Egyre hosszabb csöndek

Szikár, õsz hajú férfi – színész, vagy nem az – olyan értõen tolmácsolja József Attila verseit, mint elõtte kevesen. A Hagyaték és az Eszmélet után címû filmben szereplõ Simon Pétert mégse keressük színházi társulatokban. Bár csaknem két évtizedig koptatta a világot jelentõ deszkákat, egy gyors váltás óta szociális munkásként dolgozik a fõváros egyik gyerekjóléti szolgálatnál. Jelenczki István, a filmek rendezõje három éve kereste fel. Együttmûködésük eredményeként már több, nagyszerû film született.

Mikor lett szociális munkás?
Tizenkilenc éve. 1985-ben alakultak kísérleti jelleggel az elsõ családsegítõ szolgálatok. Ez abban az idõben volt, amikor az állam vezetõi kénytelenek voltak szembenézni azzal, hogy szociális problémák igenis léteznek. Külföldi mintára tizenkét családsegítõt létesítettek, amelyeket a korábbi gyakorlattal ellentétben önszántukból kereshettek fel az emberek.
Ha a színész elmegy rendezõnek, producernek, esetleg tanárnak egy színiiskolába, az még érthetõ, de hogy a színpadot családsegítõ szolgálatra cserélje, az finoman szólva is meglepõ.
Tizenkilenc évet töltöttem a színi pályán. Öt évig játszottam vidéken. Nekem az a néhány esztendõ szellemi lerongyolódást, iszonyatos bezártságot jelentett. Nyilván, akik jelentõs, nagy szerepeket kaptak, másképp élték meg ezt az idõszakot, de én nem így voltam vele. Amint felkerültem Budapestre, beiratkoztam az ELTE magyar szakára. 1990-tõl öt éven át – a színházi elfoglaltságom mellett – egy gimnáziumi osztályt is tanítottam. Az utolsó – pesti – színháznál, amelynek a tagja voltam, éppen igazgatóváltás volt, amikor úgy döntöttem, abbahagyom. Nem is marasztaltak igazán.
1986-ban hagyta ott a színészi pályát. Ez az idõszak az, amelyet az önnel egykorú teátristák a színjátszás aranykoraként emlegetnek.
A színészethez részben tehetség, részben alkat kell. Bizonyos dolgokhoz – úgy érzem – megvan a tehetségem, de nincs meg bennem az a nagyon jó értelemben vett mindig, mindenütt, mindenáron való megnyilvánulási vágy. Valami vagy érdekel, vagy nem. Ráadásul nem volt szerencsém igazi alkotóközösségekkel dolgozni.
Úgy tudom, pszichodráma csoportokat vezet.
Szociális munkás szakot ugyan nem végeztem, helyette azonban szereztem mentálhigiénés szakdiplomát és ezzel együtt pszichodráma vezetõi képzést. Egy pszichoterápiás és pszichiátriai intézetben tartok pszichodráma foglalkozást. A gyógyítás során alkalmazom a pszichodráma mellékágát a playbacket is, amely eredetileg azt jelenti, hogy színészek a közönség kérésére eljátsszák egyes nézõk egyéni élményeit. Playback elõadásokat egyébként néhány társammal tíz évig tartottunk a Pinceszínházban, akkor természetesen, „egészséges” közönségnek játszottunk.
A pszichodrámázás és a playback mellett pedig József Attilát szaval, egyebek között Jelenczki István filmjeiben. Hogy került kapcsolatba a rendezõvel?
József Attila töredékeibõl több mint harminc évvel ezelõtt állítottam össze egész estét betöltõ anyagot. Akkor negyvenöt-ötven percig tartott, amíg elszavaltam, most már egy óra. Ha az ember három évtizeden át mondogatja, a szöveg élni kezd, a csöndek pedig egyre hoszszabbak lesznek. Évente kétszer, háromszor szavaltam közönség elõtt a töredékeket. Az egyik elõadást felvette egy amatõr videós, ezt látva keresett fel Jelenczki István, és ez a versösszeállítás képezte aztán az alapját a két éve bemutatott Hagyaték címû filmnek.
2004-ben pedig a József Attila életét, halálát egészen új megvilágításban láttató Eszmélet után címû filmben szavalta a költõ verseit.
Ezek a versek az évek, évtizedek során valahogy beépültek a sejtjeimbe. Nyilván, valamilyen módon alakítják is az életem. Fantasztikusan szép, amit Bagdy Emõke pszichiáter említ egy helyen a filmben: József Attila az emberi életrõl, a világ dolgairól valami kimondhatatlan titkot tudott elmondani. A világ azonban nem szereti, ha kifecsegik a titkait. József Attila valóban olyan dolgokat tudott, amelyek nem a mindennapokban, nem is az életben, a létezésben alapvetõek. Én valójában magamnak szavalom ezeket a verseket. Önzõ módon leginkább nekem van szükségem arra, hogy „átmossam” magam a töredékekkel. Az, hogy a hallgatóság is profitál belõle, örömteli ráadás.
Az Eszmélet után címû filmben versmondó partnerei, Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva többnyire a költõ ismert mûveit szavalják.
Annak idején azért figyeltem fel a tördékekre, mert míg a nagy verseket már „elmondták”, az elõbbi még „szûz” terület volt. Azzal, hogy az elsõk között foglalkoztam velük, egy kicsit az enyémek is lettek ezek a sorok. A hatvanas években nagy dolognak számított, hogy – az elsõ kritikai kiadás révén – hozzáférhetõvé váltak József Attila töredékei, illetve a Szabad ötletekjegyzékének néhány részlete. Azóta megjelent József Attila mûveinek második kritikai kiadása, amely különbözõ szempontok szerint rendszerezte a töredékeket, így aztán szövegkritika szempontjából néhány dolog talán megkérdõjelezhetõ z én összeállításomban, de az a mondanivaló lényegén semmit nem változtat.
Mostanában milyen versek érdeklik?
Az utóbbi tíz-tizenöt évben Babits és Kosztolányi tíz-tíz versével foglalkozom.
El is fogja mondani õket?
Talán igen, talán nem. Az viszont elég valószínû, hogy karácsonyra megjelenik egy CD, amelyen József Attila istenes versei lesznek hallhatóak, archív felvételekrõl, többek között Pálos György, Kállai Ferenc, Latinovits Zoltán elõadásában. Azokat a vereseket, amelyeket ezek a színészóriások nem mondtak el, én fogom tolmácsolni. Jelenczki István tervezi, hogy egyszer majd képanyagot is készít hozzá.