Nem kétséges, hogy politikai karrierjének legnehezebb időszakát éli át Gerry Adams, a Sinn Féin elnöke. A radikális köztársasági pártot huszonkét éve vezető politikus aligha képzelte el így a jövőt 1998-ban, amikor a különböző szekértáborok méltányos megállapodással zárták le a három évtizedes polgárháborút. Miután a „nagypénteki megegyezés” óta a békefolyamat egy tapodtat sem haladt előre, a nemrégiben még ünnepelt Adams ellenfelei szemében ismét terrorista és gyilkos, akárcsak annak előtte.
A Sinn Féin tekintélyvesztése kétségkívül a tavaly decemberi belfasti bankrablással kezdődött. A minden idők legnagyobb fogását, 26,5 millió fontot eredményező akcióért a hatóságok kezdettől fogva az IRA-t tették felelőssé. Növelte a gyanút, hogy a 70-es években a bankrablás bevált módszernek számított a köztársasági fegyveresek körében, az IRA írországi és észak-írországi bűncselekményekből fedezte bevételei nagy részét. Jóllehet a köztársaságiak mindmáig tagadják a bankrablásban való részvételüket, a brit közvélemény őket okolja a történtekért. Gyengíti a Sinn Féin érvelését, hogy az ír és az északír rendőrség már hárommillió fontot megtalált az eltulajdonított összegből, és a nyomok a titkos hadsereghez vezetnek. Immáron senki sem törődik azzal, hogy az IRA és a Sinn Féin köztörvényes bűncselekményekhez való régi-új vonzódásán túl Észak-Írországban legalább ugyanekkora gondot okoznak a drogpiac felosztásáért egymással marakodó különböző unionista fegyveres szervezetek.
Súlyos erkölcsi károkat okozott a pártnak az IRA-hoz kötődő Robert McCartney halála is. A belfasti férfit januárban tisztázatlan körülmények között meggyilkolták, és a hatósági gyanú ismét a köztársasági fegyveresekre vetült, sokan politikai leszámolást emlegetnek. Bár a szervezet eleinte tagadta, hogy bármi köze lenne a történtekhez, és maga Gerry Adams is „alkoholos befolyásoltságot” emlegetett az eset elkövetőivel kapcsolatban, sokatmondó tény, hogy felfüggesztették hét Sinn Féin-aktivista tagságát. Nem használt az IRA népszerűségének a szervezet meglehetősen morbid minapi ajánlata sem: felajánlották, hogy likvidálják a gyilkosságért felelős személyeket.
A jelek szerint a brit hatóságok elérkezettnek látják az időt a köztársasági mozgalom felszámolására. Erre utal a londoni kormány döntése, amelynek értelmében a Sinn Féin négy alsóházi tagjának járó képviselői költségtérítés – évi 400 ezer font – megvonását tervezik. Nemrégiben Bertie Ahern ír kormányfő is az IRA-t nevezte meg az északír rendezés legfőbb akadályaként, és mintegy mellékesen megjegyezte, hogy értesülései szerint Adams előre tudott a belfasti bankrablásról. A diplomáciai szorítás az Egyesült Államokban is működik: George Bush elnök az idén nem hívta meg az északír pártokat a hagyományos Szent Patrik-napi ünnepségre a Fehér Házba. Rossz hír ez Adamsék számára, hiszen az amerikai ír közösség pénzügyi támogatása elengedhetetlenül fontos az északír köztársaságiak számára. Otthon sem rózsás a helyzet: egyes unionista politikusok a Sinn Féin vezetőinek azonnali letartóztatását követelik.
A történtekhez szervesen hozzátartozik, hogy a brit államhatalom a nagypénteki megegyezés óta folyamatosan az IRA felelősségét hangoztatja, mondván, a fegyverbeszolgáltatások elhúzódása megbénítja a békefolyamatot. Való igaz, a gerillák vonakodnak leadni arzenáljukat, de azt is látni kell, hogy 1998 óta alaposan átrendeződtek az északír politikai viszonyok. Immáron nem a mérsékelt pártok jelenítik meg a helyi katolikus és protestáns közösség többségi akaratát. Az a tény, hogy ma két radikális mozgalom, a Sinn Féin, illetve a Demokratikus Unionista Párt a legnépszerűbb Észak-Írországban – az előbbi az Ír Köztársaságban is egyre erősebb! –, önmagában is kockázatot rejt a békefolyamatra nézve. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a szeptember 11-i merényletek világszerte alapvetően megváltoztatták a „nemzetközi terrorizmusról” alkotott képet. A köztársaságiak helyzetét tovább nehezíti, hogy az elmúlt években a brit és az ír titkosszolgálatok felszámolták az IRA legerősebb szakadár szervezetét, a Real IRA-t, s jóllehet ezzel a Sinn Féin legitimizációja némiképp megerősödött, a mozgalom katonai értelemben meggyengült.
Mindezzel együtt erősen kétséges, fel lehet-e számolni az ír köztársasági mozgalmat. Az országrész közelmúltjának történelme azt jelzi, erőszakra mindig erőszak a válasz – könnyen meglehet, hogy a ma még semleges katolikusok sérelemként érik meg a Sinn Féin körüli hercehurcát, és a köztársasági táborban mégis teret nyernek a radikálisok. Ebben az esetben minden kezdődik elölről, s a polgárháború – ha alacsonyabb intenzitással is – újra megkeseríti majd az Észak-Írországban élő emberek mindennapjait.
Meghívás a Fehér Házba. Jóllehet az északír pártok az idén nem vehetnek részt a Fehér Házban megrendezendő Szent Patrik-napi ünnepségen, a szervezők meghívták a brutálisan meggyilkolt belfasti Robert McCartney öt nőtestvérét. Bátyjuk tragikus halála után mindannyian részt vettek az IRA „félelemkeltése” elleni kampányban. A washingtoni látogatás pikantériáját az adja, hogy az írek legnagyobb nemzeti ünnepén Gerry Adams Sinn Féin-elnök is az Egyesült Államokban tartózkodik majd, tervezett programja szerint emigráns szervezetekkel találkozik. (MN)
