Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek – tartja a római mondás, amelynek örök érvényét Horváth Aladár roma polgárjogi aktivista józsefvárosi lakásügylete is bizonyítani látszik. Legalábbis így vélik a VIII. kerületi fideszes képviselők. Lőrinczi-Reich József frakcióvezető – a felmerülő törvényességi aggályok miatt – belső vizsgálatot szorgalmaz, és feljelentést tesz az ügyben.
A lapunk birtokába került dokumentumok szerint Horváth Aladár koalíció közeli roma polgárjogi aktivista esetében valóban európai színvonalú gyorsaságot és toleranciát produkált a hivatal. Minőségilakáscsere- kérelmét 2001. január 22-én hagyta jóvá az önkormányzat, tekintettel arra, hogy negyedik gyermekét várta a család. Április 6-án írták alá a három és fél szobás Teleki téri lakás bérleti szerződését, ahová egy két és fél szobás Szilágyi utcai ingatlanból költözhettek át. A szerződés szerint a forgalmi értékkülönbözet 50 százalékát mint a minőségi lakáscsere díjának felét készpénzben, míg másik felét, azaz 987 500 forintot havi részletekben törleszthette Horváth, a szerződés szerint 2002. március 10-ig. A pénzügyi osztály a végső határidő lejárta után több mint két évvel, 2004. július 13-án szólította fel, hogy a 817 500 forintnyi tőketartozást és a 251 945 forint kamatot fizesse be. Horváth megígérte: két napon belül rendezi a számlát. Ezen a napon már kiállították számára a Díjbeszedő Rt.-nél az adásvételhez szükséges nullás igazolást. A két éve esedékes, kamattal együtt több mint egymillió forintos adósságának rendezésére – a csekkek tanúsága szerint – azonban csak július 19-én kerített sort, és még ezen a napon meg is vásárolhatta a lakást az önkormányzattól: a 13 480 000 forintra taksált ingatlanért – a vonatkozó törvények szerint – mindössze 864 405 forintot kellett fizetnie. Újabb két nap múlva, július 21-én az önkormányzat, illetve a többségi tulajdonában álló Rév8 Rt. „visszavásárolta” tőle a lakást, az adásvételi szerződés szerint hárommillió forinttal többért, mint a néhány nappal azelőtti becsült érték. A vételár immár 16,5 millió forint volt.
Lőrinczi-Reich József szerint a több ezer egyszerű polgár, aki szintén szeretné megvenni önkormányzati bérleményét, csak álmodhat arról, hogy ilyen gyors, olajozott ügyintézésben lehet része; a jelenleg a lebonyolítást végző hivatal többéves hátralékban van a lakáseladások tekintetében. De ez csak a kisebb gond. A nagyobb baj az, hogy a folyamat több bűncselekmény gyanúját is felveti. Mint mondta, Horváth Aladár annak idején a lakáscsere-szerződésében vállalta, hogy 2002. március 10-ig kifizeti az értékkülönbözet második felét. Ez nem történt meg, tehát nem teljesítette szerződésben vállalt kötelezettségét: a határidő lejárta óta eltelt több mint két év alatt a pénzügyi osztálynak legalábbis meg kellett volna indítania a behajtási eljárást a milliós adósság miatt – az önkormányzat több behajtócéggel is kapcsolatban áll. Sőt, a szerződésbontás is szóba jöhetett volna. Miért nem került erre sor? – tette fel a kérdést a Horváth Aladár esetében tapasztalható lágyszívűségre utalva. Nem beszélve arról, hogy az önkormányzati lakás eladásához kellett volna a pénzügyi osztály nullás igazolása is, hogy semmiféle tartozása nincs a hivatal felé. Ilyet nem állítottak ki, az adósság rendezése és az adásvétel gyakorlatilag párhuzamosan zajlott. Ez sem nevezhető jogszerű, mindennapi ügymenetnek – szögezte le. Horváth Aladár az adósságát július 19-én, hétfőn 13 óra 14 perckor adta postára. A józsefvárosi hivatalban 18 óráig volt félfogadás. A Teleki téri bérlemény megvételét még aznap délután nyélbe ütötte az önkormányzat és Horváth Aladár.
