Nyilvánosság kizárva

Többször foglalkoztunk a kecskeméti történelmi városközponttól százméternyire épülő szórakoztató- és bevásárlóközponttal, az építési engedélyezési eljárás szabálytalanságaival, mulasztásos törvénysértéseivel. (Az előzményeket lásd: Malomsirató, 2004. január 31., Ki rajzolja meg Kecskemét városképét? 2004. május 13., Minden ember egyenlő? 2004. június 1.) Szakmai és civil szervezetek tiltakoztak a környezetét szétrobbantó, negyvennégyezer négyzetméter összterületű betonkolosszus felépítése ellen, köztük a műemlékvédelem nemzetközi szervezete, az ICOMOS – hiába. Amint arról már hírt adtunk, az ügyben az állampolgári jogok biztosa is vizsgálatot folytat. Korábban kiadott közleményében úgy nyilatkozott: a hozzá eljuttatott sok száz oldalas dokumentumköteg áttekintése után megalapozottnak látszik a gyanú, hogy „sok ezer állampolgár alkotmányos jogait megsértették és sértik folyamatosan a bevásárlóközpont elhelyezésével, a vele kapcsolatos hatósági eljárásokkal”. Időközben kiderült, hogy az épület súlyos forgalomtechnikai gondokat is okoz – ezt előre lehetett tudni –, telekhatárainak megállapítása pedig nem volt jogszerű.
Elkészült és az interneten olvasható Kecskemét megyei jogú város közlekedésfejlesztési koncepciója. „Forgalmi szempontból teljesen elhibázott döntés volt a Malom Center kiskörúton belüli elhelyezése” – állapítja meg a tanulmány szerzője. Az „ellentétes gazdasági és egyéb érdekek miatt” „célkonfliktus van a tömegközlekedés érintettjei, az önkormányzat, a közlekedési vállalat és az utazóközönség között”. A közlekedési koncepcióról megtartott fórumon valaki a minap azzal a javaslattal állt elő: szélesítsék ki a kiskörutat, bontsák le az Orvos- és Gyógyszerészet-történeti Múzeumot, amit a kecskemétiek patikamúzeumnak neveznek.
A bevásárlóközpont útjában álló védett ipari műemléket, a több mint százéves Kecskeméti Gőzmalmot már lebontották. Most újabb országos jelentőségű műemlék esik áldozatul? A Kecskeméti Építészek Környezetvédő Egyesülete közleményben tiltakozik a múzeum lerombolása ellen. „A [bontási] javaslat bárdolatlanságról és városunk pótolhatatlan építészeti és kultúrtörténeti emlékei iránti teljes érzéketlenségről tanúskodik. A múltat végképp eltörölni barbár cselekedet” – hangsúlyozzák az építészek.
A kecskeméti önkormányzat nemrég pert vesztett az építmény telekhatár-rendezésének ügyében a Bács-Kiskun Megyei Közigazgatási Hivatallal szemben. A hatalmasra tervezett bevásárlóközpont a kocsilehajtóval együtt nagyobb, mint az eredetileg meglévő építési telek. Építési engedélyt viszont csak akkor lehet kiadni, ha megvan a kellő nagyságú telek. A helyi képviselő-testület ezért tavaly március 31-én „ingatlancserével” átengedte a beruházóknak a hiányzó területet. Az önkormányzat törvényességi felügyeletét ellátó megyei közigazgatási hivatal ezt már akkor kifogásolta, mondván: a szóban forgó telekrész közterület, az önkormányzat forgalomképtelen törzsvagyona, tehát nem cserélhető és nem adható el. A Bács-Kiskun Megyei Bíróság a közigazgatási hivatalnak adott igazat, és jogerős ítéletével hatályon kívül helyezte az önkormányzat határozatát.
A helyzetből több kérdés következik: törlik-e ezek után az ingatlan-nyilvántartásból a beruházónak erre a telekrészre vonatkozó tulajdonjogát? Ha igen, lehet-e jogszerű az építési engedély, merthogy ez a bejegyzés volt kiadásának az alapja?
