A Sixtus-kápolnát a Szent Péter térről nézve a bazilika mellett jobbra a magasban látjuk. Az impozáns (mintegy 40 m hosszú, 13,5 m széles és 21 m magas) kápolna kívülről nem különösebben díszes, mondhatni erődítményre hasonlít.
A belülről is egyszerű kápolnában a hangsúly a freskódíszeken van. Olyan művészek dolgoztak rajta, mint Pietro Perugino, Sandro Botticelli, Domenico Ghirlandaio vagy Luca Signorelli. A mennyezetre II. Gyula pápa (1503–1513) kérésére Michelangelo festette meg a Teremtés könyvének bibliai jeleneteit 1508–12 között. Később ugyancsak Michelangelóra bízta a nyugati fal új freskójának elkészítését. Ennek eredménye az 1541-re elkészült utolsó ítélet, amelynek restaurálása 1994-re fejeződött be.
A kápolna mindmáig a pápai udvar legfontosabb liturgikus eseményeinek színhelye. Nemcsak a szentatyákat választották, de bíborosavató konzisztóriumokat is tartottak itt. Maga II. János Pál is nagy jelentőséget tulajdonított a Sixtus-kápolnának. Az itt látható freskók a kinyilatkoztatás tartalmára irányítják figyelmünket – mondta 1994. április 8-án, a restaurált freskó felavatásakor. „Amikor az utolsó ítélet előtt állva lenyűgöz bennünket a gyönyörűség és az ijedtség, ahogyan az egyik oldalon látjuk a megdicsőült testeket, a másikon az örök kárhozatra jutottakat, akkor értjük meg az egész látomást, amelyet egyetlen fény és egyetlen művészi logika hat át.”

Beck, Fleck, noÁr – nyílt levélben panaszkodtak az ukránoknak a Soros-hálózat tagjai