Átadás-átvétel történt tegnap a Pénzügyminisztériumban: Draskovics Tibor, a gyorsan elfelejtett, alig több mint egy hete „lekevert” pénzügyminiszter a protokolláris, azaz a médiának szánt kulcsátadó eseményen kifejtette: az elmúlt több mint egy évben sikerült új, egészségesebb pályára állítani a gazdaságot, idén pedig folytatódik az államháztartás egyensúlyának javítása. „Előkészítettük azokat a lépéseket, amelyek részletes kidolgozás és kellő politikai bátorság mellett lehetővé teszik azt, hogy a magyar államháztartás tartósan, kiszámíthatóan új pályára álljon, amelynek pozitív következménye egyrészt a javuló egyensúlyban, másrészt a javuló közszolgáltatásokban válnak majd érzékelhetővé” – fogalmazott Draskovics. Veres János, az új pénzügyér az aktus kapcsán annyit közölt: a 100 lépés programjának részeként terjeszti majd a kormány, illetve az Országgyűlés elé a Pénzügyminisztérium azokat az intézkedéseket, illetve előterjesztéseket, amelyek nagyrészt már elkészültek.
Most azt vizsgáljuk, hogy Draskovics Tibor kirúgása, továbbá a százlépéses program meghirdetése milyen gazdasági-pénzügyi környezetben is zajlott-zajlik le, s mi várható a 2006-os országgyűlési választásokig. Mielőtt analizálnák a helyzetet, nézzük, miként is vélekedik a nagy klasszikus, azaz Bokros Lajos. Nos, a Horn-kormány második pénzügyminisztere szerint ésszerűtlen a magyar költségvetés, elodázhatatlan az adóreform, az egészségügy és az oktatás reformja. A saját magáról elnevezett megszorító csomag főfelelőse úgy tartja, hogy felelőtlenség, ha a politikusok választást akarnak nyerni minden áron, akár a jövő kárára is. S aki még nem ébredt volna fel, figyelje csak Bokros további kijelentéseit!
„Félrevezető volt korábban azt propagálni, hogy az EU a paradicsom előszobája” – mondta az expénzügyminiszter egy tévéműsorban. A jelenleg egyetemi tanárként is funkcionáló Bokros egy másik fórumon úgy vélekedett: aki azt mondta, hogy öt-tíz éven belül esély nyílik a felzárkózásra, nem mondott igazat, hiszen Magyarországon 4 százalékos a növekedés, az EU régi tagállamaiban 1–1,5 százalék. A kettőt összevetve nem jön ki a tíz év – tette hozzá. Szerinte ma már az a kérdés, hogy a húsz év, ami a felzárkózáshoz kell, nem lesz-e negyven. Sok újonnan belépett államban – például a baltiakban – 7-8 százalékos növekedés. És nem azért, mert annyira mélyről indultak volna. Bokros még azt is hangsúlyozta, hogy az említett országok szédületes bővülésének az az oka, hogy sokkal jobb gazdaságpolitikát folytatnak; nincs hiánya a költségvetésnek. A büdzsé nem tudja finanszírozni a hiányt a lakossági megtakarításokból, ezért a külföldi forrásokért egymás rovására versenyez a költségvetés és a vállalati szféra. „Ha a külföldi adósság azért nő, mert fogyasztásra fordítjuk a hitelt és nem beruházásokra, akkor feléljük a jövőt” – figyelmeztet a volt pénzügyminiszter.
A fenti megállapításokra sajnos ráerősítenek az idei adatok, továbbá az is, hogy a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa hétfőn mindössze negyed százalékkal csökkentette az irányadó kamat szintjét. De még ez a harmatgyenge vágás is optimista lépés volt, hiszen külföldi elemzők egy tábora arra számított, hogy megáll a kamatcsökkentési zuhatag. A jegybank azt is hangsúlyozta, hogy a folyamatok láttán a jövőben óvatosabb lesz. Ide tartozik az is, hogy a jegybank által negyedévente megjelenő, a pénzügyi stabilitásról szóló friss kiadványban egyre sűrűsödnek azok a figyelmeztetések, amelyek a növekvő kockázatokra hívják fel a figyelmet. A gondot fokozza, hogy a makrogazdasági szintű kockázatok – gazdasági bővülés lassulása, államadósság gyarapodása, magas hiány – mellett mikroszinten, vagyis a lakossági és a vállalkozói szektorban is gyűlnek a figyelmeztető jelek. Egyre kevesebb a lakossági megtakarítás, a bankok pedig kevésbé figyelnek; mind nagyobb kockázatú ügyfeleknek nyújtanak hiteleket. S több mint aggasztó, hogy vágtat a devizahitel; az új lakáshitelek jelentős része, illetve a vállalkozói pénzügyi kölcsönök alapja hazánkban már a svájci frank. Az ugyanis a legolcsóbb, nem pedig az euró, amellyel elméletileg majd – mikor is? – pár esztendő múltán fizethetünk. Az „eldevizásodás” a magyar forint bedöntésekor pedig felmérhetetlen károkkal jár. S még nem szóltunk arról, hogy soha annyi autót nem vettek vissza a lízingcégek, mint tavaly.
