Időszerűtlen mesterek

K ö n y v e s h á z

„… Rá kellett jönnöm, hogy én valami olyasmiről írok, ami egyre kevésbé létezik. Kérdéseim sokszor érthetetlenek, a válaszok pedig egymástól igen távol eső könyvlapokon vannak szétszórva.” A hagyományos értékrendet képviselő szerző könyve három jól elkülöníthető tematikus részre osztható. Az elsőben Németh Lászlóval kapcsolatos írások, a másodikban a kárpátaljai magyar irodalmi életre vonatkozó tanulmányok, az utolsóban pedig a magyar irodalmi és közéletről szóló írások kerültek egy csokorba.
Az első tematikus egységben Kovács Imre Attila az önmagát megalkotó, a válság időszakában a lírikus és a kritikus feladatkörében egyaránt helytálló Németh László szerepei közül kiemeli a „nem csillapuló és nem szünetelő válaszadási kényszert” és az „egyidejűséget”. 1935-ben írt Magyarság és Európa című esszéjét Huizinga és Husserl előadásaival hozza párhuzamba Kovács. Mindhárman az adott korban kialakult válságot elemezték, s a megoldást erkölcsi elvárásokkal teremtett új kultúrában látták. A szerző a „magányos irodalmár”, Grezsa Ferenc Németh-kutatásairól megállapítja, hogy „ragaszkodott az egyetemes emberi értékek képviseletéhez”, és tudományos értelemben elérte a csúcsot.
A szerző a továbbiakban kárpátaljai szemszögből mutatja be a kisebbségi magyar irodalmi élet sorsproblémáit. Megállapítja, hogy a „posztmodern nem kívánja egységbe szervezni” a különálló, de mégis egymásra utalt irodalmakat. Az Európai Uniónak köszönhetően sem fog megvalósulni az irodalmi egység, sőt az „EU keretein kívül rekedt magyarokra a területi különélés mellett a civilizációs esélyegyenlőtlenség tehertétele nehezedik majd”. Kovács Imre Attila tanulmányaiból megismerhető a múlt század második felének kárpátaljai magyar lírája, vagyis „az állami gondozott” költészet. Olvashatunk továbbá arról, hogyan lehet a huszadik századi történelem metafora. Megismerhetjük a kárpátaljai kulturális élet nehézségeit, és Balla D. Károlyt, aki kisebbségi íróként egyben antropológus is.
Az írások között szerepel Csoóri Sándor kötetének bemutatása, a Vörösmarty-év értékelése és a Petőfihez kapcsolódó irodalmi kutatás. Kovács Imre Attila a regionalitás és a nemzet fogalmára is kitért egy-egy elemzésében. Az előbbihez Fejér Ádám tanulmányát vette alapul, az utóbbiban a nyolcvanas évek nemzetértelmezéseit vizsgálja. A Baranyai László grafikáival illusztrált tanulmány- és esszékötet tehát arra figyelmeztet bennünket, hogy figyeljünk az „időszerűtlen mesterekre”. És hogy érti-e Babits Rortyt? A mű elolvasása után ez is kiderül.
(Kovács Imre Attila: Érti-e Babits Rortyt? Vörösmarty Társaság – Lánczos Kornél Reálgimnázium, Székesfehérvár, 2003. Ára: 1800 forint)