Kozmetikázott tőkeboom

Bár a kimutatások alapján Magyarország a működő tőke szempontjából a tavalyi esztendőben már vonzóbb tereppé vált, mint az azt megelőző években, sőt az adatok tanúsága szerint a tavalyi év boomja megközelíti az Orbán-kormány 2001-es csúcsteljesítményét – mikor is négymilliárd euró vállalati forrás érkezett –, a helyzet sajnos csak statisztikailag kedvező. De nézzük a tényeket!
A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) a Magyar Nemzeti Bank minapi adataira hivatkozva felettébb optimista közleményt bocsátott ki, amelynek alapja a 2004-ben Magyarországon megvalósult közvetlen külföldi tőkebefektetések teljes egyenlege. Ismeretes, a múlt esztendőben 3,365 milliárd eurót ért el a működő tőke beáramlási szintje a kimutatások szerint. A szaktárca úgy tartja, nemcsak 2003-hoz viszonyítva mutat csaknem másfél milliárd eurós emelkedést, de a 2001-es több mint 4 milliárd euró óta a legmagasabb működőtőke-beáramlást jelzi. Miközben tehát a makrogazdasági mutatók alapján a korábbi éltanulóból sereghajtó lett Magyarország, s nyugati megítélésünk is alapvetően negatív, a GKM örömódát zeng a vonzó magyarországi környezetről. Hogy is van ez?
Nos, árnyaltabb a kép, ha figyelembe veszszük a 2004-től hatályos, új számítási metódust is. A múlt esztendőtől ugyanis megváltozott a működő tőke „könyvtári” értelmezése. Ennek lényege abban rejlik, hogy a korábban megtelepedett cégek beruházásai is „friss és új” külföldi vállalati tőkének minősülnek. Ám az is felfelé kerekíti a kimutatást, ha például a külföldi tulajdonos a magyarországi leányvállalata számára hitelt nyújt. Csak az érthetőség kedvéért jegyezzük meg, hogy a tőkebeáramlást a statisztika három fő összetevőre bontja: részvény és egyéb részesedés, az újra befektetett jövedelem és az egyéb tőkemozgások formájában megvalósuló tőkebefektetésekre. És még egy példa: a működő tőke értékét megnöveli – legalábbis a kimutatásokban –, ha egy már külföldi tulajdonban lévő magyarországi vállalatban a „kinti” tulajdonos tőkeemelést hajt végre.
Ugyancsak bővíti az adatsort, amennyiben a külföldi tulajdonban lévő cég nyereségét nem vonja ki osztalékként az országból, hanem újra befekteti. Vagyis a már jól megismert, döntően az államháztartási hiány deficitszintjének lefaragása érdekében alkalmazott trükkök – magán-nyugdíjpénztári tételek, költségvetési átcsoportosítások, állami beruházások kiszervezése a büdzséből, áfavisszatartás – után itt van az új önámítás: a működőtőke-kiszámítás módszere.
Viszont a kozmetika nem teszi rózsaszínűbbé a valóságot. Magyarország ugyanis kevésbé vonzó, mint néhány évvel korábban, a gazdasági növekedés csökkent az elmúlt negyedévben, és az elemzői várakozások szerint a következő időszak sem lesz biztató ebből a szempontból. A gondot persze az jelenti, hogy a magyar gazdaság nyugati megítélése tovább romlott. Az Economist című brit gazdasági lap szerint az újonnan az unióhoz csatlakozott nyolc kelet-közép-európai ország közül Magyarország bruttó hazai összterméke nőtt a legkisebb mértékben 2004-ben, míg a feltörekvő országokat számba vevő 170 tagú listán hazánk csak a háborús övezetnek számító Izraelt, Dél-Afrikát, Perut és Mexikót előzi meg. A korábbi éltanulóból tehát sereghajtók lettünk.
