Vegyes vágott

Édesanyú
Ha valaki tudja, hogy az anyu szót rövid u-val kell írni, hát édesanyám az, aki tanítónő. Nem tréfából mondom, most nyolcvanöt évvel a vállán is az maradt. A népet neveli, na meg bennünket, a családját. Az biztos, hogy ha valamire szüksége van, vagy elromlott valami a háznál, a telefon másik végén olyan ember ül, aki azt mondja:
Ja, a Temesi tanító néninek tetszik lenni? Azonnal megyünk!
Tanítványai sokszor még a gyerekeiket is elhozták bemutatni, pedagógusnapon belefulladtunk a virágba. (Édesapám is kapott eleget.)
A legnagyobb csoda mégis az volt, hogy én az ötvenes években sose éreztem, hogy szegények vagyunk, úgyszólván nyomorgunk. Nem, mert édesanyám a semmiből is olyan finom ételt tudott főzni, hogy még most is összefut a nyál a számban.
Hogy ezúttal mégis a süteményeiről írok, annak több oka is van. Nehezebb volt akkor süteményt sütni. Volt, hogy a cukorrépát reszelte le, és áztatta ki olyan folyékony cukorfélének, mert cukor sem volt. Csokoládét is készített egy Chocolates feliratú, szeletekre rovátkált formában.
Megkérdeztem tőle, miért tesz szinte keresztben vesszőt az u-ra:
Nem tudom, szeretek kunkort tenni egy gyakran használt szó végére. Megszokás az egész, inkább díszítés. Végül is ez aláírás.
A továbbiakban anyukám géppel írt receptjeiből (az ő szavával „ételleírásokból”) válogatok. Itt is két rész van: 1. Sütemények: kelt, hajtogatott, édes vagy leveles vajas 2. Sütő nélküli sütemények. De legelőször is a
Kakaós kocka
(Ez volt az én Madelaine süteményem, Monsieur Proust.) Két-három centi magas volt, habkönnyű, a tetején porcukor. Ha anyám tudott kakaót szerezni, mindig sütött egy tepsivel. Talán ezért is maradt ki Anyukám receptkönyvéből. Ugyanilyen okokból nincs meg az olajban sütött fokhagymás kenyér vagy a spenóthoz (hogy utáltam!) tálalt győzhetetlen bundás kenyér leírása, avagy a kukoricalisztből sütött görhe sem. Az adagok 4 emberre értendők.
Fánk
(Oroszné Margittól)
1 liter tej, 1 kg liszt, 3 dkg felfuttatott élesztő, cukor, só (tojás nélküli).
A fenti anyagokat jól felverni. Kelni hagyni. Lisztes deszkára kiborítom, ráhajtom, kiszaggatom.
Forró olajba teszem, a lisztes rész felül. Egyik oldalát leborítva az edényt sütöm, másikat nem, szabadon lehet sütni.
Tejfölös pogácsa
(Enyém)
1 kg plusz 5 dkg liszt, 25 dkg margarin vagy vaj, elmorzsolni a lisztbe, 2 tojás sárgája, a doboz tejfölbe keverem a lapos evőkanál sót, kávéskanál rumot v. fehérbort, jól kidolgozom. 40 percig deszkán pihentetem. Rétestésztához hasonlóan nyújtom és hajtogatom. Még kétszer megismétlem. 20-20 percig pihentetem. Nyújtom. A tetejét a pihentetés után beirdalom. Kiszaggatom, majd tojássárgájával megkenem. Sütés előtt 10 percig pihentetem, úgy nem dőlnek el. A leveles tepertős pogácsánál ezt a közepébe szúrt fogpiszkálóval lehet elérni.
(A mai háziasszonyok már a pihentetést se bírnák, tisztelet a kevés kivételnek.)
Túrós lepény
(Rózsikától)
1 kg tehéntúró, 2 doboz tejföl, 6 tojás. 1 cs. vaníliás cukor, 1 cs. előre áztatott mazsola, 10 dkg vaj, 5 evőkanál zsemlemorzsa, 1 evőkanál liszt, pici só, citromhéj.
A vajat a cukorral és a hat tojás sárgájával jól elkavarom, 1 kg tehéntúrót áttörni, hozzáadni a felsoroltakat. 6 tojás fehérjét habbá felverni, s a fenti jól eldolgozott anyaghoz gyengéden hozzáadjuk. Zsírozott tepsibe öntjük, és sütjük.
