Böjtölök

Nem is olyan nagy dolog. Mindenki el van ájulva önmagától, hogy léböjtkúra így, gyümölcsnap úgy, gabonapelyhek, biozöldségek… Divat! Én ebből nem csinálok faksznit. Egyszerűen abbahagyom a húsevést. Lehet ezt tervezgetni, beszélni róla, áradozni növényi fehérjékről meg telítetlen zsírsavakról, de aki igazán elszánt, annak nem kellenek ezek az áltudományos lózungok. Én például semmit sem tervezgetek, egyszerűen csak eldöntöm, hogy nem eszem egy hétig húst, és akkor nem eszem. Mint most is. Eldöntöm, és attól kezdve nem érdekel a hús. Nem veszek tudomást róla, hogy hiányzik. Így aztán nem is hiányzik. Nem mondom, hogy nem tudnék megenni egy pár mustáros virslit ropogós hajú, foszlós belű fehér kenyérrel, de valójában nem hiányzik. Nem is jut eszembe. Akinek dolga van, aki nem lébecolhat a világban, annak nem is marad ideje rá, hogy sajnálja magát. Az oda sem figyel az egészre. Pedig nullás vércsoportú vagyok. Azt mondják, nekünk a legnehezebb, mert mi húsevő fajta vagyunk. Igazi ragadozók. Marhaság. Nullás vércsoportú vagyok, én csak tudom. Szerintem én akkor is kibírnám, ha közben állandóan húsra gondolnék. Mert ez akarat kérdése. Most például szántszándékkal eszembe jut egy grillcsirke. Direkte jó is, legalább nem ér váratlanul, nem támad le hirtelen a vágyakozás. A megkívánás. Edzem magam. És tessék, nem történik semmi. Itt vagyok. Nem rohanok a hentesboltba sült kolbászért. Jó, összefut a nyál a számban, de ez csak azt mutatja, hogy egészséges vagyok. Mint Pavlov kutyája, Galvani békacombja vagy Kati néni macskája. Rendben vannak a feltétes reflexeim. De különben semmi. Már el is felejtettem a csirkét meg a békacombot. Teszem a dolgomat. Most például befejezem itt ezt a kimutatást, és akkor megérdemlem a tízórait. Így lehet jól haladni a munkával. Szakaszokra bontjuk, apró jutalmakkal ösztönözzük önmagunkat. Persze neki lehet esni hebehurgyán is, mint tót az anyjának. De én nem. Befejezem, azután kimegyek a sarki boltba, veszek tizenöt deka sonkát. Haha! Vicceltem. Sajtot veszek. Húsz deka disznósajtot. Hahaha! Milyen jó a humorom. Csak úgy ömlik belőlem a tréfa. Más, ha böjtöl, magába roskadtan ül, mint a sült keszeg, én meg itt viccelődöm. Na, munkára! Lássuk csak. Kezdjük inkább ezzel a kis beadvánnyal. Mindegyik azt írja rá, hogy beadvány, pedig valójában feljelentés. Hogy menjünk ki, büntessük meg, zárassuk be, mert nem szórta fel a járdát, mert egész éjjel bömböl a zene, nem lehet nyugodtan pihenni. … Ugye? Megmondtam? Már a tapintásáról érzem. Két ujjam közé veszem a papírt… Úgy vagyok vele, mint a bűvész a kártyapaklival, hentes a szárazkolbásszal… Morzsolgatom, megszagolgatom… Hmmm… Ugye mondtam: beadvány. Hogy aszongya, blablabla, „zúg a légtisztító berendezés, nem lehet aludni, déltől pedig az egész házban konyhaszag terjeng”. Hát igen. Ilyenek vagyunk. Nem hagyjuk élni egymást. Nem nyughatunk. Piszkálódunk, kötözködünk. Gáncsoskodunk. Apró-cseprő ügyeken ölre megyünk. Ételszag. Olyan nagy ügy az? Olyan tragédia? Egy kis rántotthús-szag a lépcsőházban. Vasárnap délelőtt. Vagy töltött káposzta. Ilyenek ezek. Semmi