Pilóta, tengerész szeretett volna lenni, de „a nyelv, a kifejezés öröme” hamar eltérítette. Kisgyerekként a légiriadók alatt a pincében apró történeteket írt, hogy elűzze félelmét. Később egy békebeli Orion rádiót hallgatva figyelte a nagyvilág híreit. Azután végleg kikötött a nyelv, a szó, a hang mellett. Sediánszky János sorsa összeforrt a hazai rádiózással, majd az értelmes televíziózással. Csábította a „rádió többszólamúságának varázsa”, a mámor, hogy egyszerre lehet a múlt megidézője s a jelen krónikása. Egyik barátja „a rádió lírikusa” címmel ajándékozta meg. Sediánszky pontosan tudja, hogy „minden mesterségben megtalálható, megragadható a költészet, ha érdeklődéssel, odaadással, szívvel-lélekkel végezzük”. Műveltsége, nyelvtudása, a szakma iránt érzett alázata és közvetlensége emelte a nagy rádiósok sorába. Végigcsavarogta a fél világot, csodálatos embereket szólaltatott meg, érdekes eseményekről tudósított, gyönyörű helyszínekre repítette hallgatóit. Soha nem volt tudálékos vagy nagyképű. Csevegett, mintha ott ült volna mellettünk, és közben sokat tanulhattunk tőle.
Írásaiból nemrég jelentetett meg válogatást a Kairosz Kiadó. Hazai emlékek, tájak ihlette lírai sorok után különösen kedves külföldi útjairól számol be a rá jellemző finom humorral. Bárhol jár is, mindenütt rátalál a magyarországi vonatkozásokra, aszszociációkra. Franciaország különösen kedves számára. Itthon a francia kultúrát, a franciáknál a magyar kultúrát népszerűsíti. A francia nyelvet Illyés Gyula példáját követve második anyanyelvének tartja. Mint a nép életformájában, abban is „eleganciát, világosságot, szabadságvágyat, életörömöt” érzett. Ez sarkallta mondandója pontos, tömör, érzékletes megfogalmazására. „Nem kiváltságosok, hanem mindannyiunk örömére, hasznára.” Többet aligha kívánhatnánk egy vérbeli rádióstól.
(Sediánszky János: Egy élet tájain. Kairosz Kiadó, Budapest, 2004. Ára: 2700 forint)
origo.hu
Takács Péter érzéstelenítés nélkül tette helyre Kulja kificamodott gondolkodását az Egyenes Beszédben
