Ugyan az erőteljes külföldi nyomásnak engedve, 2000 decemberében véglegesen leállt az atomerőmű akkor még működő egyetlen blokkja is, de a beomlott rész fölé emelt szarkofág alatt továbbra is ott izzik a mintegy 200 tonna radioaktív fűtőanyag, mi több, az első és a hármas számú blokkból sem tudták még eltávolítani a fűtőanyagot. Jelentős lemaradások vannak egyéb téren is, hiszen amint azt Hennagyij Rudenko, a parlament illetékes bizottságának elnöke megállapította, a tragédia óta eltelt közel két évtized sem volt elegendő Ukrajna számára ahhoz, hogy az egymást váltogató kormányok elkészítsék a katasztrófa következményei felszámolásának komplex programját. Tervekből és elképzelésekből ugyan soha nem volt hiány, pénzből azonban annál inkább. Szakértők szerint azonban a beütemezett programok megvalósításában tapasztalható lemaradás nem csupán az állandó pénzhiányra vezethető vissza, hanem a mértéktelen visszaélésekre és korrupcióra is. Tény ugyanis, hogy a különböző pályázatokat évek óta ugyanazon építővállalatok szerezték meg, jóllehet eleve nyilvánvaló volt, hogy kapacitásaik miatt nem képesek a feladatok elvégzésére.
Az övezetben tevékenykedő állami szervek vizsgálatával megbízott parlamenti bizottság elnöke, Szerhij Oszika különösen aggasztónak tartja a szarkofág felújításában tapasztalható lemaradást, hiszen annak állapota már a kilencvenes évek közepén is állandó balesetveszélyt jelentett. Szakértők szerint ugyan közvetlen veszély nem áll fenn, mivel a napi ötven próbamérés – amellyel a többi között a hőtermelő anyagok, valamint a levegő és a víz radionukleid összetételét vizsgálják – egyelőre nem utal erre, de az óriási hőfokon fortyogó massza állapotában bármikor gyökeres változás következhet be. Sőt, egy orkán vagy egy kisebb földrengés hatására az egész építmény kártyavárként omolhat össze.
A rugalmassági megoldások jelenthetik a megoldást a magas és ingadozó energiaárakra
