A Hírszerző Csoportfőnökség (III/I) két külföldi ügynökről szóló többoldalas beszámolójából és jelentéséből nemcsak az derül ki, hogy a szocialista tömb alapvető fontosságú vatikáni szervekbe építette be embereit, hanem hogy azoknak magyar kapcsolataik is voltak.
A Fessler fedőnevű, olasz állampolgárságú „társadalmikapcsolat- kutatóval” a múlt rendszer III/I-es vezetősége 1962 októbere óta tartotta a kapcsolatot. A B jelű (vagyis beszervezési) dossziét a hvg.hu ügynöklistáján név szerint szereplő alosztályvezető és főoperatív beosztott engedélyezte. A grófi származású Fessler a vatikáni gárda, vagyis a Guardia Nobile Pontificia ezredese volt – annak ellenére, hogy a magyar jelentés szerint a Vatikánt és általában a papokat nem szereti.
Az olasz kapcsolat jelentőségét tükrözi, hogy Fessler „kutató” a pápai nemesi testőrség ezredeseként kiemelkedően fontos személyekkel érintkezett. A vatikáni gárdára a három szentszéki alakulat közül jelentős szerep jutott: a Guardia Nobile Pontificia nevű pápai nemesi testőrség feladata a pápa előszobájában kezdődik, vagyis ott, ahová már a svájci gárdisták parancsnoka sem léphet be. A vatikáni gárda testőrparancsnoka formailag a szentatya közvetlen személyi biztonságát szolgálja, ugyanakkor tartalmilag a pápa előszobájába érkező vendégekkel foglalkozik. A Fesslerről írt magyar jelentés szerint bizalmas megbeszéléseken is részt vett, s ilyenkor a pápai trón mellett állt. Éppen ő teljesített szolgálatot akkor, amikor Robert Kennedy szenátor (akit 1968-ban gyilkoltak meg) látogatást tett a szentatyánál.
Fessler az olasz vezető állami és társadalmi körök tagjának számított, vatikáni pozíciója pedig biztosította számára a legfelsőbb egyházi személyiségek bizalmát. A „társadalmi kapcsolat” önkéntesen tájékoztatta az állambiztonsági szerveket bizalmas vagy titkos információkról, és mutatta be a vele kapcsolatot tartó operatív tisztet a magyar hálózat érdeklődési körébe tartozó személyeknek. A Fessler fedőnevű kutatóval kialakított együttműködés alapja a szocialista nézetű olasz gróf Magyarország iránti lelkesedése és az operatív tiszt iránti szimpátia volt.
Magyarországra a Belkereskedelmi Minisztérium egy bizonyos főosztályvezetőjének meghívására érkezett egy vendéglátó-ipari kiállításra (minthogy Fessler vezérigazgató volt az ENALC-nál, az Olasz Szálloda és Vendéglátó-ipari Dolgozók Intézeténél), akit az olasz férfi viszonzásképpen meghívott egyik ostiai szállodájába. Fessler magyarországi látogatása során számos pozitív élményt gyűjtött, és nagy elragadtatással beszélt a Belkereskedelmi Minisztérium funkcionáriusairól.
A dokumentumok egy további fontos kapcsolatról is számot adnak. A Mozart fedőnevű „társadalmi kapcsolat” német származása és náci múltja ellenére nagy rajongója volt a kommunizmusnak, ugyanakkor a beszámoló szerzője óvatosságra int. Mozart ugyanis a Wilhelm Franz Canaris vezette német kémelhárító és felderítőszervezet, az Abwehr hírszerzője volt. Az Olaszországban letelepedett ügynök a szocialistákkal való megismerkedése után Moszkva lelkes híve lett, jó kapcsolatban volt Ivanov szovjet nagykövetségi tanácsossal. Emellett Mozart a Vatikáni Rádió hírszerkesztőjeként dolgozott. A magyar beszámoló szerint az ő tanácsára és Ivanov közbenjárására valósult meg Hruscsov és a pápa üzenetváltása. Felajánlotta továbbá, hogy megfigyeli a Vatikáni Rádió magyar szekcióját irányító szerzetest.
A szocialista blokk mellett – a magyar beszámoló szerint – a nagyobb nyugati országok hírszerző szervei is szabályszerű képviselettel rendelkeztek Rómában; jelentősebb és méreteiben is nagyobb a Szovjetunió holdudvarába tartozó országok kémtevékenysége volt.
