Sereghajtók? Nagyon is!

Alaposan túllőtt a célon 2005. március 3-i számában a Népszabadság, amely félrevezető szándékú, kioktató hangvételű vezércikkében (Aczél Endre: A sor végén? Ugyan!) foglalkozott a Magyar Nemzet március 2-án címlapra kerülő anyagával (Szabó Eszter: Sereghajtók lettünk). Írásunkról annyit, hogy az a KSH-jelentés alapján hasonlította össze a magyar gazdaság növekedését az unióhoz tavaly csatlakozott államok teljesítményével, illetve más kelet-európai államok bővülési potenciáljával. Tény, ami tény: a jóindulattal felfelé kerekített, négyszázalékos növekedési ütemmel a sor végén kullogunk az egykori béketábor országai között. A növekedési ütemet tekintve változatlanul a balti államok és Lengyelország bővül 2005-ben a leggyorsabban, elérve, illetve meghaladva az öt-hat százalék feletti bruttó hazaitermék-gyarapodást is. Őket követi Szlovákia és Szlovénia négy százalékot meghaladó dinamikával, majd a sort Csehország és hazánk zárja – írtuk meg.
Éppen ezért megdöbbentő Aczél Endre azon kirohanása, hogy lapunk a fenti nemzetgazdasági produkció kapcsán sereghajtónak titulálja hazánkat. „A »sereghajtó« szó a magyarban – az értelmező szótár szerint – utolsót jelent a sorban. Ezt a szót választotta tegnap vezető hírének címéül »a Fidesz félhivatalos napilapja«, éspedig abból az egyébként (másnak) örömteli alkalomból, hogy a KSH négy százalékban jelölte meg Magyarország 2004. évi gazdasági növekedését” – írja Aczél kolléga.
Nos, nem tettünk mást, mint a Népszabadság, amely az esztendő legelején Magyarország a sereghajtók között címmel készített a gazdaság helyzetéről – elsősorban a gazdasági növekedést, a tőkevonzást és a versenyképességet fókuszba állítva – összeállítást. A napilap a szóban forgó cikkében azt írta: „Míg hosszú időn át a magyar gazdaság vezette a mezőnyt, addig mára a többiek látványosan felzárkóztak.” A 2005. január 5-én megjelent anyagban a lap – amúgy korrekt módon – idézi Vértes Andrásnak, a GKI elnökének az összehasonlítását is. „Míg 2000-ben a magyar gazdaság 5,2 százalékkal növekedett, s ennél sietősebb ütemet csak a három balti ország produkált, addig 2003-ban csak a jóval fejlettebb Szlovénia haladt lassabban a magyar gazdaságnál, 2004-ben pedig csupán a cseh. A tavalyi harmadik negyedévben, amelyről már megjelentek a friss adatok, Lettország például 9,1, Litvánia 6, Észtország 6,2 Lengyelország 4,8, Szlovákia 5,3, míg Magyarország 3,7 százalékkal erősítette gazdaságát. Idén, amikor az egész térség kissé visszafogottabban bővülhet az akadozó régi 15-ök miatt, a magyar, cseh és szlovén gazdaság nagyjából négy százalék körüli teljesítményt nyújthat, a többiek pedig öt-hat százalékos ütemet diktálhatnak” – így Vértes a Népszabadságnak.
