Az előző két kiírásban a Dunaferr mindkétszer öt góllal verte Dunaújvárosban a Slagelsét – tavaly ugyancsak a BL-elődöntőben, 2003-ban az EHF-kupa fináléjában –, ám az összesítés végül a dánoknak kedvezett. Ebből eredően kérdeztük tegnap a bemelegítés alatt Kiss Szilárd vezetőedzőtől: idén is elégedett lenne-e ötgólos előnnyel?
– Bármekkorával elégedett lennék – felelte, majd indokolt is. – Az előző körben a Viborg ellen egyetlen gól is elég volt, tavaly viszont hiába vezettünk már tízzel is a Slagelse ellen, mi kezdtünk kapkodni, hogy meglegyen a tizenegyedik is.
Tegnap délután a jégcsarnok ötezer nézője előtt már nem eshettek ebbe a hiába a mieink. Méghozzá azért nem, mert nem a tíz, de az öt gól differencia is majdnem végig elérhetetlennek tűnt. Pedig roppant biztatóan indult a meccs, hiszen a 8. percig az egész mezőnyből csupán egyetlen játékos szerzett gólt, igaz, Radulovics Bojána mindjárt négyet is. A 4-0-t, illetve 6-2-t követő lövések és akciók többsége azonban kiismerhető volt, és Legangernél – Pálinger mellett a világ momentán legjobb kapusa – ez semmi jóval nem kecsegtet. Az egyre több kelet-európai légióst felvonultató vendégek fel is zárkóztak a szünetig 12-10-re, a történtek pontos tükrét a pálya mellett a kispad is megmutatta. A skandinávok egyébként minimum félőrültként viselkedő edzője, Anja Andersen ugyanis különlegesen nyugodtnak tűnt, egy ízben még Kindl Gabriella sérülésére is figyelmeztette az újvárosi gyúrót, egyébként a sportszerűségi díjért ritkán száll versenybe.
De nem véletlenül volt egy évtizede a világ legjobbja, mert valószínűleg mindenkinél korábban megérezte, hogy a Dunaferrben ezúttal elöl nincs meg a szokásos átütőerő, hátul pedig a megingathatatlanság. Ezért aztán a Slagelse bűvészmutatványok nélkül, ésszerű, már-már „iparos” kézilabdával – kivételként azért Leganger folyamatosan, Petrovics pedig ötletszerűen sziporkázva – 20-20-ra egyenlített, majd a hajrában 25-22-re fordított is. A BL-sorozatban eddig messze erőn felül teljesítő Dunaferr a címvédő ellen már „csak” valós tudását adta, ám ez ezúttal nem ért többet, mint 28-25-ös vereséget.
Magyar részről Radulovics Bojána inkább szenvtelenül, mint keserűen jegyezte meg, hogy a dánok most okosabban játszottak, mint egy vagy két esztendeje, Anja Andersen pedig, miután földig hajolt csapata szurkolótábora előtt, már kedélyeskedve értékelt:
– Éppen elegendő motivációt jelentett a közelmúltban itt elszenvedett két vereség. Nem kockáztathattunk, mert a korábbiaknál jóval több új játékost kellett idén beépíteni a keretünkbe, ezért elsősorban a csapatjátékra koncentráltunk.
Szó se róla, számunkra fájdalmasan jól sikerült.
*****
Hatgólos győri hátrány. Az EHF-kupában a Győr biztosíthatná a magyar finálét – az elődöntő másik ágán FTC–Cornexi párharc zajlik –, ám tegnap Lipcsében hat góllal kikapott (33-27), így a visszavágó nehéznek ígérkezik. Pedig negyed órával a vége előtt a Győr csak kétgólos hátrányban volt (25-23).
origo.hu
Megszólaltak a Mályi-tóba fulladt fiú vele fürdőző barátai
