Eljött az ideje, hogy a vetélytársak egymás elleni mérkőzéseire is jobban odafigyeljünk. A magyar válogatott tegnap ugyanis a mezőnyből egyértelműen kilógó Kínával játszott, miközben első két meccse után már felfelé kacsingatott.
A délutáni programból a norvég–lengyel összecsapás volt fontosabb, a japán–brit viszont érdekesebb. Japán, korántsem sziporkázó játékkal, két harmad után 2-1-re vezetett. Az 51. percre a britek azonban meglepetésre fordítottak, de ezzel még nem volt vége, Japán az utolsó három percben három gólt ütve, 5-3-ra nyert.
A másik találkozón nekünk a döntetlen lett volna a legkedvezőbb, a lengyel győzelem sem okozott volna csalódást, ehhez képest Norvégia megérdemelten nyert
3-2-re. A végeredmény csak látszatra sejtet szoros meccset. A harmadik harmad ugyan 1-1-gyel kezdődött, az erőviszonyok azonban csak ekkor váltak igazán egyenlőtlenné. A norvégok elhúztak 3-1-re – igaz, Radziszewski mindkét találatban benne volt –, izgalmat csak az utolsó két perc hozott, amikor a lengyelek kapusukat lehozva szépítettek, de egyenlíteni már nem tudtak, így a vége 3-2. Nehéz lenne megmondani, ezek után ki állíthatná meg Norvégiát. Kína biztosan nem, esetleg Japán. De az is előfordulhat, hogy a magyar válogatott hiába nyeri meg hátralévő mérkőzéseit, gólkülönbséggel akkor is a második helyre szorul.
Ennyire persze – különösen a mieink miatt – indokolatlan előreszaladni, mindenekelőtt Kínát illett legyőznünk. Ami nemcsak lélektanilag ígérkezett nem lebecsülendő feladatnak – sokszor a könnyebbnek hitt mérkőzés a nehezebb –, hanem szakmailag is. Az addigi védekező, kontrára építő felfogással szemben Ladányiéknak támadniuk kellett.
Ennek érdekében Pat Cortina szövetségi kapitány a lélektani hadviselés eszközével is igyekezett élni. Soha nem látott, összekuszált sorokat jelölt meg hivatalos összeállítás gyanánt; valójában persze az összeszokott ötösök kezdtek – Budai Krisztián előtt. Szuper Levente tehát pihenőt kapott. A tudósítás elé kívánkozik még, hogy az „iskolásakció” dacára sem voltak többen a lelátón, mint vasárnap és hétfőn.
A kínaiak szerencsére csak „pofára” voltak veszélyesek – szinte kivétel nélkül fémráccsal megerősített sisakkal védték az arcukat –, így aki tegnap is eljött a Főnix csarnokba, már az 5. percben magyar találatnak örvendhetett. Az ázsiaiak játszottak emberelőnyben, amikor Kovács Csaba lecsapott a korongra, majd a fölöslegesen kikorcsolyázó kapust is kicselezve, az üres hálóba emelt
(1-0). A kezdeti izgalom gyorsan és szerencsésen oldódott, a folytatásban jöhetett a karnevál. A mieink futószalagon gyártották a helyzeteket, s a 14. percben a kékvonalról leadott bombával Horváth András növelte az előnyt (2-0).
A második húsz percre még nagyobbá vált a különbség a két csapat között, s amikor Peterdi a 23. perc végén megszerezte harmadik gólunkat, a kínaiak mintha feladták volna a küzdelmet. Ismét Kovács következett és ismét emberhátrányból, szegény Yu Yang olyan kötényt kapott, ami az ifi kettőben is szégyen (4-0). A 29. percben Palkovics neki is elővezette itthon jól ismert szólóját: a jobb oldalról felgyorsítva elkorcsolyázott a kapu előtt, majd az elfektetett portás mellett a hálóba pöccintett (5-0). A 37. percben Ocskay is feliratkozott, csakhogy ezen a meccsen se maradjon gól nélkül (6-0). Ezután végképp elszakadt a cérna a vendégeknél. Egyik ritka támadásuk végén ütővel rákoppintottak Budai fejére, majd verekedést provokáltak.
Ettől a bírók közbelépése és a mieink higgadtsága még megóvta őket, de a súlyos vereség elkerülhetetlen volt számukra. Majoross hosszú idő után a válogatottban is eredményes volt, góljával már 7-0-ra nőtt a különbség, de együttesünk még mindig nem pihent; Erdősi Norvégia után Kínának is gólt ütött, ám 8-0-nál sem volt vége, mert Fekete az utolsó percben 9-0-ra alakította a végeredményt. Világbajnoki tétmérkőzésen egy híján tízet számoltunk Kínára!
Túl a falon – a kerteken belül? A fölényes győzelemmel mindenesetre a magyar válogatott a tabella élére ugrott. Nem állíthatjuk persze, hogy ott is marad, sőt, matematikailag még a dobogó sem garantált, de amit eddig elért, azt már nem lehet elvenni tőle. Első három meccsén hozta a kötelezőt, ami ezután következik, az csak hab a tortán. Persze mindenki az A csoportra gondol, így nem árt leszögezni, nekünk még két nehéz mérkőzésünk van hátra Nagy-Britannia, majd Lengyelország ellen, a norvégoknak viszont már csak Japánon kell túllépniük, Kína elleni győzelmüket előre elkönyvelhetjük.
origo.hu
Újabb megrázó részletek a mai halálos balesetről – fotók a helyszínről
