Lehet, hogy egyszer Nagykovácsi lesz az ország mûvészeti központja?
Remélem, hogy igen, de az az idõ meglehetõsen messze van. Mostanában nagyon nehéz annak a dolga, aki a komoly mûvészeteket kívánja propagálni. Egy vállalatnak nyilván jobban megéri olyan rendezvényeket támogatni, amelyet öt televíziós adó közvetít. Azért reménykedünk benne, hogy vannak még segítõkész emberek.
Az állam nem támogatja a Linum mûvészeti fesztivált?
Rockenbauer Zoltán minisztersége alatt a rendezvény költségeinek egyharmadát a kulturális minisztérium állta. Tavaly már egy fillért sem kaptunk. Az idei év, gondolom, még rosszabb lesz. Nem baj, túléljük. Eljön majd az az idõ, amikor az értéknek is lesz értéke ebben az országban.
Hogyan maradhat életben egy kulturális rendezvény pénz nélkül?
Költségigényes elõadások helyett kamaraprodukciók, zongorakoncertek, irodalmi estek szerepelnek a repertoárunkon, igen rangos mûvészek részvételével. A kollégáim, barátaim ígérték ugyan, hogy fizetség nélkül is fellépnek, de mégiscsak szégyen, hogy az ilyen fesztivál csak akkor tud életben maradni, ha a mûvészek ingyen dolgoznak. A magyar kultúra helyzete általában véve is siralmasnak mondható. De ezt – a Zeneakadémia tanáraként, operaénekesként – ön tudja a legjobban. Az Opera – százhuszonegy éves épületével – nemzetközi jelentõségû intézmény, az ország egyik ékköve. Éppen ezért senkiben sem szabadna, hogy fölmerüljön a kérdés, mennyibe is kerül. Annyiba, amennyibe. Drága mûfaj, de ki kell fizetni. Ennek ellenére jó néhányan vannak, akik hónapok óta nem kapták meg a járandóságukat. Úgy tudom, hogy a Zeneakadémián érdemes és kiváló mûvészként oktató tanárok sem a fizetésükbõl élnek. Nem tartom valószínûnek, hogy hetven-nyolcvanezer forintból egy családos embernek a számlák befizetésén kívül másra is jut. Szörnyen megalázó ennyit beszélni a pénzrõl, de tudomásul kellene venni végre, hogy a mûvészet, a kultúra nem anyagiakban manifesztálódik, hanem – tíz-húsz év múlva – gyermekeink, unokáink szellemiségében. Ezért nem volna szabad azon gondolkodni, mennyibe kerül a színház, a múzeum, az iskola.
Mi késztette arra, hogy az egyébként is sok elfoglaltságot igénylõ mûvészi pálya mellett a közéletben is próbára tegye magát?
Olyan korban élünk, amikor divat azt harsogni, egy mûvész ne politizáljon. Ugyan, miért ne? A hentes, a cipész, a buszsofõr politizálhat? Az ókori görögökkel együtt vallom, mindenkinek kötelessége jobbító szándékkal fordulni a közeg felé, amelyben él. Szellemi restségnek tartom, ha valaki nem nyilvánít véleményt.
A Fidesz-MPSZ kulturális tagozatának Pest megyei elnökeként mit tehet a kultúráért?
Kulturális, jótékonysági rendezvényeket szervezünk a megye határain innen és túl. A napokban például egy szobor állításához próbáltunk némi pénzt összekalapozni a Magyar Szentek Templomában tartott koncert segítségével. Nagykovácsiban keresztyén népfõiskolát alapítottunk.
Soha nem érte kritika amiatt, hogy nyíltan vállalja a politikai hovatartozását?
Dehogynem! Ám operaénekesként hozzászoktam a kritikához. Ha valaki elmondja a véleményét, meghallgatom, reflektálok rá, de nem esem kétségbe. A szakmában azonban soha semmiféle hátrányom nem származott a politikai állásfoglalásomból. Ahogy azt Szinetár Miklós nemrég bölcsen kijelentette, a politikának nincs helye a színházban. Az a hír járja, jövõre indul a parlamenti választásokon. Valóban, ha a Fidesz- MPSZ is úgy gondolja. De addig még sok víz lefolyik a Dunán.
El tudja képzelni azt, hogy egyszer majd a közéleti pályafutásáért esetleg az énekléssel is felhagy?
Az eddigi politikai tevékenységemet egyelõre nem pályafutásnak, inkább erõpróbának nevezném. Ötvenegy éves vagyok, még körülbelül hat-nyolc évig énekelhetek. Ha bármivé is fejlõdne a politikai érdeklõdésem, az éppen arra az idõszakra esik majd, amikor én már nemigen fogok énekelni. Egyelõre azonban a közéletben az a legfontosabb, hogy olyan határozott polgári oldali fölény jöjjön létre, amely még az õt nem szeretõket is „megsimogatja„ – ahelyett, hogy földbe döngölné. Még akkor is ez a leglényegesebb, ha egyfolytában azt kérdezem: hova lett a pénz? Amikor a Fidesz 2002-ben átadta a hatalmat, azt mondták, üres a kassza. Aztán valahogy mégiscsak találtak háromszázmilliárd forintot. Gyorsan szét is osztották. Eltelt három év, és most körülbelül háromezerötszáz milliárdos adósságunk van. Most már akkor valaki tényleg mondja meg nekem, hova lett a pénz?
Úgy tudom, hogy jelenleg négy elõadásban énekel az Operában.
Évente általában tizenöt darabban szerepelek, ami nem túl sok. Nem én nem kapok elég szerepet, kevés elõadást játszanak a színházban. Nagyon szívesen énekelnék kevesebb pénzért többet, mert évi tizenöt elõadás még a hang, az énektudás „szakmai karbantartására” sem elég.
Nyáron is énekel?
Inkább elutazom az Alpokba, ahol hûvös van, kevés az ember, és nincs szezon.
origo.hu
Újabb hatalmas drogfogás: azonnal letartóztattak három férfit
