Kristina Köhler kereszténydemokrata parlamenti képviselő, a CDU–CSU-frakció iszlámszakértője kezdeményezte a nyugat-európai török kisebbségnek szánt nyomtatvány betiltását. Ő a lapban az izraeli állam, a zsidóság és számos nyugati szervezet ellen uszító cikket talált, és felbujtás vádjával büntetőjogi eljárásért folyamodott. A válasz nem sokáig váratott magára. A Törökországban közel hetvenezres példányszámban megjelenő Vakit cionista sakkfigurának nevezte a képviselő asszonyt és megfenyegette, vigyázzon, mert hamarosan komoly gondjai adódhatnak.
Ilyen előzmények után lépett színre Otto Schily, aki a lap betiltását elrendelő okmányban leszögezte: „A józan tudósítás leplébe burkolódzva az újság antiszemita és Nyugat-ellenes izgatást folytat.” Ettől kezdve a gúnynevekben nem szűkölködő szövetségi belügyminiszter („kérlelhetetlen Ottó”, „vörös seriff”) az európai sajtókultúrát megcsúfoló kampánnyal találta szemben magát. A Vakit cikkei egy hete efféle szalagcímek alatt jelentek meg: A második náci időszak, Hitlerre jellemző jogi önkény. Az összemontírozott képeken Schilyt Hitler-bajusszal és horogkeresztes karszalaggal ábrázolják. Egy karikatúrán a vele szemben álló férfi Hitler-köszöntéssel, magasba emelt karral és „Heil Otto! A kályha készen áll!” kiáltással fogadja.
Wolf-Ruthard Born, Németország ankarai nagykövete Törökország szégyenének nevezte a durva sajtókampányt. Schily panaszt emelt török kollégájánál a szerinte indulatos és aránytalan kirohanások miatt. A török belügyminisztert április közepén Berlinbe várják. A hivatalos látogatás és megbeszélés témáinak napirendjén a vendéglátók a második helyre tették a Vakit-ügyet, amely tovább rontja a két ország közötti viszonyt, azt követően, hogy a közvélemény saját szemével győződhetett meg arról a brutalitásról, amellyel a török rendőrség a békés tüntetőket bántalmazta.

Horror kempingezés közben: maszkos, késekkel felfegyverzett társaság várta a túrázókat sátraiknál