(Istenem, „gyengéden”! Hát melyik szakácskönyvben írtak ilyet?)
Almás pite
(Júlia-féle, nagyon finom, sokáig eláll)
60 dkg lisztbe 15 dkg margarint és 2-3 dkg zsírt morzsolok. (Hogy szereti Anyukám e szót!) Kevés szódaport (na, olyat próbáljatok ma venni!) a lisztbe tenni, 2 mokkáskanálnyit.
1 pohár tejfölbe 2 egész tojás, 3 evőkanál cukor, pici só, mokkás kávékanál ecet.
Ezt a fenti anyaggal összedolgozom. Pihentetem. Két részre osztom. Egyik részt kinyújtva a zsírozott tepsibe teszem. Tetejét zsemlemorzsával megszórom, 20-25 cimetes cukrot (ki emlékszik rá?) szórok. Majd a tészta másik felét ráteszem. Tetejét villával megszurkálom. Tojással megkenem a tetejét, majd kristálycukorral, tört dióval finoman megszórom. Forró, előmelegített sütőbe teszem, 15-20 perc alatt kisütöm. Kis pihentetés után feldarabolom.
Felhőszelet
(enyém + Marikától)
3 tojássárgáját 28 dkg cukorral habosra keverjük. (Miért nem 30 dkg-mal?) Hozzáadunk 1 és 1 dl tejet, 28 dkg lisztet (már megint 28), amibe késhegynyi szódaport keverünk. 1 cs. vaníliás cukor, egy fél citrom reszelt héja, végül 3 tojás habja. Kizsírozunk egy közepes nagyságú tepsit, morzsázzuk. Beleöntjük a tésztamassza felét. A másik felébe púpos evőkanál kakaót keverünk, s a sárga tészta tetejére öntjük. Forró sütőbe toljuk, de közben a lángot mérsékeljük. (Vajon hogy lehetett ezt egy sparhelton [másképp sparherd, sparhet, sparhejt] – vagyis takaréktűzhely – végrehajtani? Kevesebb fát vagy szenet tettünk bele?) A tepsiben hagyjuk kihűlni, pogácsaszaggatóval félholdakat vágunk belőle. Vaníliás cukorral szórjuk meg.
Sült egér
(Ha nincs más: olajban sült tészta)
3 dkg zsírt vagy 5 dkg vajat habosra keverem, 25 dkg liszt, 1 egész tojás, 2 evőkanál cukor, 2 és fél deciliter tej, só, kevés szódapor a lisztbe.
Forró olajban sütöm. Vaníliás cukorral szórom meg. Előzőleg selyempapírra szedem, ha kisült, hogy az olajat felszívja.
(Látom a félholdakat, érzem az ízt. A kezemben, a számban érzem a sült egeret. Mivé lettél, gyerekkorom?)
Szegeden tilos koldusnak lenni
A mai szegénység más, mint a mienk volt. Szegeden tilos a koldulás – mármint a belvárosban. Máshol meg nem érdemes.
A szocialista (magukat szociáldemokratának hazudó) városrablók huszonötezer forinttal büntetnék a nyomorultakat mostantól. Meg van szavazva (a leszakító Centrumpárt voksolt még velük), apelláta nincs. Hát nem egy szögényembörszánó önkormányzat ez, annyi biztos. A Délmagyarban olvasom egy Jenő nevű, ötvenéves férfi üzenetét, akinek oda kell hagynia a padot, vagyis a boltját.
Azoknak, akik a koldusokról döntenek, ilyen sorban nem volt részük, de ne is legyen. (…) Pénzt nekünk csak a legszegényebbek, a minimálbérből, nyugdíjból élők adnak.
A koldulás szolgáltatás: aki ad, azt fejezi ki, hogy ő MÉG tud adni, és nem kéreget.
A szegedi polgárok se felejtsék mindezt, amikor ezek a nagyképű, rátarti mihasznák az ő szavazatukat fogják kéregetni úton-útfélen – még a belvárosban is.
Szimultán
A mi utcánkban is zajlik az élet, itt, Újlipócia szélén. A múlt héten egy férfi áll előttem, hercig kis mozdulatokkal a zöldségesnél. Hegyezem a fülem:
Eladó: Tényleg?
Vevő: Bizony! Most volt a névnapom.
Eladó: És hogy hívják magát?
Vevő: (kihúzza magát) Zsuzsa.