Fessleren és Mozarton túlmenően ügynökök egész hada tevékenykedett a Vatikánban. Alfons W., a már említett Antonius fedőnevű ügynök a Katholische Nachrichtenagentur vatikáni hírügynökségből informálta a Stasit (és áttételesen a KGB-t) többek közt II. János Pál pápa kelet-ázsiai útjáról, Kínával, illetőleg a lengyelországi Szolidaritással kapcsolatos álláspontjáról. Az 1987-ben elhunyt Eugen Brammertz (alias Lichtblick) a Szentszék hivatalos lapja, az Osservatore Romano, illetve a Vatikáni Államkincstár munkatársaként szállított fontos dokumentumokat és egyéb információt a keleti tömbnek. A vatikáni gárda mellett ugyanakkor a Svájci Gárdában is voltak beépített emberek. Alois Estermann-nak a Stasihoz fűződő kapcsolatát többen is cáfolták (így Joaquín Navarro-Valls szentszéki szóvivő is), nem említve azt a cseppet sem mellékes körülményt, hogy a Svájci Gárda parancsnoka valóban nem az NDK titkosszolgálatához, hanem a Markus Wolf felügyelete alá tartozó HVA-hoz (Hauptverwaltung Aufklärung – Felderítési Főigazgatóság) tartozott, legalábbis Günther Bohnsak Stasi-ügynök szerint. Estermann ugyanakkor a Vatikánnak elkötelezett híve volt. Emlékezetes, hogy az 1981. május 13-án, a Mehmet Ali Agca által elkövetett merénylet során saját testével védelmezte a szentatyát. Alois Estermannt és feleségét 1998. május 4-én gyilkolta meg Cédric Tornay gárdista, aki tette után a helyszínen öngyilkos lett.
A német sajtó által leleplezett Alfons W. cáfolta lapunknak, hogy köze lenne „A pápa kelet-ázsiai útja, tekintettel a Kínával való viszonyra” és „A pápa és a Vatikán álláspontja a lengyelországi eseményekről” című jelentésekhez. Az egykor Antonius fedőnéven dolgozó ügynök, aki ma egy német püspökség sajtóirodáját vezeti, úgy fogalmazott, fogalma sincs arról, hogy Magyarország illetékes volna a Vatikán megfigyelésében.
Szakértőnk elmondta, hogy a „testvéri országok” Vatikánt megfigyelő hálózatában hazánknak fontos szerep jutott annak ellenére, hogy a magyarországi titkosszolgálatnál jóval nagyobb szocialista hírszerző szervek végeztek kémtevékenységet. Fessler és Mozart kapcsolatai azt igazolják, hogy a kevésbé kiterjedt magyar titkosszolgálat igen jelentős eredményeket tudott elérni a Vatikánban. A pápai államban megszerzett információk a testvéri országokban titkosszolgálatról titkosszolgálatra szálltak, így e két „társadalmi kapcsolat” jelentései, beszámolói és jellemrajzai az egész keleti tömbben elterjedhettek. A szocialista országok titkosszolgálatai felosztották maguk között a kémtevékenységgel kapcsolatos feladatokat, így az NDK a nyelv és a szomszédság miatt elsősorban az NSZK-ra összpontosított, Lengyelország II. János Pál pápa miatt figyelte meg a Vatikánt. Magyarországon már Karol Wojtyla pápasága előtt is kiépült a szentszéki kapcsolat.
Jóindulatú naivitás. Neve elhallgatását kérő, nem hivatalos vatikáni forrásunk szerint a pápai állam kelet-európai politikáját „egyfajta jóindulatú naivitás” jellemezte. Saját tapasztalataira hivatkozva állította, hogy egy alkalommal, amikor egy utazó nuncius kelet-európai útjára indult, hitetlenkedve hallgatta az érdekelt ország egyházi helyzetét jól ismerő személy figyelmeztetését: vigyázzon, hogyha ezekbe az országokba megy, mert a szállodai szobájába poloskákat helyeznek el. Ami a keleti valóság ismerőinek egyértelmű volt, nem feltétlen volt ismert a Szentszék diplomatáinak, így a megfigyelt egyházi személyek nem is sejthették, hogy mi történik a színfalak mögött. A Vatikán hivatalosan még egyszer sem foglalt állást a rendszerváltás előtti szocialista kémtevékenységet illetően. (MN)
