Indítsunk egy személyes kérdéssel. Miként alakul a pere, amelyet menesztése miatt indított volt munkáltatójával szemben? Kedvező bírói döntés esetén visszatérne-e a KSH élére?
– Első fokon már korábban is nyertem, tegnap pedig a Fővárosi Bíróság jogerős ítéletében is kimondta, hogy 2003-ban Medgyessy Péter miniszterelnök jogellenesen eltávolított az elnöki munkakörből. Véleményem szerint ez a per nem rólam szólt, hanem a KSH függetlenségéről, valamint arról, hogy a kormány miként is kívánja bekebelezni a független intézményeket. Ezzel a döntéssel a bíróság a magyar közállapotokról és jogalkalmazásról mondta ki az ítéletét. Egyébként nem kértem a visszahelyezésemet, nem is mennék vissza a hivatal élére, csak abban az esetben, ha olyan „partnerkormánynyal” dolgozhatnék együtt, amely garantálja, hogy betartja a jogszabályokat. Biztosítaná egy olyan statisztikai tanácsnak a működését, amelynek tagjait a politikai pártok és a szakma fele-fele arányban választana meg. Ez tulajdonképpen egyfajta felügyelőbizottsági munkakört jelent, amelyre nagy szükség lenne, mert így ki lehetne iktatni a jelenlegi aktuálpolitikai befolyást a napi működésből. A statisztikai adatok értékét egyébként az adja meg, hogy mennyien bíznak meg benne.
– Tendenciózussá vált a kormány részéről az államháztartási hiányt a valósnál „kedvezőbbre” formáló számítási metódusok alkalmazása. A trükközések, a megismert könyvelési segédletek, továbbá az egyes költségvetési tételek kiszervezése a büdzséből milyen mértékben nehezítik meg a következő kormány mozgásterét?
– Két esztendeje mozdítottak el a KSH éléről. Akkor nagyon sokan kérdezték, hogy mi volt ennek az oka, hiszen a statisztikai adatokkal elvileg nem lehet „sokat” manipulálni. Ez így is van, hiszen az általános módszertan nagyjából rögzített. Ám vannak olyan területek, amelyeket nem a KSH készít el, csak a hivatal felügyeli: ilyen például az államháztartási statisztika. Ezen a téren a statisztika készítőinek nagyobb a mozgástere is: ha a hivatal nem gyakorolja szigorúan a módszertani felügyeletet, akkor fellazulhatnak a kimutatások. Ha én maradtam volna a statisztikai hivatal elnöke, akkor ilyen trükközések biztos nem történhettek volna meg. Látszik ugyanakkor, hogy a Magyar Nemzeti Bank némi ellenállást fejt ki, ám szakmailag a jegybank sem tud sokat tenni az ügyben.
– Akkor ki a főludas? Netán a Pénzügyminisztérium?
– A PM által készített államháztartási statisztikák több problémát is felvetnek. A kiadási oldalról elhagyott tételek már most is folyamatosan terhet jelentenek az adófizetőknek, attól függetlenül, hogy regisztráljuk őket vagy sem, de előbb-utóbb nyilván úgyis el kell számolni azokat. Nagyon meg lennék lepve, ha az őszi felülvizsgálat során az Eurostat helybenhagyná ezt a sajátos könyvelést. A magánnyugdíj-pénztárak kormányzati körben való számbavételét az EU ugyan engedélyezte, de csak átmenetileg két évre, 2007-re már nem élhetünk ezzel a lehetőséggel, tehát nem kellene erre berendezkednünk. Félő, hogy a görögök sorsára jutunk nemcsak a deficiteljárás vonatkozásában, hanem amiatt is, hogy ki kell igazítani a későbbiekben a saját államháztartási adatainkat. A kedvezőbb államháztartási hiányadatokkal egyértelműen azt sugallják, hogy minden rendben van, minden jól alakul, és nincs szükség komoly reformintézkedésekre.
– Ezek szerint nemcsak az Európai Uniót, de magunkat is becsapjuk!