A kecskeméti ügyészség megtámadta a a telekhatár-alakítással létrejött építési telekről szóló bejegyzést, de a körzeti földhivatal vélhetően nem értett egyet az óvással. Vélhetően, mondjuk, mert a hivatal vezetője elzárkózott a válaszadástól, amikor erről kérdeztük. Csak annyit közölt, hogy felterjesztette az ügyet a megyei földhivatalhoz. (Ha egyetért az óvással, erre nem lett volna szükség.)
Az ingatlan-nyilvántartással kapcsolatos eljárás felügyelete a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium hatáskörébe tartozik. Megkérdeztük tehát az illetékes államtitkárt, mit mond a jog, és mi a földhivatalok gyakorlata, ha egy önkormányzat forgalomképtelen törzsvagyonát cseréli vagy adja el. Egyértelmű választ kaptunk: a bejegyzési kérelmet el kell utasítani!
A kecskeméti önkormányzat képviselő-testülete úgy döntött – a beruházó erre vonatkozó kérelmének beadása után két nappal! –, hogy jogerős bírósági ítélet ide vagy oda, továbbra is érvényesnek tekinti a telekhatár-alakításra vonatkozó tavalyi szerződésüket. Sőt, úgy módosította ezt a szerződést, hogy vitás kérdésekben a továbbiakban ne a Kecskeméti Városi Bíróság és ne a számára kedvezőtlen ítéletet hozott Bács-Kiskun Megyei Bíróság járjon el, hanem a kereskedelmi és iparkamara mellett működő választott bíróság. Ami a nyilvánosság teljes kizárást jelenti.
Jogszerű és erkölcsös ez az eljárás? A polgári törvénykönyv ismeri ezt az utóbbi fogalmat: „Semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközik.”
A Kecskeméti Építészek Környezetvédő Egyesülete és a Kecskeméti Fiatalok Egyesülete pert indított, és kéri, hogy a bíróság nyilvánítsa semmissé a fent említett szerződést.
A bevásárló- és szórakoztatóközpont építésügyi engedélyezése során kezdettől hiányzott a valódi nyilvánosság, amelynek pedig megvan a szerepe a hatósági eljárásokban. A helyi építészkamara véletlenül szerzett tudomást a tervezett beruházásról. Az önkormányzat főjegyzője saját hatáskörében kiadhatta az elvi építési engedélyt. Maga Fegyverneki Sándor, a BM Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal (OLÉH) akkori vezetője (ma alelnöke) nyilatkozta lapunknak tavaly júliusban: „az elvi engedély kiadásával összefüggő szabálytalanságok teljeskörűen ismertek”, de ez nem változtatott semmin később sem. Hiányoztak kötelezően előírt papírok, szakhatósági engedélyek, a főjegyző mégis kiadta az építési engedélyt, és 24 órán belül jogerőre is emelte. A beruházó nyilvánvalóan nem fellebbez saját maga ellen, szomszéd nincs, mások fellebbezési jogosultságát pedig nem ismerte el az engedély aláírója, noha erre több szervezet igényt tartott. Köztük a közhasznú kulturális örökség- és környezetvédő szervezetként működő Kecskeméti Építészek Környezetvédő Egyesülete.
A terveket bírálók és az építéssel szembeszegülők sorra kapták a fenyegető leveleket. Az OLÉH korábbi vezetője órák alatt kizárta az építésügyi hatósági eljárásból – elfogultságára való hivatkozással – az eljárás súlyos szabálytalanságait feltáró Bács-Kiskun Megyei Közigazgatási Hivatalt – miután ezt a saját ügyükben nyilvánvalóan érdekelt, tehát elfogult befektetők erre kérték. (A törvény betűje szerint a hivatalnak erre lehetősége volt, de kérdés, hogy szerencsés döntés volt-e? És kinek szerencsés?) Az eljárás folytatásával a Pest Megyei Közigazgatási Hivatalt bízta meg az OLÉH, nem a Csongrád megyeit. A Pest megyei hivatal azután elutasította a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség óvásait, és megtagadta az ügyféljogállást a fellebbezni akaró civilszervezetektől. Az akták azóta is vándorolnak egyik helyről a másikra – szép lassan. Az építkezés viszont folytatódik – gyorsan, gőzerővel. Hogy kinek mi az érdeke, az nem szorul magyarázatra.
Kecskemét kiesett az Európa kulturális fővárosa címért folytatott versenyből, de ezt csak lakói miatt sajnáljuk.