George W. Bush újbóli megválasztása után Tony Blair csaknem azonnal Washingtonba sietett. Előadta tervét, hogy konferenciát hív össze Londonba az izraeli–palesztin ellentét rendezése végett. A nagyra törő terv sikerében kevesen hittek, kivált azért, mert akkor még Jasszer Arafat volt a palesztin állam első embere.
Mahmúd Abbász megválasztása több reményt adott a londoni konferencia sikerére, de ez sem lett volna elég, ha a tervezett értekezlet nem megy keresztül arculatváltáson. Tegnap, amikor Tony Blair megnyitotta a tárgyalást, szó sem volt a sok évtizedes problémák megoldásáról, ami nem is lett volna lehetséges, hiszen a huszonhárom résztvevő közül hiányzott Izrael.
A konferencia tehát nem izraeli településekről, nem Izrael és a palesztin állam jövőbeli viszonyáról, nem a kölcsönös erőszakcselekmények megfékezéséről szól, hanem arról, hogy milyen anyagi, műszaki, diplomáciai és erkölcsi segítségre számíthat egy Izrael mellett békében élni akaró palesztin állam. A külvilág jóindulata adott, jelen van az EU és Oroszország, az ENSZ részéről Kofi Annan, Washington képviseletében Condoleezza Rice külügyminiszter és az arab állam küldöttségei. Ígéretekben nincs hiány, kézzelfogható segítségben sem igen lesz. A Közel-Kelet jövőjének a kulcsa mégis Izrael kezében van, kérdéses azonban, hogy a zsidó állam távolmaradása milyen üzenetet hordoz.
origo.hu
Régészeti leletet fosztogatott az illegális kincsvadász