– Így van. Az államháztartás évek óta nagybetege az országnak: 2002-ben 9,2 százalékos volt a GDP-arányos hiány, 2003-ban 6,2 százalék, ám azzal a trükkel, hogy oda könyveltek el 2004-es adatokat is, felugrott 7,1 százalékra. A tavalyi esztendővel kapcsolatban azt mondják a szakértők, hogyha mindent megfelelően számoltak volna el, akkor a hiány elérte volna a 6,5 százalékot. A felsoroltak egyben azt jelzik, hogy nagy baj van. A statisztikának pedig az a feladata, hogy ezekre ráirányítsa a figyelmet, sőt, próbáljon tenni valamit annak érdekében, hogy a helyzet javuljon. Ráadásul a kiskapuk keresése, mint például a nyugdíjpénztári tételek kiszervezése, csupán egy lépésnyi előnyt jelent az állam, illetve a Pénzügyminisztérium számára. Csak átmenetileg odázhatók el ugyanis a visszafogó, népszerűtlen intézkedések. Eközben nő az államadósság, amely tovább rontja az államháztartás pozícióját.
– A kormány részéről slágertéma a PPP-beruházás, amely – legalábbis a hivatalos kommunikáció szerint – nem terheli meg a büdzsét. Például az autópálya-építés is ebben a konstrukcióban valósul meg. Mit jelent ez a későbbiekben az állam számára?
– Alattomos tételekről van szó. Teljesen egyértelmű, hogy ha a PPP-tételek nem kerülnek elszámolásra, ám a terheit fizetni kell, akkor megint elszakad egymástól a statisztikai adatgyűjtés és adatszolgáltatás. Az államháztartási hiánynak az a célja, hogy az állam nettó adósi vagy hitelezői pozícióját ki tudja mutatni. Ha ezt a változást nem tükrözi, az komoly problémákat jelent. Emlékezetes, 2002-ben nagyon súlyos kritikákat kapott a Fidesz-kormány, mert az autópályákat nem számolta el megfelelően. Pedig akkor még nem voltunk tagja az EU-nak, tehát az uniós előírások nem vonatkoztak ránk. Az már más kérdés, hogy erre a kritikára hivatkozva aztán a PM kétszer is elszámolta a 290 milliárdos többletkiadást a 2002-es büdzsé terhére, létrehozva egy kis tartalékot.
– Úgy tűnik, a KSH egyes jelentéseiben a kormánynak falaz. Ha nő hazánkban a munkanélküliség, akkor a hivatal a magyar helyzetnél még negatívabb példákkal rukkol elő, s ez figyelhető meg a gazdasági növekedés terén is. Amikor Magyarországra nézve hátrányos egészségügyi adatok jelentek meg, bezúzattak 100 ezer példány hazánkról szóló statisztikai prospektust.
– A KSH-nál rengeteg becsületes ember dolgozik. Amikor én rosszat mondok a hivatalról, óhatatlanul az ő munkájukat is minősítem, holott nem erről van szó. Pusztán arról, hogy bizonyos kulcspozíciókban olyan váltások történtek, amelyek egyértelműen azt mutatják: a vezetés ma a kormányzat kegyeit keresi. Ahogyan az adatokat elemzik, és amilyen környezetben leírják, az eleve befolyásol. Én mindig ügyeltem arra, hogy „semleges” legyen a hivatal munkája. Korábban már próbáltam a közvéleményt figyelmeztetni arra, hogy a GDP-számításnál is bizonyos módszertani változások történtek, ami a fölfelé kerekítés felé mutat. A ceruza nem egyformán fog: a statisztikai adatgyűjtésnél mindig van hiba, amelyet soha nem lehet pontosan megbecsülni. De ilyenkor nem a hibahatárt kell maximalizálni, hanem magát a hibát kell minimalizálni, így lesz a legkisebb a tévedés.
– A kozmetika, a kedvezőbb kimutatások ellenére a nemzetgazdaságban, s különösen a mindennapokban nem érzékelhető a pozitív változás, illetve a miniszterelnök által korábban emlegetett „nagy jólét”.
– Kétfajta problémát lehet itt azonosítani. Egyrészről a módszertanok indokolatlan változtatása, amelynek elsődleges célja a kedvezőbb számok elérése. Ez azonban visszaüt, mert az emberek nem érzékelik a pozitív változásokat a gazdaságban. Odalesz a hitelesség, miközben egyfajta mókuskerékbe kerül a hivatal. Hiszen a bázishatás miatt az egyszeri módszertani váltás mindig újat követel. Másrészről az elmúlt két évben igen sok költségvetési forrást vettek el a KSH-tól és igen gyors szervezeti átalakításra kényszerítették. Emiatt jelentősen csökkent az adatok minősége, ami elengedhetetlenül vezet a bizalom megingásához. Éppen ezért a következő hivatali vezetésnek komoly minőségi felülvizsgálattal kell kezdenie a munkáját.
