Idióta címmel feléktelenített kiadványról mi is csak efféle címsort fabrikálhatunk. A szerencsésen alacsony, szinte érthetetlen tömegáron forgalmazott Pavarotti-DVD ugyanis „a nélkülözhetetlen Pavarotti” szlogent viseli homlokán. A magyartalan jelzős szerkezet különben igaz.
Csaknem napra pontosan 23 esztendeje rögzítették a tenor áriaestjét a Royal Albert Hallban – ez, ha másból nem, onnan is látszik, hogy a Fülöp herceggel a királyi páholyba belépő hölgy nem Erzsébet királynő, hanem a 2002-ben elhunyt anyakirálynő. Uralkodógenerációk jönnek-mennek, Pavarotti, lám, marad: most, hetvenévesen búcsúturnéját futja a világban, felépülve a csigolyaoperációból.
Tízezer alattvaló előtt Luciano a Tosca Képáriájával kezd: a szélesen vezetett ívek csúcsára nagykönyv szerint való magas B-t helyez el, majd olyan hosszú záróhangot énekel, amelyet még Puccini, a hatásvadászat zsenije is megsüvegelne. Kilenc pompás ária követi az elsőt; rejtély, hogy a blokkokat határoló zenekari anyagot miért nem másolták a kiadványra – bár a bevezető Végzet hatalma-nyitány laposságát hallgatva, mintha érteni vélném a szerkesztői szándékot. A Royal Filharmonikus Zenekar meglehetős unalommal teszi dolgát, nyilván nem könnyű úgy muzsikálni a királyi hodályban, hogy húsz-harminc év hangszertudása szőnyegminta csupán a sztár talpa alatt. Hacsak úgy nem, hogy a huszadik század tenorja inspirálja őket, de ez szemmel láthatólag kevesek ingerküszöbét éri el.
Hiába, Pavarotti mindig is elkényeztette a londoniakat, de amíg ezt írom, a hagyományos záróattrakciók (Turandot-Nessun dorma; Sorrentói emlék) bűvöletében talpra ugrik a közönség. Ha hozzájutunk még ehhez a karácsonykor megjelent Pavarotti-koncerthez, mi is bátran tehetünk így.
(A nélkülözhetetlen Pavarotti/ Adler; Universal DVD.)
origo.hu
Földrengés volt Magyarországon
