(ki húz lapot tizenkilencre…)

Én nem tudom, miként talált egymásra Fodor Gábor és Gyurcsány Ferenc, illetve a magyar liberalizmus szőke hercege hogyan vált Kis János apródjából a hajdani Demisz-vezér sleppjének egyik kripto tartozékává.
Ez az ifjú szemmel láthatóan kiheverte rövid életű miniszterségének traumáját, a bukás nem viselte meg, aligha mondhatjuk el róla, kölcsönvéve a költő szavait, hogy „milyen volt szőkesége, nem tudom már”, mivel szőke fürtjei folyamatosan hajlamosak arra, hogy dacosan szelíd homlokába biccenjenek. Rajta hagyta talán a legkevesebb nyomot az elmúlt tizenöt év, amit nem is kell csodálnunk, mivel talán ő az, aki politikusaink közül a legkevesebbet változott: liberális közhelyszótárát ma is oly sikerrel forgatja, mint a kilencvenes évek elején.
Ilyen irányú érdemeiből mit sem von le az a tény, hogy újabban nagy nyilvánosság előtt a legnagyobb elismeréssel beszél újszocialista miniszterelnökünkről, s pozitív vélekedését sem annak múltja, sem jelene nem befolyásolja. Fodor úgy véli, hogy Gyurcsány az elmúlt tizenöt év legliberálisabb miniszterelnöke, s ezzel a saját színeváltozását, ha van ilyen, természetessé, sőt dicséretessé teszi, mivel e kijelentéssel a liberális eszmékhez való hűségét bizonyítja. Egy szocialista, aki liberális, valóban nagy érték. Mondhatni, fehér holló az ilyen, bár kérdéses, hogy eme liberalizmust és fehérséget mihez viszonyítjuk.
Buharin például szuperliberális volt korának és társadalmának nagy államférfiújához képest, akit ezúttal merő tapintatból nem nevezünk nevén. Gyurcsány persze ideológusi és intellektuális mércével mérve nem Buharin, viszont valóban lehetségesnek látszik, hogy még Horn Gyulánál is liberálisabb. Antall Józsefet itt ne emlegessük, mert ő Fodor szemszögéből nézve szóba se jöhet. Tehát maradjunk annyiban, hogy jelenlegi miniszterelnökünk közelebb áll az SZDSZ alapeszményeihez, mint elődei. (Ezek az eszmények persze megfoghatatlanok.) Fodort az sem aggasztja, hogy Gyurcsány liberalizmusa politikai szempontból átfedésnek is tekinthető, s esetleg szavazatokat von el a szabad demokratáktól. Úgy látja, mindez az SZDSZ-ben már-már kihunyni látszó versenyszellemet erősítheti. (Melynek kipróbálása során Kunczéval szemben ő alulmaradt.)
Szegény jó Medgyessyt, aki több mint két évig elbotladozott a magyar politikai élet színpadán, Fodor úgy kezeli, mint (leoperált) púpot a magyar baloldal hátán, s az operáció – szerinte – a szabad demokraták egyetlen nagy bravúrja volt. Ha úgy tetszik, ők választották ki a szocialisták népes táborából az egyetlen alkalmas embert, akit aztán a közszocik diadalmasan pajzsra emeltek.
Ezért jelenti ki bátran Fodor, hogy Gyurcsány nemcsak a legliberálisabb, de a legrátermettebb szocialista miniszterelnök is, tehát nemcsak magasságban, hanem talentumban is veri Horn Gyulát. (Medgyessyről, akit szintén a szabad demokraták tartottak hatalmon, s akivel Fodor szerint a koalíció bizton tántorgott a 2006-os választási vereség felé, szó se essék.)
Ismerjük el, hogy Fodornak igaza van. Ha nincs Gyurcsány-puccs, nincs választási esély sem. Ezzel együtt be kell látnunk azt is, hogy szőke hercegünk szebb jövője Gyurcsány sikerén áll vagy bukik. Mondhatnánk – most, hogy az elnökségről lemaradt –, közvetett módon az egzisztenciája függ tőle, így aligha van furcsállnivaló azon, hogy készségesen áll be azok közé, akik szerint miniszterelnökünket dicséret illeti, nem bírálat. Ez azt is bizonyítja, hogy a demokrácia valóban csodálatos dolog. Ki hitte volna, mondjuk 1989-ben, hogy a Fidesz üdvöskéjének sorsa egyszer majd a Demisz favoritjának sikerén múlik? S ki gondolt volna rá, hogy a szocialisták reinkarnációját mindig az SZDSZ teszi lehetővé? A kialakult helyzet öntörvényű. Egyik párt sem tud létezni a másik nélkül. Teljesen felesleges azt firtatni, hogy melyik a fa, melyik a folyondár. Így aztán a jelen esetben az is mindegy, hogy Kuncze vagy Fodor.
Van erre egy magyar közmondás, így hangzik: az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. Tegyük hozzá: az MSZP – Gyurcsánnyal – a huszonegyes nevű kártyajátékban is merész módon, tizenkilencre lapot húzott. Azt mondják, Gyurcsány az ász. De tizenkilencre egy ász, maga a katasztrófa.
Hogy ez bekövetkezik-e, én nem tudom…