Csécsei Béla (SZDSZ) polgármester viszont azt állítja: bárki, aki olyan házban lakik, ami rajta van az elidegenítési listán, bérlakása már megalakult társasházban van, pontosan ugyanolyan gyors ügyintézésre számíthat, ha meg akarja venni ingatlanát, mint Horváth Aladár. Mint mondta, a tartozás miatt nem bonthattak volna szerződést Horváth Aladárral, mivel a bérleti díjat rendesen fizette, a minőségi lakáscsere után fennállt tartozása más lapra tartozik. Az árkülönbség kapcsán arra hívta fel a figyelmet, az önkormányzat törvényben rögzített eladási kötelezettsége miatt rossz alkupozícióban van, köteles megegyezni a vevővel, és ez lefelé viszi az árat. Mint mondta, többek között ennek is tudható be, hogy a piacon – piaci körülmények között – többért lehet értékesíteni egy adott ingatlant – szögezte le. Lőrinczi-Reich szerint viszont a Csécsei által emlegetett kötelezettség: a bérlő vételi joga 1998. december 31-ével a jogszabály erejénél fogva megszűnt; az adásvétel szabad megállapodás tárgya. A szabad demokrata polgármester a tény kapcsán, hogy ráadásul Horváth esetében gyakorlatilag az önkormányzat volt a vevő is, aki többet fizetett, megjegyezte: felszólították a többségi tulajdonukban lévő cég felügyelőbizottságát, vizsgálják ki az esetet. Egyébként pedig elutasította, hogy az ügyben bármiféle – esetleg politikai alapú – „kivételezés” történt volna. Horváth Aladár korábbi adósságáról annyit mondott: megmutatták neki a befizetésről szóló csekkszelvényeket. Mint az SZDSZ-es polgármester elmondta, a történetről ő is csak utólag szerzett tudomást.
Juharos Róbert, a Fidesz fővárosi képviselője, a Rév8 Kft. felügyelőbizottságának tagja elmondta: még a botrány kirobbanása előtt, március 25-én interpellációt nyújtott be a főpolgármesterhez a Horváth Aladár lakásügylete kapcsán felmerülő kérdésekről, mivel közpénzekről van szó: a főváros több mint 30 százalékban résztulajdonosa a Rév8-nak. A 15 napos határidő régen lejárt, választ nem kapott. A felügyelőbizottság, interpellációjának hatására egyhangúlag úgy döntött, átfogó vizsgálatot kezdeményez az utóbbi évek lakásvásárlásainak vizsgálatára. Az igazgatóság – amelynek ez irányú tevékenységét vizsgálták volna – úgy határozott, erre a célra nincs pénz…
Horváth Aladár, aki kilakoltatási ügyek miatt alapítványa képviseletében több pert is kezdeményezett az önkormányzat ellen, úgy véli: a kívánatos, normális, a szociális szempontokat maximálisan figyelembe vevő hozzáállást tanúsított vele kapcsolatban a hivatal: „Valóban nem tudtam kifizetni a minőségi lakáscsere második felét, ez ügyben többször is beszéltünk. Megértették, hogy négy gyermeket nevelünk, nincsenek tartalékaink. Szegények vagyunk. Egyébként is kényszerhelyzet elé állítottak, mivel csak a Teleki téri lakást tudták cserére felajánlani, ahol kétmillió volt az értékkülönbözet, ami nekünk sok volt” – elevenítette fel a történteket, hozzátéve, hogy emlékei szerint a több mint két év alatt egyszer felszólították írásban milliós adóssága rendezésére. Azt is megjegyezte: ha lett volna tőkéje, és tud várni a megvásárolt lakás eladásával, jóval többért, akár 200 ezer forintos négyzetméteráron is tovább tudta volna adni. De új, vidéki házukat ki kellett fizetni. Horváth Aladár szerint az önkormányzattal lebonyolított adásvétel gyorsaságában semmi különös nincs, mivel már fél éve folytak erről tárgyalások. Lőrinczi-Reich ennek kapcsán elmondta: az önkormányzati ingatlanok megvételéhez kérelmet kell benyújtani, amihez csatolni kell a bérleti szerződés hiteles másolatát. Az engedély megadására hónapokat – sőt akár éveket is – várnak az egyszerű polgárok a Józsefvárosban.
A kilakoltatottak gyámolítója. Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke a társadalmi egyenlőségért vívott harcát már a nyolcvanas évek végén, a gettóellenes bizottság egyik szervezőjeként megkezdte. 1990 és 1994 között az SZDSZ országgyűlési képviselője. Számos nemzetközi visszhangot kiváltó ügyben hallatta hangját, kezdve a székesfehérvári Rádió utcai kilakoltatások elleni tiltakozástól a gyilkosságba keveredett zámolyi romák védelmezéséig. Medgyessy Péter miniszterelnök személyes tanácsadója volt.
