Most, hogy itt nagy dérrel-dúrral felesel egymással a két kormánypárt (ki legyen, ki ne legyen az államfő), az emberben fölvetődik a kérdés, hogyan lehet ekkora csetepaté két antikommunista párt között, ahelyett, hogy összhang lenne. Merthogy az MSZP is, az SZDSZ is antikommunisták gyülekezete – ezt ők maguk jelentették ki nemrégiben, név szerint Filló Pál, illetőleg Eörsi Mátyás.
Két antikommunista párt… El ne dobjam a fogsoromat! Egy MSZMP-jogutód Magyar Szocialista Párt, amelyben ott sorjáznak a régi, kipróbált kommunista pártkatonák, pufajkások, karhatalmisták, KB-tagok, KISZ-vezetők, most átment antikommunistába? Hát a gerinc, elvtársak? És az úgynevezett szabad demokraták, az ávós csemeték, a nómenklatúralovagok? Ők is köpenyt fordítottak?
Már megint hülyére veszik a kétkezi magyart. Először kinevezik magukat antikommunistának, hogy utána látványosan összeugorjanak a köztársasági elnök személyén. Ami persze szintén csak cirkusz, demonstrálandó a „demokráciát”, hogy itt egy kormánykoalícióban is meg lehet mondani egymásnak az eltérő nézeteket.
Bravó! Csak nem Ron Werber írta ezt a forgatókönyvet is?
Két antikommunista párt – ez a színmű címe. Ha ez így lenne, mit szólna hozzá, teszem azt, a Gyurcsány-anyós Apró Piroska néni? Forogna-e sírjában Apró Antal, a vérbő bolsevik? Vagy a nagy bajszú Aczél György, a szocialista szellem kohásza, a nagy konstruktőr?
Ne tessenek forgolódni odalent, kedves elhunyt elvtársak. Ez az antikommunistázás csak trükk, nem más. Ha van épeszű ember, aki elhiszi, hogy mostantól kezdve mondjuk Horn Gyula, Nyers Rezső vagy Szekeres Imre – a munkásmozgalom régi harcosai – meggyőződéses antikommunistává lettek, az sürgősen szaladjon háziorvosához, gyógyszerészéhez, mielőtt súlyosbodna az állapota.
Innen nézve szánalmas az egész. Elsősorban az „antikommunisták”.
origo.hu
Sztrók után a csúcson – Détári Vilmos hihetetlen története a kitartásról és az újrakezdésről
