Ki a felelős?

Felkavart a mandulaműtétben meghalt négyéves gyermek esete. Azt hiszem, minden jóérzésű ember átérzi, mit jelent ez a szülőknek, akik szintén a hihetetlen műhiba áldozatainak tekinthetők. Nem szabad csak úgy átrepülni az esemény fölött, sokkal többről van itt szó, mint egy bulvárlapba való szörnyű történetről. Egy hivatás presztízséről, Hippokratész esküjéről.
Itt tartana a magyar egészségügy? Egy szimpla mandulaműtétbe bele kell halnia egy kisgyereknek? És ez sajnos nem egyedi, sorolhatnám a példákat – de miért tépjünk fel sebeket? Az egyetemi oktatás rossz, a szakma alulfizetett, vagy az orvos nem érzi át igazán, hogy élet van a kezében? Hátborzongató dolgok ezek. Magam a legelső hivatásnak tartom az orvoslást: az orvos kezében ott az élet. Ha hatalmam lenne, nagy pénzt adnék az orvosoknak, kezükben van élet és halál – én, nyomorult meg ott lüktetek, talán megmaradok, talán visszaadom a lelkem.
Iszonyúan fáj ennek a négyesztendős csemetének a halála.
Csak tükörbe kellene nézni az illetékeseknek, normális állapot-e, ha gyermekünket parányi koporsóban leeresztik a föld alá, csak azért, mert egy rutinműtétet hajtottak végre rajta…
Még idefent lenne a helye.
Ne tegyük túl magunkat az eseményen, nyakon kell ragadni a felelőst, akit megkérdezhetnénk, miért ilyen felelőtlenül tetszik csinálni a mandulaműtéteket? Csak mondana valamit… Mondom, meg kell találni a felelőst. De ne csak a kórházban keressük!