Ferencvárosi bravúr és életjel

A Dunaferr a Bajnokok Ligájában, a Győri ETO pedig az EHF-kupában vasárnap teheti meg az első lépést a döntőbe jutás felé, a Cornexi–Ferencváros párharc pedig már tegnap azt garantálta, hogy egy magyar finalista biztosan lesz az európai női kézilabdakupákban. Mi persze szeretnénk inkább szép nyugodtan háromig számolni.

Méltó módon a mérkőzés rangjához, a Cornexi a felvezetéskor minden apró részletre ügyelt. Még a zeneszámokat is úgy válogatták össze, hogy fokozatosan hergeljék bele a nézőket a meccsbe, sőt talán a román bíró kedvéért felcsendült a tavalyi bukaresti világsláger is. A hazaiak örömét fokozta, hogy az FTC betegségből lábadozó gólzsákja, Tóth Tímea három rontott lövéssel kezdett, negyedszerre mégis odaállt a hétmétereshez, és be is vágta azt. Ám már a 15. percben összegörnyedt, védekezésben cserét kért, ami tovább növelte a Cornexi esélyét. Különösen úgy, hogy Kenyeres kezdetben brillírozott támadásban, és ekkor még társai is túljátszották, de minimum túlfutották az ellenfelet. A 23. percben meg is ugrottak 14-8-ra, de mintha e remek állástól kissé ők ijedtek volna meg, szünetre 18-14-re szűkült a differencia.
Fordulás után aztán Miklosova pazar védéseket mutatott be, és a többi ferencvárosi tompultsága is átcsapott dacba és eltökéltségbe. A Fradi előbb egyenlített, majd átvette a vezetést, és ha egy góllal is, de makacsul tartotta, sőt átmenetileg 30-26-ra ellépett, de a végül kivívott 31-30-as diadala is bravúr és életjel az anyagi csődben lévő csapattól.
Az elődöntő másik ágán a Győri ETO vasárnap Németországban, a HC Leipzig vendégeként remélhetőleg olyan eredményt ér el, hogy a fináléban a Cornexinek vagy a Ferencvárosnak már nem kell az országhatáron túlra utaznia.
A Bajnokok Ligája több okból is nehezebb ügy. A Dunaferr holnap 16.50-től a címvédő Slagelsét várja az újvárosi jégcsarnokba – a majdnem 5000 nézőt jelentő telt ház garantált, már csütörtökre minden jegy elkelt –, és akármekkora előnyt szerez is, azt becsülni kell. Csak éppen öt góllal nem szabadna nyerni, mert az ugyanezzel a vetélytárssal szemben tavaly a BL elődöntőjében, két éve pedig az EHF-kupa fináléjában sikerült, ám a dániai visszavágón 2003-ban 27-20-as, 2004-ben pedig 32-22-es hazai győzelem született. A skandinávok azóta ráadásul tovább erősödtek a világklasszis orosz irányítóval, Irina Poltorackajával, de a sztárjátékosokon túl a fő veszélyforrás az edző, Anja Andersen.
Az egykori labdazsonglőr ugyanis végigreklamálja és műsorozza a mérkőzéseket, és ha nem merik kiállítani – márpedig általában nem merik –, a végére rendszerint megtöri a játékvezetőket. Tavaly például tízgólos hátrányból „hozta vissza” a csapatát az újvárosi odavágón. Nem véletlenül állítjuk tehát, hogy Pálingeren, Radulovicson és a többieken túl a Leon, Trillo spanyol bírópárosnak is a helyzet magaslatán kellene állnia.