nem jó. Ahelyett, hogy örülne. Ott ül a pörköltszagban, de neki az nem jó. Bezzeg a háború alatt jó volt a fagyott ló is! Csrrrr! Halló? Szervusz, bogaram. Igen, dolgozom. Dehogy zavarsz! Hogy mit reggelizzél? De hiszen mindjárt dél van…?! Jó, jó. Hát bármit, amit találsz. Üres a hűtő? Szólj, kicsim, anyádnak. Milyen vidéken? Ja, a továbbképzésen. Hogy nincsen, csak sajt? Miért, az nem étel? Jól van, kislányom, akkor vegyél szalámit. Jó, menjél a börgerkingbe vagy a mekdoneldszbe… Hogy a pitázóba? Giroszt? Csípős szósszal? Hát persze, egyél giroszt. Igen, fizetem. … Nem, nekem ne. Böjtölök, édes fiam, ha nem tudnád. Böj-tö-lök! És most dolgoznom kell… Hol is tartottam? Hogy aszongya, az egész házban konyhaszag terjeng. Hát igen. Szegény asszony. Ott kell szagolnia a mások szaftját. Még jó, hogy nem rondítanak az ablaka alá. Csak mert öreg és védtelen. Egy girhes, jóságos nénike. Egész életében nyelte az éhkoppot, és még most se hagyják nyugodtan meghalni. Nem. Odabűzölögnek az orra alá. Lehet, hogy a nyugdíjából parizerre sem telik, de azért csak szagolja az ő súlyos, fűszeres pörköltjüket. Szaggatott tojásos nokedlivel és tejfölös uborkasalátával. Csrrrr! Igen. Szervusz, angyalom. Igen, dolgozom. … Nem, még nem ebédeltem. Dolgozom. Igen, nemrég telefonált. Igen, ő rendesen ebédel. Giroszt. Igen, pitában. Igen, édesem, csípős szósszal. … Tényleg? Svédasztalos reggeli volt? Spanyol sonkával és házikolbásszal? Disznósajt nem volt véletlenül? … Ááá, az is volt! … Dehogy vagyok rosszkedvű! Dolgozom. … Igen, vacsorára majd megsütöm neki. Jó, a mélyhűtőben… Jó, a fagyasztott comb alatt. Ne a sonkás pulykát, hanem a bélszínrolót. Igen, jól vagyok. … Nem, életem, nem vagyok magányos. Puszillak. … Na, hol is tartottam? Mit is csináltam? És miért szédülök? … Ja, igen. A konyhaszag a lépcsőházban. Déltől. Mi az, hogy déltől? Miért nem keletről? Ez így nem pontos. És mi az, hogy konyhaszag? Mégis miféle szag? Pacalleves? Borsos tokány? Nyárson sült puliszka gyöngyhagymával? Milyen szép szó az, hogy gyöngyhagyma. Meg hogy kovászos uborka. Resztelt májjal. … Konyhaszag a lépcsőházban. Így nem lehet dolgozni. Különben is, ki a retkes, koszlott jó fenét érdekel ez az egész? Lépcsőházban csövesek csöves krumplit csipegetnek. … Mi ez? Ezt most találtam ki? Ezt a kis verset? … Fenét, biztos valami klasszikus. József Attila vagy ilyesmi. Rá kellene gyújtani. Vajon böjtölés közben rá lehet gyújtani? Rabbi, dohányzás közben szabad böjtölni? Akkor is, ha már egy éve leszoktam? … Mi az, hogy rabbi? Becsavarodtam? Hogy kerül a rabbi az asztalra? Csrrrr! Jó napot! Kicsoda? Doktor Lecsókolbász? Itt nem dolgozik semmilyen lecsókolbász! … Hülye! … Tessék, már a fejem is fáj. Valami lehet a levegőben. Front vagy mi. És kettőt látok! Jesszusom, kettőt látok! Két galamb! Az ablakban! Egy fehér meg egy kék! … Ja, akkor az kettő is. … Hű! … Csrrrr! … Biztos megint az a lecsós őrült. Nem veszem fel. Úgyis mindjárt dél van, inkább kimegyek abba a kis kifőzdébe, és eszem egy velős pacalt, aztán egy falatka véres hurkát savanyú káposztával. És holnap elkezdek böjtölni.