Tíz centi

Forradalmat hozott a XX. század divatjában. Ha nincs, feltehetően elmarad a nagy „baby boom”, de talán az 1968-as párizsi diáklázadás is, nem beszélve arról, hogy más lenne a mai női szépségideál. Negyven éve indult világhódító útjára a miniszoknya, amely a farmernadrágot, a cowboycsizmát, az egybetalpú cipőt vagy a ballonkabátot megelőzve minden idők legsikeresebb ruhadarabjának számít.

A miniszoknya feltalálójának címére ketten is pályáznak. Az ötlet valójában André Courréges francia dizájner nevéhez fűződik, az igazi dicsőséget azonban egy brit divattervezőnő, Mary Quant aratta le, miután kollégája újításán kissé módosítva levágott a szoknyából néhány centit, és a modelleket londoni butikjaiban kezdte árusítani. Hogy senki ne vitathassa el az elsőbbségét, egész kis mesét kerekített a mini feltalálása köré. Mint mondta, barátnője egyszer otthon takarított, s hogy a padlómosásban ne zavarja a szoknya, levágott belőle egy arasznyit. Mary Quant pedig megvilágosodott a látványtól.
Courréges szoknyái csupán a tehetős kliensek számára készültek, Quant minije viszont először éppen London külvárosaiban aratott nagy sikert. A 28 éves tervező Chelsea-ben lévő Bazaar nevű boltocskájának kirakatában felbukkanó szoknya látni engedte a térdkalácsot, tíz centivel volt rövidebb a többinél. A pletykák szerint az új méret a Mini Cooper márkájú autóról kapta a nevét, amely szintén a vad hatvanas évek egyik szimbóluma volt. Ekkor 1964-et írtunk, az igazi áttörést azonban a következő év márciusa hozta meg, amikor Quant Amerikába is elvitte a minit. Modelljei forgalmi dugót okozva vonultak végig a New York-i Times Square-en, és hatalmas reklámot biztosítottak az új divathóbortnak.
Amerika meghódítása megnyitotta az utat a divatvilág legmagasabb csúcsai felé. A hatvanas évek szoknyái pamutból, szaténból és bársonyból készültek. A legnépszerűbb modellnek azonban egy Quant tervezte mini bizonyult, amely pévécéből készült, és margarétával díszítették. A miniőrület 1967-ben érte el tetőpontját, s hamarosan megjelent az ultramini is, amely szélesebb, mint amilyen hosszú. A mini hossza a hatvanas évek során állandóan változott. A New York-i lányok olyan szoknyákat választottak, amelyek 10–12 centiméterrel a térd fölött végződtek, a londoni hölgyek azonban sokkal merészebbek voltak, ők a 18–20 centivel rövidebb változatot viselték. Ezzel együtt a zoknit végleg száműzte a harisnya. A mini népszerűsége az évtized végére jelentősen megcsappant, ahogy egyre inkább elterjedt a középhosszú (midi-) és a bokáig érő (maxi-) szoknya. A divatrajongók azonban vonakodtak kidobni szexi ruhadarabjukat. A midihossz angliai bevezetésekor a brit közvélemény-kutatók kimutatták, hogy tízből nyolc nő semmi szín alatt nem szeretne megválni a minijétől. Nem meglepő tehát, hogy a nyolcvanas évek közepén végre megtörtént a nagy visszatérés. Ebben az időben a mini már szűk, testhez simuló anyagból készült, amely nem sok teret adott a képzeletnek.