De ez még hagyján – hogy plagizáljunk valami ízeset is Aczél Endrétől, aki ha nem is olvasta a saját lapjában megjelent kollekciót, valószínűleg áhítattal hallgatta a tegnapi „Bokros Lajos-konferencián” elhangzottakat. Ott ugyanis a – a saját magáról elnevezett – megszorító csomag főfelelőse jelentette ki: „A 2002-ben hivatalba lépett kormány volt az első demokratikus kabinet, amely már első évében sem fordított gondot a költségvetési és a fizetési mérleg egyensúlyára.” Az egykori pénzügyminiszter nem rejtette véka alá: ma senki sem tekint úgy Magyarországra, mint élen járó reformországra. Bokros szerint a Medgyessy-kormány végrehajtotta ésszerűtlen választási ígéreteit, anélkül, hogy kísérletet tett volna a közszféra reformjára. „Az Európai Unió ismételten szégyenpadra ülteti országunkat, hiszen nem vesszük komolyan saját ígéreteinket sem” – fejtette még ki Bokros. Szerinte Magyarország folyamatosan veszíti el versenyképességét, gyengül a társadalom egysége és szolidaritása. Bokros egy másik, korábbi fórumon úgy vélekedett, hogy a magyar gazdaság veszített lendületéből, nagyon nagy mértékű mind a költségvetés, mind a folyó fizetési mérleg hiánya. Ez azért okoz gondot, „mert nehéz pénzügyi helyzetben, az egyensúlytalanság állapotában egészen biztos, hogy csak lassú lehet a gazdasági növekedés, az viszont legalábbis relatív leszakadást eredményez” – hangoztatta a Horn-kormány pénzügyminisztere, majd megjegyezte, hogy jelenleg Magyarországon a legkisebb a gazdasági növekedés azon volt szocialista országok közül, amelyek tavaly csatlakoztak az Európai Unióhoz. – Az országnak muszáj lenne a mostaninál gyorsabb, de fenntartható növekedési pályára állnia – ez pedig Surányi Györgynek, a Magyar Nemzeti Bank volt elnökének a legfrissebb kommentárja.
De vissza Aczélhoz! „Nekem alapvetően a »sereghajtással« van bajom. Nem értem, hogy miért maradt ki a táblázatból a Cseh Köztársaság, a tényleges sereghajtó? Csak nem azért, hogy kellő illusztrációt kapjon az Orbán Viktor-i bon mot, miszerint »lemaradtunk, mint a borravaló«? A cseheket már csak azért sem volt illő kihagyni, mert ez az egyetlen, velünk összemérhető ország, amelynek az egy főre jutó GDP-je magasabb a magyarnál (és persze az összes többinél), ám amelyik minálunk lassabb ütemben növekszik” – hangsúlyozza a Népszabadság publicistája. Lapunk természetesen megemlítette Csehországot (lásd fentebb), viszont kétségtelen: elegánsabb lett volna azt táblázatban is szerepeltetni. De ha már Prágánál tartunk: a Világgazdaság számításai szerint a tízmilliós Magyarország GDP-je nagyjából egyenértékű a húszmilliós Románia gazdaságával. Ugyanakkor – számol be a Világgazdaság – a tízmilliós cseh gazdaság erősebb a magyarnál. No comment.
Aczéli megközelítésben tehát a Magyar Nemzet – mint „a legnagyobb ellenzéki párt félhivatalos lapja”; egyébként most nem lövünk vissza: a hamisított Teller-levél vagy a nagyon is vitatott Szonda-felmérés Gyurcsány országértékelő győzelméről fogalmat adhat, hogy a honi médiaviszonyok között mi is valójában a Népszabadság – elferdíti az igazságot, és nem örül annak sem, ami jó. Pedig ez nem így van. Számtalanszor leszögeztük: elismerésre méltó a reálgazdaság teljesítménye, amely a kormány által okozott gazdasági káosz – forint körüli mizéria, nagy költségvetési és folyó fizetésimérleg-hiány, duzzadó államadósság, európai uniós elmarasztalás, nemzetközi hitelminősítői intők – ellenére végre magához tért, ám bővülhetne lendületesebben is. Az viszont, hogy az egykori dobogós helyezett Magyarország – 2001-ben csak Szlovénia járt előttünk – sajnos ténylegesen sereghajtó lett, nem csak a Magyar Nemzet megállapítása.
Ugyanakkor elgondolkodtató – s ez az, ami kimaradt a Népszabadság vezércikkéből –, hogy hazánk besorolása, megítélése és tényleges teljesítménye a baloldali kormányok ideje alatt a legsiralmasabb. Talán nem véletlenül.