De nézzük a költségvetést! A központi büdzsé 2005-ös, első három havi produkciójáról – amiért a kormány felel – már napvilágra kerültek az előzetes számok. Eszerint az államháztartás pénzforgalmi hiánya március végéig csaknem 485 milliárd forintra rúgott, ezzel 12,3 milliárddal meghaladta az előrejelzést, ám ami a legnagyobb gond: elérte a teljes évre tervezett 1022,6 milliárdos hiány mintegy 50 százalékát. Magyarán: akár mérget is vehetünk rá, hogy a 2005-ös költségvetés teljesíthetetlen. (Az első negyedévi hiánynak hozzávetőleg 256 milliárdnak kellett volna lennie.) Az időarány-tévesztéssel persze az a baj, hogy hiánytöbblet akkora, hogy azt nem fogja majd fedezni az idei büdzsében készenlétbe állított százmilliárdos államháztartási tartalék. Brüsszel ennek az összegnek duplájával érné be.
Viszont azt Draskovics kontójára írhatjuk, hogy a múlt hónap végén a kabinet mozgósította a költségvetés államháztartási tartalékát: az első fél évben zárolta a fejezeti kezelésű előirányzatok, vagyis a minisztériumi fejlesztési keretek és különböző programok 35 százalékát, ami pestiesen szólva nem semmi. A helyzet pikantériája, hogy idén márciusban – miután az érintett uniós tagállamoknak, azaz leginkább nekünk, sikerült elérni a stabilitási növekedési paktum felhígítását – hazánk 3,6 százalékos deficitcélt tűzött ki az idei évre. Az első három hónap teljesítménye alapján a hiányterv betartása gyakorlatilag lehetetlen, miután a GDP-arányos deficitet magával húzza a prognózistól elmaradó bővülés is.
Bár a jogász végzettségű Draskovics Tibor menesztése kapcsán a kormányfő egyetlenegy alkalommal sem említette, hogy az expénzügyérnek a büdzsé tarthatatlansága miatt kellene távoznia, az agrármérnök-szakközgazdász diplomával rendelkező Veres Jánosnak alighanem a költségvetés, illetve az egyensúly megteremtése lesz a legnagyobb kihívás. A Gyurcsány-kormánynak ugyanis alig két hónap leforgása alatt prezentálnia kell Brüsszelnek a gyakorlati lépéseit a hiány lefaragása kapcsán, mert ne feledjük: az Ecofin, vagyis az uniós pénzügyminiszterek tanácsa erre kötelezte Magyarországot. Mindemellett Veresre hárul a kisiklott adóreform elmagyarázása, továbbá annak a 2006-os költségvetésbe való beágyazása is. Az új pénzügyminiszter mozgásterét persze kíméletlenül szűkítik a makrogazdasági adatok; az inflációt leszámítva minden fontosabb területen pocsék a helyzet. S akkor még nem szóltunk a regionális eltérésekről, a nyugdíjak alakulásáról, a minimálbérről, a munkanélküliség növekedéséről és az állami beruházások állapotáról – a választások előtt mindenkinek juttatni kell valamit. A 100 lépés programja tehát nem a Bokros Lajos által is szorgalmazott, ciklusokon átívelő projekt lesz, hanem a 2006-os választásokat előkészítő költségvetési politika fellazítása, amelynek különböző elemeit apránként dobják majd a „nép” elé.
Kérdés, kinek lehet ebből majd csipegetni.
origo.hu
Sasvári Sándor megrázó vallomása: így tették tönkre a családját
