Jól illusztrálja az első negyedéves hiányösszesítés, hogy a kabinet komolytalanul kezeli az európai uniós intőket, amelyek a tavalyi magas deficit következtében felettébb negatív kicsengésű állásfoglalások Magyarország számára. Olybá tűnik, az első három hónap elég rosszul indult: a költségvetés hiánya elérte a 484 milliárdot, amely csaknem a fele az éves előirányzatnak. Amúgy a februári hiány a Pénzügyminisztérium (PM) és az elemzők várakozásait nagyjából 20 milliárd forinttal haladta meg, a márciusi pedig erre rátett további 12 milliárdot. A hivatalos magyarázat szerint az áfabefizetések elmaradása és a kiadások elszaladása áll a vártnál nagyobb hiány hátterében. Ha marad ez a tempó, akkor a nyár derekán az állami visszafogásokat preferáló pótköltségvetésre is számíthatunk, bár meglehet, hogy a szükséges szigorító intézkedéseket a kormány saját hatáskörében hozza majd meg – állítják az elemzők.
Bár a pénzügyi tárca nem lógatja az orrát az elmarasztalások miatt, a gond jelentős, hiszen a magyar kormány számára konkrét határidőt – július 8-át – szabtak arra, hogy meddig mutathatja be a deficitlefaragást célzó gyakorlati lépéseit. Ennek az az előzménye, hogy 2005. március 9-én az EU pénzügyminiszteri tanácsa, az Ecofin erőteljes figyelmeztetésben részesítette a Gyurcsány-kormányt. A tekintélyes brüsszeli testület szerint nem kifejezetten hiteles az euróbevezetéssel kapcsolatos konvergenciaprogram, továbbá az államháztartási hiányt sem kezeli megfelelően a kabinet, amely ráadásul egy ad hoc adóreformtervvel is kirukkolt. Az EU úgy látja: ez utóbbinak a megvalósulása tetemes bevételkiesést jelentene az egyébként is nagy deficittel küzdő büdzsének.
Úgy tűnik, a példátlanul szigorú Ecofin-közlemény itthon nem rengette meg a pénzügyi tárca „alapjait”. Nemcsak hogy a helyükön maradtak a vezetők, újabban minden egyes statisztikai adatsorban találnak valami ünnepelnivalót a fővárosi József nádor téren. Lásd az Eurostat legutóbbi jelentését, amelyet ugyancsak győzelmi mámorban fogadott a tárca, noha a számokból világosan kiderül, hogy a közös nyugati pénz átvételének egyetlen feltételét sem teljesítjük. Duzzad ugyanis az államadósság, a szóban forgó hiány magas, és az inflációból is van még lefaragnivaló. Hogy az EU ne áruljon zsákbamacskát, a brüsszeli statisztikusok közölték: hazánk egyetlen közösségi előírást sem teljesít.
Amúgy a Magyarország ellen jelenleg is folyamatban lévő deficiteljárás lényege az, hogy azonnali intézkedésekre van szükség az államháztartás előirányzatainak teljesítéséhez. Persze az Ecofin-bizonyítvány azért is példátlanul kemény, mert nemcsak Magyarország küzd fiskális problémákkal az EU-n belül, de csak bennünket állítottak sarokba. Az említett nyári határidő viszont azt is jelzi, hogy nyugaton már megfogalmazódott a kormányzat hitelességével szembeni súlyos kétely is. Ezt erősíti, hogy az uniós pénzügyminiszterek jóváhagyták az Európai Bizottság e témában született felszólítását: a magyar költségvetés képezzen tartalékot arra az esetre, ha nem bizonyulna tarthatónak az idei évre megcélzott, a nyugdíjreform hatásai miatt 3,6 százalékosra korrigált GDP-arányos államháztartási hiány. Mint ismert, a tartalék nagyságát százmilliárd forintban határozta meg korábban a Draskovics Tibor vezette minisztérium, amelynek egyre inkább számolnia kellene az idei hiánytúllépés lehetőségével. Az első háromhavi adatok legalábbis azt támasztják alá, hogy korrigálni kell az éves tervet. A piac arra számít, hogy hozzávetőleg egy százalékponttal lesz magasabb az idei deficit a hivatalosan tervezettnél.
A legnagyobb problémát azonban az jelenti, hogy a kormány – miközben nem tudja megteremteni a gazdaság lendületesebb növekedésének feltételeit – trükközik. E „tárgykörbe” tartozik a vállalkozások áfájának visszatartása, a nyugdíjpénztári elszámolások kiiktatása, az állami lakástámogatások kifizetésének késleltetése s a költségvetési átutalások átcsoportosítása egyik évről a másikra.
Tehát az idei büdzsé fő jellemzője, hogy a pénzügyi tárca – a magas államháztartási hiány miatt – igyekszik kivonni különböző tételeket a költségvetésből. Leginkább a nagy állami építkezések, vagyis a beruházási kiadások kerülnek ki az államháztartási statisztikai körből. A Figyelő című gazdasági hetilapban közölt elemzői becslések alapján a szélesebb államháztartáshoz kapcsolódó kiadások nagyjából háromszázmilliárd forint körül alakulnak az idén. Ebből az következik, hogy a tényleges finanszírozási igény ennyivel magasabb lesz a hivatalosan kimutatott hiánynál, vagyis a GDP hét-nyolc százaléka körül várható. A gondot fokozza, hogy ehhez hozzátéve az önkormányzatok hiányát – e tétel ráadásul az országgyűlési választások előtti évben általában megugrik –, inkább a GDP nyolc százaléka körüli finanszírozási igénnyel számolhatunk. S a jelek szerint – gondoljunk csak az első háromhavi deficitre! – folyamatosan növekszik az államháztartás eladósodottsága.
Ezzel párhuzamosan romlik nyugati megítélésünk. A Fitch Ratings az év elején egy fokozattal visszaminősítette Magyarország hosszú futamú szuverén forintadósságát; a Deka Bank szerint hazánk már nem tőkevonzó; az Európai Bizottság vésztartalékképzést sürget; az Economist kimutatása szerint az EU-hoz tavaly csatlakozott kelet-közép-európai tagállamok közül nálunk a legkisebb a gazdasági növekedés; a 170 feltörekvő országot számba vevő listán Magyarország csak a háborús övezetnek számító Izraelt, valamint Dél-Afrikát, Perut és Mexikót előzi meg. Az IMF szerint a magyar gazdaságnak nagyobb rugalmasságot kell felmutatnia, ha igazodni akar a változó gazdasági követelményekhez. A kormánynak fel kell világosítania a közvéleményt a tartós egyensúlyhiány következményeiről, valamint arról, hogy határozott intézkedések híján kifullad a növekedés, és az események ide-oda fogják sodorni a nemzetgazdaságot.
origo.hu
A többség elítéli Magyar Pétert és a visszavonulását akarja
