Mint a Gongadze-gyilkosság felderítésében tett lépések mutatják, hatalmas lendülettel látott választási ígéretei megvalósításához az új ukrán hatalom. E sietség nem véletlen, hiszen a „narancssárga kormánytól” elsősorban azt várja a közvélemény, hogy tisztítsa meg a korrupcióba süllyedt, végletekig kriminalizálódott közéletet. A fehérgalléros bűnözők, az oligarchák ugyanis a politikai és üzleti szféra, a szimpla banditák pedig a mindennapok hangulatát rontották el a végtelenségig. Brutalitásával és a legfelső hatalomig nyúló szálaival e kriminális-kleptokrata rendszer jelképévé vált az ellenzéki újságíró, Georgij Gongadze meggyilkolása. Ezért aztán aligha meglepő, hogy a Juscsenko-csapat ebben az ügyben igyekszik bizonyítani a változások iránti eltökéltségét. Ráadásul így morális tőkét gyűjthet a későbbi, korántsem népszerű feladatok megoldásához is. Nem lehet véletlen az sem, hogy az ügyben Leonyid Kucsma volt ukrán elnököt is a bíróságra idézik.
A helyzet sok tekintetben hasonlít az Oroszországban 1991 után kialakult, destabilizációval fenyegető állapotokhoz, amelyeket Borisz Jelcin azzal oldott föl, hogy a parlament 1993-as lövetése után a duma vezető posztjaiból például azoknak is jutott, akik korábban a barikád másik oldalán álltak. A „Majdan hősei” is úgy mutathatják meg igazi erejüket és valódi demokratikus elkötelezettségüket, ha a bűnökkel terhelt rendszer lerombolása közepette sem ragadja el őket a bosszúhangulat, az ügy feltárása nem válhat a meggyilkolt újságíró csontjai körül zajló politikai haláltánccá. Juscsenko csapatának különösen körültekintően kell eljárnia már csak azért is, mert nem tehet úgy, mintha soha semmi köze nem lett volna a letűnt rendszerhez. Mint elemzők ezzel kapcsolatban megjegyzik, Gongadze szimbólummá vált, ügyének feltárása tehát nem degradálódhat a politikai játszmák eszközévé, hiszen az azt sugallná, hogy nem rendszer-, csupán hatalomváltás történt.
origo.hu
Játszóterek mellett vonul el az illegális Pride
