos, hogy a következő hónapokban tüntetést terveznek az FVM előtt, a budapesti körgyűrűn és a fontosabb hidakon.
Máris csúszás. Pár nappal az aláírás után már gondok mutatkoznak az agrármegállapodás betartása körül. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak tegnapig kellett volna átutalnia – a vitás esetek kivételével – a gazdáknak a tavalyról elmaradt területalapú támogatásokat. Pénteken még 35 ezer termelő várt a pénzére, ám a folyósító Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal a hét végén legfeljebb ötezer igénylés teljesítésére volt képes. A megállapodásban szereplő március 20-i határidő azokra a gazdálkodókra vonatkozik, akiknek rendben voltak a papírjai. Csaknem húszezer olyan termelő van az országban, aki a megállapodásban szereplő határidőnél később jut majd hozzá az őt jogosan megillető összeghez.
