Tolerancialecke Friderikusznak

Friderikusz, a toleranciabajnok vasárnap esti műsorában – ki tudja, miért – egy adásba szerkesztve láthattuk a tüntető magyar gazdákat, akikről az MSZP- kormányzat nagyon szeretné azt gondolni, hogy jobboldali provokátorok, a magyarok ellen „uszító” szaúdi újságírót, s a cigányirtó számítógépes játék internetes népszerűsítőit. Vázlatos kis lista azokról, akikre a tolerancia, a szólás, véleménynyilvánítás joga manapság nem mindenki szerint vonatkozik. A gazdák mindenesetre meggyőzően elmondhatták a képernyőn, nincsenek politikai céljaik a demonstrációval, jogos járandóságukat tartja vissza a kormány. A szaúdi újságíró – az angol nyelvű Arab News rovatvezetője és cikkírója – megehette könnyű, diétás esti vacsorára a Gyurcsány számára mentségeket kereső Friderikuszt, csak a számítógépes fiúba fojtotta bele a szót egyesült erővel a riporter és György Péter esztéta. Utóbbi arra hivatkozva nem hagyta, hogy Polgár Tamás a cigánybűnözéssel kapcsolatban a BRFK-tól szerzett adatait megossza a nézőkkel, hogy ő egyetemi tanár. Pedig így nehéz valakit meggyőzni arról, hogy a vele szemben alkalmazott türelmet egy másik népcsoporttal szemben – méghozzá szelekció nélkül – neki is gyakorolnia kell. Előzőleg a szaúdi újságíróval folytatott beszélgetés során Friderikusz viszont alapos leckét kapott toleranciából. Beharangozója alapján azt hihettük, hogy a képernyőn vérben forgó szemű, félőrült arab férfit látunk majd, aki – mint azt már számos híradásból tudtuk – fegyveres megtorlást sürget Gyurcsány terroristás tréfája ügyében. Nem hittünk a szemünknek, amikor egy élénk és tiszta tekintetű, szélesen mosolygó úr nézett vissza ránk a képernyőről. Mohammed T. Al-Rasheed biztosította Fridit arról, hogy nincsen szó túlreagálásról, neki semmi köze a szaúdi katonai haderőhöz, sem a politikához, a főszerkesztője nevében sem nyilatkozhat semmiről, s csupán ugyanolyan „rossz” tréfát engedett meg magának a sajtóban, amilyet Gyurcsány idehaza pártja és az ország nyilvánossága előtt. Ironikus stílusában – lecke gyanánt – ugyanolyan felszínes, nem túl jóindulatú képet rajzolt a magyarokról a hírhedt Gábor-nővérekkel, és a honi, némileg bemaszatolódott hírű paprikával, mint amilyen negatív és ködös kép sok európaiban ma is él az arabokról. Nem engedte azt sem, hogy Friderikusz úgy keressen mentséget kedves kenyéradó gazdája, Gyurcsány Ferenc számára, hogy egy ismert magyar újságíróra keni a szaúdiak tájékoztatását az elszólással kapcsolatban. Kegyelemdöfésként pedig elmondta, hogy egyébként fő kutatási területe az európai történelem és benne az Osztrák–Magyar Monarchia…
Ha még nem világos, az egyébként ritka tartalmas műsor egyik tanulsága, hogy a toleranciahiányt mindenki először magában keresse, másrészt sokkal színesebb és jobb a világunk, s a tévéműsoraink is, ha megszólalhatnak végre mindazok, akiket – gyakran torzképek alapján – a másik ember iránti türelmetlenséggel gyanúsítunk.
(A szólás szabadsága, február 27., 21.40, MTV.)