A Selyemút regionális program (SRRP) elnevezésű kezdeményezés az előzetes remények szerint az ősi, selyemút menti belső-ázsiai országok közötti együttműködést fokozná, valamint a kereskedelmi, tőkebefektetési és turisztikai együttműködések hagyományát élesztené újjá. A fejlesztési programban az UNDP és a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) nyolc-tíz, az egykori kereskedelmi útvonal mentén található várost tüntetne ki „A selyemút városa” címmel, ezzel bevonva őket a kulturális és gazdasági együttműködési programba. Kína és Közép-Ázsia négy országa ezen felül speciális vízum bevezetését is tervezi a selyemút bejárásához. A fejlesztési terv egyelőre két évre szól, és jelenleg egymillió amerikai dolláros alap fordítható rá.
A kereskedelmi és az üzleti kapcsolatok szorosabbra fűzésével a közép-ázsiai országok egy régi-új geopolitikai fölényre tehetnek szert. E törekvésükben komoly támaszul szolgálhat Kína. Az ázsiai térség egyre rohamosabban fejlődő és globális elsőbbségre törekvő nagyhatalmának ugyanis hosszú távon az az érdeke, hogy a térség felemelkedését támogatva saját szövetségeseiként állítsa maga mellé eme országokat. Most, amikor az Egyesült Államok egyre inkább veszíteni látszik eddigi világelsőségéből, és helyét Japán, valamint az EU veszi át Kína legnagyobb kereskedelmi partnereként, az új selyemút fontossága ismét a figyelem középpontjába került.
Kína, illetve a közép-ázsiai országok gazdasági föllendülését s az ebben rejlő hatalmas lehetőségeket kihasználandó az Európai Unió is mindent megtesz azért, hogy az ország kegyeit keresve minél szorosabb stratégiai partneri viszonyt alakítson ki az ázsiai nagyhatalommal. A tavalyi évet az unió például „Európa évének” kiáltotta ki Kínában, s ez idő alatt a nemzetközi tömörülés több területen is egyre közelebb került az ázsiai nagy államhoz. A 2004. május 1-jei bővítést követően az Európai Unió lépett elő Kína első számú kereskedelmi, illetve második legnagyobb üzleti partnerévé.
A selyemút, amely az ókori Kínából indulva Dél-, Közép- és Nyugat-Ázsián át érte el Európát és Észak-Afrikát, az időszámítás előtti első évszázadokban alakult ki. A kereskedelmi útvonal a hetedik és a kilencedik század között élte aranykorát, míg a kilencedik század után jelentősége egyre csökkent, a tizedik századra pedig elvesztette funkcióját.

Egyre gyanúsabbak a körülmények az óvodából eltűnt gyermek ügyében – vajon ki lehet a felelős?