Rögvalóság

Az a helyzet, hogy biztosra akartunk menni. A sok gúvadt szemű agymosottnak, ahogy magunk között a kedves nézőket szoktuk emlegetni, feltettük a kérdést: na, mit akartok bámulni, picinyeim? Helyezzünk el egy rögzített kamerát a k.-i sertésvágóhíd udvarán, vagy inkább a Kamaraerdő bokrai között? Dübörögtek az esemesek kétszáznegyven forint plusz áfáért, de a magam részéről egyik megoldással sem értettem egyet, mert a vágóhíd éppen szünetelt, az udvart hótakaró fedte, sehol egy halálfélelemtől bömbölő állat, pláne semmi vér, a Kamaraerdő pedig kora tavasszal döglött, mert az összes dugódani melegebb helyre húzódik a macájával.
A főnököm apró disznószemeiben pánik ült, sírva kérdezte: most mi legyen, Bécikém? Mire én: hallgass rám, főnök, kamerázzuk be Pomázi néni lakását, a kukkolós reality manapság az egyetlen járható út, hidd el, egy nyomorgó vénasszony élete mindenkit feldob. A főnök kicsit gondolkozott, aztán rábólintott: ugorj neki, Bécikém, de ha nem jön be, ősi magyar szokás szerint letépem az összes körmödet!
Másnap bekameráztuk Pomázi néni konyháját, a két szobáját, az üvegezett verandáját és a lakókocsiból átalakított tyúkólját is. Az öreglány persze aggódott, mert mit szólnak majd a szomszédok, amikor látják, hogy este teába mártogatott babapiskótát vacsorázik az ágyban ülve, aztán szalvétára teszi a fogsorát, és kicsoszog a klotyóra, de megmagyaráztam neki, hogy soha nem viszi semmire, ha örökké a kötekedésen jár az esze. Ezt kérdeztem tőle: mama drága, ki akarja tűzni a magyar vénasszonyok lobogóját a csúcsra, vagy nem? Talán olyan nagy élvezet henteregni a nyugdíjas élet mocsarában? Megjött az esze, azt mondta, ha annyit el tud érni, hogy Gyuszi hentes ne merjen neki többet romlott farhátat eladni, már megérte.
Itt ütött szemen az isteni szikra! Azonnal elküldtem két embert Gyuszi hentesért, aki hajlandó volt tíz lepedőért beköltözni Pomázi nénihez. Kicsit átrendeztük a lakást, kidobáltuk a jobb állapotban lévő bútorokat, Pomázi néninek megmagyaráztam, próbálja eljátszani, hogy többszörös milliomos, vagyis a puritán életmód csak rút álca, de kilóg a lóláb, mert cselédet tart. A cseléd pedig nem más, mint maga Gyuszi hentes, akit megkértem, hogy fokozatosan szeressen bele Pomázi nénibe. Eszelős nagy ötlet! A hülye néző nem tudja eldönteni, hogy Gyuszinak tényleg tetszik Pomázi néni, vagy csak a pénzét akarja lenyúlni. Az első egyenes adás előtt egy héttel Gyuszi hentes váratlanul bejelentette, hogy nem hajlandó udvarolni Pomázi néninek, rajta ne röhögjön a fél ország, amiért egy fogatlan banyát akar ágyba dönteni. Követelte, hogy hozzunk neki egy fiatal szőkét, feltűnően nagy mellekkel. Próbáltam vele megértetni, hogy ez dokumentumműsor, bunkókám, napi hat élő kapcsolással, az ilyesmit tilos manipulálni, éppen az a lényege, hogy semmi nincs megrendezve. Erre Gyuszi hentes csomagolni kezdett, én pedig kénytelen voltam kirúgni a műsorból Pomázi nénit. A produkció keretéből vettünk neki egy garzonlakást Kőbányán, nem győzött hálálkodni. Még aznap találtunk egy ikerpárt, tizenkilenc éves pedikűrösök, olyan külalakkal, hogy ülve nem is lehet őket nézni. Húzták a szájukat a Pomázi néni házikója miatt, közölték, hogy putriba nem költöznek, mire kénytelen voltam dupla pénzt felajánlani nekik, ráadásul csináltattam egy gyors festés-mázolást, felújítottuk a fürdőszobát, beépítettünk egy jakuzzit, tükröket helyeztünk el a hálószoba mennyezetén. Ezzel meg voltak elégedve, de bejelentették, hogy a lábszagú, kretén Gyuszi hentessel nem hajlandók egy fedél alatt lakni, ők egyébként is a nőket szeretik, és csakis a konyhában hajlandók szeretkezni, mégpedig egy szál kötényben.
Gyuszi hentes is repült. Nem lehet gatyázni, ha már csak egy nap van az első kapcsolásig! De végül is nagy baj nem történt. Korhatárosra vettük a műsort, tizenkét év alatt nem ajánlott. Egyébként minden engem igazolt. Mióta korszerű televíziózás van e kis hazában, műsor még olyan nézettséget nem ért el, mint a Kopogjon be Pomázi nénihez.