Tőzsdei outlet

Amint sejteni lehetett, hosszú ideig tartó szárnyalás után nagyot zuhant a budapesti börze szerdán. Akkora volt az árfolyamhanyatlás mértéke, hogy a negatív kiigazítás rögtön bekerült a magyar börze újkori korszakának legfeketébb napjai közé. A legnagyobb gondot persze nem az okozza, hogy hány százalékos a korrekció – ezt még túl is élnénk valahogy –, hanem az: viszik a pénzt hazánkból. Tudniillik más piacok felé néznek a külföldi nagyvásárlók, akik a magasabb hozamszint reményében egyszersmind le is írhatják Budapestet.
Hogy ne kerteljünk tovább: a dilemma pillanatnyilag kettős. Részint az, hogy van-e köze a magyar gazdaság állapotának a drámai fejleményhez, másrészt pedig az, visszajönnek-e majd a befektetők, hogy ismét egymást hajszolják a vásárlásokba – esetleg rekordokkal győzködve egymást? Sajnos, utóbbitól nem kell tartani. A figyelem ugyanis most az Egyesült Államokra irányul, ahol is emelkednek a profitkilátások.
De nézzük a dilemma másik részét. Eddig a kormány nagy mellénnyel foglalt állást a kedvező hazai gazdasági klíma mellett, leginkább arra hivatkozva, hogy a pozitív tőzsdei folyamat és a napi kereskedések mértéke hűen tükrözi Magyarország gazdaságának állapotát. Megjegyezzük, hogy 2002-es kormányváltás óta bekövetkezett eddigi produkció – duzzadó államadósság, magas infláció, növekvő deficit, folyó fizetési mérleg rekordhiánya, látványos vállalati kivonulások, alacsony foglalkoztatottsági szint, egyre több munkanélküli, regionális különbségek és gondjaival küzdő agrárium – nem tette különösebben vonzóvá hazánkat. Ugyanakkor az elmúlt hónapokban szárnyalt a pesti börze, ahol is naponta tízmilliárdokban volt mérhető a kereskedés. Jó, ismerjük el: túlértékeltek voltak a papírok. Ám ettől izgalmasabb kérdés az, hogy mit is tett a kormány a magyar tőzsdéért. A válasz röviden két pontban foglalható össze.
1. Valószínűleg a külföldiek magyar részvények iránti lelkesedése ambicionálta a kabinetet arra tavaly, hogy az árfolyamnyereség-adót bevezesse egy olyan országban, ahol egyébként is alacsony a lakosságra jutó úgynevezett részvénytartási hányad. A politikai és a gazdasági nyomás hatására viszont a javaslat dicstelenül megbukott.
2. A jelenlegi, baloldali kabinet regnálása alatt került osztrák kézbe a Budapesti Értéktőzsde, amely mégiscsak a nemzeti intézmények egyike – volt. Ráadásul a szóban forgó, a hét közepén tapasztalt részvényárfolyam-zuhanás szinte napra pontosan megegyezik az államháztartási deficitszint megemelésével. S ne feledjük azt sem, hogy a nemzeti ünnepünket megelőzően kaptunk költségvetési dorgálást az Európai Unió pénzügyminisztereitől. Úgy tűnik, nincsenek véletlenek: a március 8-i brüsszeli verdikt, amely az államháztartási hiány „tárgykörében” a múlt év decembere óta immár a harmadik, a kiábrándító februári adatok (a vártnál kisebb áfabevételek és a túlköltekező közigazgatás miatt az első két hónap után 394 milliárd forintra rúg a deficit) publikálása alatt született meg. Ne legyenek azonban áthallásaink a kormány által diktált gazdaságpolitika és a tőzsdei árfolyamesés között – meglepő módon ez a konszenzus uralja az elemzőket, akik közül néhányan viszont elismerik: ezúttal nem egyszerű korrekcióról van szó, hanem határozottan a külföldiek bizalomvesztéséről.
Zuhanás ide, tőkekivonás oda, a korábban forintgyengítést-kamatvágást nap nap után szorgalmazó kormány jelenleg beszédesen hallgat. Kérdés, ilyen szituációban ezt meddig teheti.