Persze a fenti, alapvetően pozitív kicsengésű összesítést azonban rontja az Unctad, vagyis az ENSZ szakosított fejlesztési szervezetének éves kimutatása. Az Unctad anyaga szerint 2002-ben három, 2003-ban 2,5, tavaly pedig 4,4 milliárd dollárnyi befektetés érkezett Magyarországra. Ezzel szemben a lengyelek három év alatt 12 milliárd dollárnyi új vállalati forrást csalogattak be. Ám Csehország is sikeresebb volt, mint mi: 2002-ben nyolcmilliárd dollár működő tőkét vonzott a közép-európai ország, tavaly pedig ötmilliárd dollár értékben áramlott befektetés Prágába. Az Unctad előzetes becslése alapján az Európai Unió korábbi 15 tagállama a tavalyi esztendőben mindössze 165 milliárd dollárt fogadott, amely negyede az évekkel ezelőtti adatnak. Mint emlékezetes, tavaly a német Deka Bank rangsorolta hazánkat – működőtőke-vonzereje miatt – a sereghajtók közé. A német pénzintézet szerint a kelet-közép-európai államok közül Szlovákia került az élre, amely már termelékenységben is lekörözi hazánkat. A térség egykori éllovasát, azaz hazánkat megelőzik a balti hármak, sőt már Bulgária is kedvezőbb feltételeket teremt a vállalati beruházásoknak, mint Magyarország.
De miért is jelent problémát, hogy kevesebb működő tőke érkezik hazánkba?
1. A féltervezett, magas hiánnyal terhelt központi költségvetés tátongó lyukait ebből a tételből finanszírozza az állam. Eközben az országkockázat növekszik, így drágábban kapunk majd hiteleket. S ez még nagyobb adósságterheket eredményezhet.
2. Az egyre kevesebb működő tőke kevesebb beruházást, valamint kevesebb munkahelyet is jelent. Utóbbinak hatása megmutatkozik az új statisztikákban is: a KSH jelentése alapján csaknem hétszázalékos a munkanélküliség.
A meggyengült, kevésbé vonzó gazdasági környezetet jól illusztrálja az is, hogy az utóbbi három évben számos nagyvállalat (a Volkswagen, a BMW, a Hyundai, valamint a konszernhez tartozó Kia Motors és a francia PSA is) más országot, elsősorban Szlovákiát választotta letelepedése színhelyéül. Nem az a gond, hogy a felsorolt cégek végül is hol létesítettek üzemet, hanem az: a vállalatok Magyarországon is érdeklődtek… Ráadásul az elmúlt években a magyar versenyképességet alaposan megtépázta az is, hogy számos nagyvállalat vonult ki az országból. Olyannyira tendenciózussá vált ez, hogy még a legfejlettebb dunántúli régióban is gyárakat zártak be. De említhetjük még azt is, hogy 2003-ban az IBM több ezer dolgozóját küldte el.
S hogy minden mindennel összefügg: az egyre kevesebb működő tőke miatt egyre kevesebb beruházó fektethet be nálunk. Emiatt pedig további munkahelyek kerülnek veszélybe. Ezt erősíti az is, hogy januárban a Fitch Ratings nemzetközi hitelminősítő viszszaminősítette Magyarországot. Eközben Magyarország államadóssága annyira megnövekedett, hogy csak egyre drágábban kaphat külföldi hitelt: a kormányváltás óta 3500 milliárd forinttal növekedett az államadósság. Az ország exportbevételének 42 százalékát fordítja hitelek törlesztésére.
Nem árt fejben tartani, hogy a növekvő államadósság és a magas hiány negatív következményeként magasabb az országkockázat, drágábbak a hitelek és nagyobbak az adósságterhek. Továbbá elgondolkodtató az is, hogy Magyarország exportbevételeinek 42 százalékát költi el éves szinten adósságszolgálatra. Amenynyiben tehát összevetjük a valós makrogazdasági fejleményeket, illetve az elmarasztaló nyugati jelentéseket a hazánk tőkevonzásával kapcsolatban megjelent optimista GKM-jelentéssel, akkor bizony arra a következtetésre juthatunk: kész szerencse, hogy feltalálták a statisztikát. Mert a megváltozott számítási metódusnak tulajdoníthatóan az államadósság, az infláció és az államháztartási hiány után a működő tőke is eljutott a kívánatos szintre.
Nagy kár, hogy ez a tőkeboom csak a kozmetika eredménye.