– Egyébként közgazdászként hogyan látja a magyar gazdaságot? Végre gyorsulunk vagy lassulunk? Válsághelyzet van, vagy „csak” válsághangulat?
– Két részre kell választani a kérdést. Ha általánosan nézzük, akkor sajnos azt kell mondani, hogy a magyar gazdaság helyzete igen rossz, amit az bizonyít, hogy a rendszerváltás után eltelt években Magyarországnak nem sikerült a piacgazdaságban megtalálnia a helyét. Látszatra és formálisan működik a piacgazdaság, ám nem úgy, mint a fejlett nyugati államokban. Hasonló problémák köszönnek vissza, mint korábban. Az életszínvonal most kezdi „ismét” utolérni az 1970-es évek végi állapotot, ám a gondot az okozza, hogy most már óriási jövedelemkülönbségek vannak az országban. Eközben a magyar gazdaság hurcolja magával az egyensúlytalansági problémákat. A liberális szakértők ódákat zengenek arról, hogy a működő tőkének a magyar gazdaságban mekkora szerepe van, s hogy az export milyen mértékben növekedett. A külkereskedelmi mérleg és a folyó fizetési mérleg hiánya azonban krónikus. Ez egy olyan probléma, amely a régi szocialista rendszer gondjaihoz hasonlít, csak egy új köntösben jelent meg. Nekünk, magyaroknak sikerült a saját képünkre „gyúrnunk” a piacgazdaságot is. Ami a konkrétumokat illeti: az idei esztendő világgazdasági konjunktúrája lanyhul; a mezőgazdaságban például biztosan nem lesz olyan jó termés, mint tavaly. A kormány a makrogazdasági mutatók vonatkozásában egy viszonylag drasztikus bércsökkentést határozott el. Az intézmények sem kapták meg a pénzüket, késnek a reformok az egészségügyben, az oktatásban. A következő kormánynak legfőbb feladata a reformok véghezvitele, illetve a bérek rendezése lesz. Az ugyanis egy irreális elképzelés, hogy Magyarország a bérek alacsonyan tartásával lesz versenyképes. Ez csak rövid távon működik és a gyarmati lét felé sodorja az országot.
Mellár Tamás közgazdász 1991-ben szerezte meg a közgazdaság-tudományok kandidátusa címet. 1992–94 között a Miniszterelnöki Hivatal főtanácsadójaként, majd 1994–98 között a Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetem docenseként dolgozott. 1998 és 2003 között a KSH elnöke, 2002-től 2004-ig pedig az ENSZ statisztikai bizottságának elnöke volt. Az MTA statisztikai bizottságának elnöki tisztét 1998-tól látja el. Jelenleg a csíkszeredai Sapientia Egyetemen és a a Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetemen tanít.
Menesztés indoklás nélkül. A Fővárosi Bíróság tegnapi ítéletében immár jogerősen is kimondta, hogy Medgyessy Péter volt miniszterelnök 2003-ban jogellenesen váltotta le Mellár Tamást a KSH elnöki székéből. László Boglár kormányszóvivő az ítéletet nem kívánta kommentálni, mint mondta, az ügyben már nem a Miniszterelnöki Hivatal, hanem a korábbi munkáltató, a KSH az illetékes. A kormányszóvivői nyilatkozatnak ellentmond azonban a bíróság ítélete, amely éppen azt a határozatot minősítette jogellenesnek, amelyben a volt miniszterelnök indoklás nélkül mentette fel Mellárt. Az ítélet a bíróság korábbi elsőfokú döntését hagyta helyben – nyilatkozta a menesztett KSH-elnök ügyvédje, Trinn Gábor, aki hangsúlyozta: a Fővárosi Bíróság tegnapi ítéletében egyértelműen kimondta, hogy Mellár Tamást nem lehetett volna ilyen módon eltávolítani. Már a KSH elnökének 2003-as leváltásakor világos volt, hogy a menesztés mögött nem szakmai, hanem politikai indokok húzódnak meg, ezt a tényt a bíróság most megerősítette – fogalmazott Varga Mihály, az Országgyűlés költségvetési bizottságának elnöke, aki szerint Mellár menesztése azt biztosította, hogy pártkatonák kerülhessenek az intézmény élére. A KSH a bíróság írásbeli ítéletének postázásáig nem kívánt nyilatkozni. (Sz. E.)
