Őszig jelentkezhetnek a tulajdonosok a nevesítetlen földekért

Hivatalos adatok szerint a második világháborút követően mintegy negyvenezren menekültek Csehszlovákiából hazánkba. Nem tudható, hogy hátrahagyott ingatlanjaik sorsa az elmúlt évtizedekben miként alakult. Tájékozódniuk – körültekintően tájékozódniuk – azonban mindenképpen érdemes. A nevesítetlen földek tulajdonviszonyának rendezésére a hatályos szlovák törvények értelmében ugyanis csak 2005 szeptemberéig van lehetőség.

Kaszás Péter
2005. 03. 09. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Tavaly nyáron, amikor – a Fidesz fellépésének köszönhetően – először irányult jelentősebb figyelem a szlovákiai nevesítetlen földek problémájára, Ján Mrva, a vezető szlovák kormánypárt, az SDKÚ földügyi szakértője Chiméra és valóság címmel cikket jelentetett meg a Hospodárdske Noviny című gazdasági napilapban. Mrva a következőket írta: „Ha a birtokot egyedülálló módon, tévedésnek vagy hibázásnak köszönhetően nem konfiskálták, s a személy nem volt a lakosságcsere részese, hanem maga költözött el, emellett nem volt elítélve a 33/1945. SNR (dekrétum – a szerk.) rendelkezése alapján, akkor ez az ember igényelheti, hogy tulajdonjogát bejegyezzék.”
Özvegy Gál Lászlóné Viszolajszky Márta története korántsem mondható szokványosnak. Azt azonban jól példázza, hogy a magántulajdonnak az alkotmányban rögzített joga akár a történelem legkülönbözőbb viszontagságait is képes túlélni. Viszolajszky Márta az Ipolyság melletti Szetén élt, amelyet 1938-ban visszacsatoltak Magyarországhoz. Egy napon – 1944. október 24-én – azonban a Nyilaskeresztes Párt helyi vezetőjének, egy Kardos nevű embernek a javaslatára letartóztatták, mivel „oroszbarát” kijelentéseivel „megbontotta a község nyugalmát”. Ugyanis egy alkalommal azt találta mondani az említett úrnak, hogy „lesz majd magának baja, ha egyszer bejönnek az oroszok”. Az asszonyt internálták, ám végül Budapestről sikerült kiszabadulnia, s hazatért Szetére.
Csakhogy újabb fordulat történt: ezúttal az ipolysági járási bíróságon iktatták Kardos feljelentését (774/1945), aki – a korabeli gyakorlat szerint – szlovák nemzetiségű személyként nagy valószínűséggel így akart hozzájutni az asszony ingatlanjaihoz. A bíróság Viszolajszky Mártát meg sem hallgatta, ily módon nem volt lehetősége tisztáznia magát a vádak alól. A csehszlovák hatóságok azonban mindennek ellenére nem mutattak fel ellene népbírósági ítéletet. Az aszszony, megelégelve Kardos folyamatos zaklatását, 1945-ben végül Magyarországra menekült. Tatabányán telepedett le, ahol testvérének fia, Benedek Dénes gondozta élete végéig. 1954-ben, hetvenéves korában hunyt el, s minden vagyonát – szetei házát és birtokát – Benedek Dénesre hagyta.
Az örökös azonban nem tudta, mitévő legyen. A kommunizmus évei alatt a termőföldet a mezőgazdasági szövetkezetek kezelték, s a magántulajdonnak nem sok becsülete volt. Ennek következtében évtizedek teltek el úgy, hogy a legtöbben egyszerűen le sem folytatták a hagyatéki tárgyalásokat. A rendszerváltással azonban minden megváltozott. Hirtelen fontos lett, hogy melyik parcella kinek a tulajdona.
Benedek Dénes ma kilencvenéves. Legutóbb az 1997–1998-as telekkönyvi rendezést követően kapott értesítést a szetei birtok tulajdonjogát illetően. Az új tulajdonlap „tulajdonos” rovatában – akárcsak az interneten közzétett földtulajdonosi listán – özvegy Gál Lászlóné Viszolajszky Márta neve olvasható, a parcella után azonban egy rövidítés áll: „SPF”. A jelenlegi szlovák földnyilvántartási rendszerben ezzel a három betűvel jelölik, ha olyan ingatlanról van szó, amelyet tulajdonosa elhagyott, s emiatt a szlovák földalap (Slovensky Pozemkovy Fond) kezelésében van. Más szóval: a birtok bizonyos – nem tudható, mekkora – részén Viszolajszky Márta tulajdonjoga ötven év elteltével sem évült el.
Az örökösnek rendeznie kell tulajdonjogát. Amennyiben Benedek Dénes 2005. szeptember elsejéig nem folytatja le a hivatalos szlovák jogrend szerint a hagyatéki eljárást, és nem jegyezteti be az ingatlan-nyilvántartásba tulajdonjogát, Viszolajszky Márta vagyona nem rá, vagyis a végrendeletében megnevezett örökösre, hanem – szeptember elsejével – a szlovák államra, majd a szetei önkormányzatra száll. Ebben az esetben pedig Benedek Dénes örökre elveszíti tulajdonjogát. Ami nagy baj volna.



Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.