Sírjál, Lengyelország anyánk! Ezzel a címmel tudósított tegnap a Gazeta Wyborcza az előző nap a varsói Pilsudski téren mintegy kétszázezer gyászoló lengyel hívő előtt celebrált nemzeti gyászmiséről, a katolikus egyházfő búcsúztatásának legjelentősebb lengyelországi eseményéről. A lap emlékeztetett arra, hogy II. János Pál ugyanitt tartotta híres 1979-es miséjét, amely a lengyelek szerint bátorságot és reményt öntött a kommunistaellenes ellenzékbe. Itt hangzott el a szentatya emlékezetes imádsága, amelyben az kérte Istentől, „küldje el Szentlelkét, és újítsa meg ezt a földet”. Mindez, a többi lap hasonlóan megindító címlapjával egyetemben hűen érzékelteti a lengyelek szomorúságát, őszinte megrendültségét.
A lengyelek egyébként megértik, ám rendkívül fájlalják, hogy nem hazai földben nyugszik majd Karol Wojtyla. Józef Glemp prímás ezért azt javasolta, hogy Varsó egyik templomában építsenek kriptát a pápa szimbolikus szarkofágjával. Addig is szinte minden lengyel szeretne ott lenni a szentatya temetésén, s a becsült adatok alapján mintegy kétmillióan el is utaznak Rómába. Plébániák sokasága bérel buszokat, a LOT állami légitársaság pedig tegnap öt különjáratot indított. Azért csak ennyit, mert az olasz hatóságok nem adtak engedélyt több járat leszállására. Pillanatok alatt elkeltek a jegyek azokra a különvonatokra is, amelyeket a lengyel államvasutak indít.
Aki pedig nem jut el Rómába, az otthon gyászol s vesz búcsút Lengyelország „nemzeti hősétől”. Tegnap, a nemzeti gyász negyedik napján a szejmben a parlament ünnepi ülésen emlékezett meg Karol Wojtyláról, felidézve a pápa hat évvel ezelőtt e falak között elmondott beszédét.

Így emelkedett a magasba a rakéta – videón a magyar űrhajós fellövése