A miniszoknya több volt, mint egyszerű divatújdonság. A XX. század ruhadarabjai közül talán ez került leginkább a társadalmi viták középpontjába. Kifejtette róla véleményét a politika, az egyház, az utca embere. A Vatikán „szégyenteljesnek, egyenesen az ördögtől eredőnek” nevezte. Az Egyesült Államok elnöke, Richard Nixon 1969-ben hatalomra jutva „minitől mentes övezetté” nyilvánította a Fehér Házat. A görög „fekete ezredesek” egyik első intézkedése volt a miniszoknya betiltása. A rövid szoknyák divatját másutt sem mindenki tudta elfogadni. Ennek jele például, hogy 1966-ban az Egyesült Államok vezető lapja, a New York Times egy cikkével vitát kezdeményezett, miszerint a mini sérti a közerkölcsöt. Az Oxford Egyetem vitaklubjának legnépszerűbb gyűlése 1967-ben szintén a miniszoknya jövőjét tárgyalta. A napirendi pont teljes címe így hangzott: „A tisztelt ház nem hisz abban, hogy a miniszoknya sokra viszi”. A mini bevezetése arra késztette a brit minisztereket, hogy újragondolják az Egyesült Királyság adózási törvényeit. Kis mérete miatt ugyanis a miniszoknya gyerekruhának minősült, és így ki kellett vonni az áfa alól, de aztán 1966 januárjában bezárták ezt a törvénykezési kiskaput. Ilyen vihart még a farmernadrág sem kavart, amely a hetvenes évektől a minit követte a divatőrületben.
Az egyszerű és olcsó mini gyorsan meghódította a legfelső köröket is. Először fordult elő, hogy betört oda az utca divatja. Rajongott a miniért a hatvanas évek topmodellje, Twiggy, az ex-Spice Girl Geri Halliwell vagy az egykori first lady, a lázadó fiataloktól fokozott távolságot tartó, az évtized divatstílusát jelentős mértékben meghatározó Jackey Kennedy, aki fehér Valentino-miniszoknyát viselt, amikor 1968-ban hozzáment Onassis görög milliárdoshoz. Az új divat még a brit királyi házat is megérintette valamelyest, hiszen egy hajszálnyival rövidebb ruhákat varratott még II. Erzsébet is.
A több könyvet is író Mary Quant előszeretettel emlegette, hogy a miniszoknya a hatvanas évek szexuális forradalmának fő szimbóluma volt. Nem véletlen, hogy olyan sokat beszéltek róla a harcos feministák, akik szerint a mini kiszabadítja a nőket a kispolgári előítéletek rabságából. Ennek jegyében a párizsi megmozdulások egyik fő jelszava volt, hogy „Miniszoknyát mindenkinek!”, s az ekkor már ultrarövid szoknyát viselő feministák, megszabadulva a „kispolgári megrögzöttségektől”, látványosan az aszfaltra dobálták levetett melltartójukat és bugyijukat.
A mini persze elbűvölte a férfitekinteteket is. Az új modell bevezetését követő évben érzékelhetően megnőtt a szülések száma! A „baby boom” élesen vetette fel a terhességmegelőzés fontosságát, ráirányítva a figyelmet a még 1963-ban engedélyezett fogamzásgátló tabletták használatára. Egyes társadalomkutatók e két jelenség között éppen fordított összefüggést láttak, a miniszoknya megjelenését a fogamzásgátló tabletták bevezetésével hozták kapcsolatba. Azt állították, hogy mióta a tabletták piacra kerültek, a szoknyák is megrövidültek, mert a lányok egyre többet mernek megmutatni magukból.
A mini térhódításának köszönhetően gyökeresen megváltozott a női szépségideál is, s először adták meg számokban az eszményi típus méreteit. A telt hollywoodi szexbomba, Marilyn Monroe helyét a férfiszívekben Mary Quant első számú manökenje, a London külvárosából érkezett, kimondottan vékony, 167 centiméter magas, 43 kilós, 80–55–80-as méretekkel rendelkező Leslie Hornby, azaz „Twiggy” foglalta el. Első igazi topmodellként népszerűbb lett, mint a mozicsillagok.
A mini tehát felforgatta a világot, így aztán az a legkevesebb, hogy az ismeretlenségből felbukkant londoni divattervező, Mary Quant már 1966-ban az év hölgye lett, s az export, valamint a könnyűipar fellendítése terén szerzett érdemeiért egyenesen a királynő kezéből vehette át a Brit Birodalmi Érdemrendet – természetesen miniszoknyában.