Mondom, már nem sok mindenen lepődöm meg. Amikor tiszta jégpálya volt az utca, Rudi bácsi elesett. Föl is segítette két jó szándékú fiatalember. Rudi bácsi épp a bankból jött, a brifkója tele volt. Hát igen. Onnan követhették, hogy segítsenek. Rudi bácsi bánatában leitta magát, és tőle szokatlan szavakat használt a Magyalerdő nevű, emelkedett hangulatú pincepoharazóban.
Amelyet a múlt héten, akárcsak Rudi bácsit, kiraboltak. Tízezer forint váltópénzt találtak, a széfet nem tudták kinyitni. Viszont ki tudták nyitni az én szovjet gyártmányú útisakkomat, amihez nagyfokú lelemény is szükségeltetik. Dühükben a földhöz vágták. Veszteség: egy paraszt és több bábu feje.
Sokatmondó, hogy a korcsma italkészletét nem bántották a pitiáner anyagozók, akik persze sose lesznek meg, csak ha valamivel nagyobb buliba vágnak.
Pizza a jövőből
Öt év múlva ilyen lesz egy átlagos pizzarendelés. A legutóbbit azért ideírom: mindent hozott, levest, ásványvizet, salátát. A pizzát, azt elfelejtette, azt negyven perc múlva hozta a kollégája, akinek szintén nem adtam jattot.
Pizzás: Maffia Pizzéria, tessék.
Vevő: Jó nap’, szeretnék rendelni.
Pizzás: Szabad a személyi igazolványa számát?
Vevő: Várjon egy kicsit. Izé, AF szita-szita-péntek.
Pizzás: Köszönjük, Temesi úr. Látom, ön a Kifli utca, Zsömle szám alatt lakik, a Kenyér kerületben. Negyedik emelet három. Megcsinálták már a liftet? Az ön társadalombiztosítási száma izé-ecet-uborka. A mobilszáma anyám-meg-a-tyúkja-meg-én. Melyik számról hív? Hülye vagyok: itt van kiírva előttem.
Vevő: Hé, honnan tudja maga mindezeket?
Pizzás: Be vagyunk kapcsolva a hálózatba, uram.
Vevő: (sóhajt) Hát igen, szeretnék rendelni két nagy adag Húsimádó pizzát…
Pizzás: Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, uram.
Vevő: Hogy érti ezt?!
Pizzás: Nézze, az ön orvosi leletei azt mutatják, mintha nőne a vérnyomása, és a koleszterinszintje is magasabb egy kicsit a normál értéknél. Az ön társadalombiztosítója nem enged meg ilyen egészségtelen rendelést.
Vevő: A fene egy meg! Mit ajánl akkor?
Pizzás: Kipróbálhatná az alacsony zsírtartalmú szójababos joghurtpizzánkat. Biztos vagyok benne, hogy ízelni fog.
Vevő: Miből gondolja, hogy én szeretem az ilyen vackokat?
Pizzás: A múlt héten vette ki a Szójareceptek kövéreknek című bestsellert a körzeti könyvtárból.
Vevő: Jól van, egye meg a fene. Akkor küldjön két családi méretűt abból a… Mennyi lesz a kár?
Pizzás: Ez tényleg elég lesz a családnak is. A kár, ahogy ön mondja, 39,99 euró.
Vevő: Megadom a hitelkártyám számát.
Pizzás: Sajnálom, de csak készpénzről lehet szó. A banki egyenlege túllépte a megengedett határt.
Vevő: Ne törődjön vele. Csak küldje már azokat a pizzákat. Mennyi ideig tart?
Pizzás: Sajnálom, uram, de kicsit le vagyunk maradva. Körülbelül 45 perc lesz. Ha ön el akarja vinni, miközben készpénzt szerez, akkor siessen.
Vevő: Hogy az a kaporszakállú verje a…
Pizzás: Nana, én nem beszélnék ilyen csúnyán a maga helyében, Temesi úr. Már van itt egy kis bejegyzés egy rendőrrel történt szóváltásról is…
Vevő: (Nincs rá szava)
Pizzás: Lesz még más is, uram?
Vevő: Nem. De ne feledkezzenek meg a jutalomkólákról, amiről a szórólapjukon írtak.
Pizzás: Sajnálom uram, de a hirdetésünk egyik alpontjában az áll, hogy ingyen szódás termékekkel késői, de diétatartó cukrosokat nem láthatunk el.