A Nyugat pásztora

A hét politikai eseményei, a szokásos politikai civódásokról, korrupciókról, agressziókról szóló hírek elveszették jelentőségüket, amint a világ II. János Pálra emlékezett. Amikor 1978-ban pápává választották, 455 évvel az utolsó nem olasz pápa után, sokan úgy érezték, egy új korszak következik. Jurij Andropov, a Szovjetunió akkori vezetője azonnal figyelmeztette is a KGB-t a várható veszélyekre, és nem is tévedett. Amikor nyolc hónappal pápává választása után II. János Pál hazalátogatott, az őt üdvözlő egymilliós tömegnek azt mondta: „Férfiak vagytok, megvan a magatok méltósága, hagyjatok fel a csúszás-mászással”; ez a vég kezdetét jelezte a szovjet birodalom számára. A Szolidaritás mozgalom és a bebörtönzött szakszervezeti vezetők is jelentős támogatást kaptak a pápától.
II. János Pál 26 éves pápasága során több mint 100 országot keresett fel és mindenhol tömegek várták. Amikor 1998-ban Kubában járt, Fidel Castro megkülönböztetett tisztelettel fogadta és most, hogy meghalt, a kommunista Kubában háromnapos gyászt rendeltek el.
A pápa számos alkalommal kiállt a szegények és a harmadik világ megsegítése érdekében. Elítélte az önző kapitalista világot. Sokan nyilván nem értettek egyet a fogamzásgátlással és az abortusszal kapcsolatos nézeteivel, a temetésére a világ minden tájáról összegyűlt mintegy kétmilliósra becsült tömeg és a mintegy 200 állam- és kormányfő és egyéb magas méltóság azonban azt jelzi, hogy óriási többségben vannak azok, akik elismerik emberi nagyságát. És az abortusszal kapcsolatos figyelmezetése nem alaptalan. Amikor 1996-ban Lengyelországban liberalizálták az abortuszt, a pápa üzenetben figyelmeztetett arra, hogy „egy nemzetnek, amely megöli saját gyermekeit, nincs jövője”. Ezt sajnos egész Európával kapcsolatban is elmondható: a jelenlegi gyermekvállalási hajlandóság mellett Európa mai lakossága bő kétszáz év alatt ki fog halni.
II. János Pál a nagy vallások közötti párbeszéd, különösen a zsidó–keresztény kiengesztelődés híve volt, aki Auschwitzban lerótta kegyeletét a zsidó áldozatok előtt, és az első pápa volt, aki meglátogatott egy zsinagógát.
A lengyel pápa az egyik leghatározottabb ellenzője volt az iraki háborúnak, reményt adva ezzel a mozlimok millióinak, hogy nem egy újabb keresztes háború folyik ellenük. George Bush most elment, hogy lerója tiszteletét a politikáját kritizáló pápa előtt „az emberi szabadság bajnokának” nevezve őt.
Tony Blair, aki méltán érezhette, hogy II. János Pál kritikája rá is vonatkozik, most azt mondta: „Még ha nem vagy katolikus, nem vagy keresztény, sőt ha egyáltalán nem vagy vallásos, amit II. János Pál pápában láthatsz, az az igaz és mély hit sugárzó példája.”
Valóban nem mindenki értett egyet II. János Pál hitvallásával, de nagyságát senki sem tagadhatja.
II. János Pál azt adta a kereszténységnek és a világnak, ami ma a legjobban hiányzik, a hitet, az erkölcsi tartást és a szeretetet. A nyáj elvesztette pásztorát, és kérdés, hogy talál-e hozzá hasonlót?