Lesz-e nemzetközi neutronközpont Magyarországon?

Egyike világhírű fizikusainknak Mezei Ferenc: Németországban, Franciaországban, Amerikában a legjobb egyetemek és kutatóintézetek versengenek érte. Harmincévesen, 1972-ben itthon felfedezte a Neutron Spin Echo spektroszkópia elvét; van Hewlett-Packard-díja és Wigner-díja is. Lehetne Nobel-díja is, hiszen a fő kutatási körében kiosztották ezt az elismerést két tengerentúli kutatónak, akik mögött erős nemzeti lobbi állt. Mindez azonban a múlt zenéje. Mezei Ferenc most azon fáradozik, hogy egy európai tudományos nagyberendezést hozzon Magyarországra, amely egy 4500 fős európai tudósközösségnek nyújtana kutatási lehetőséget.

Az ember azt gondolná: egy unión belüli és kívüli ország egyaránt kapva kapna az ilyen lehetőségen, hogy évtizedekre egy szakterület Mekkájává váljon. Több ezer jól kvalifikált szakember kutatna rendszeresen Magyarországon, itt étkezne, itt lakna, a magyar nemzeti jövedelmet és szellemi klímát gyarapítaná. Egy ilyen európai intézmény amúgy is számos előnnyel jár: nemcsak a csúcstechnikát hozza helybe, de ráadásul ez túlnyomórészt külföldi finanszírozással történik. A korábbi tapasztalatok szerint mind gazdaságilag, mind tudományos-technikai szempontból a befogadó országé a legnagyobb haszon.
Mezei professzor és munkatársai egy nemzetközi neutronkutatási központ (European Spallation Source – ESS) létrehozásán ügyködnek. Az utolsó hasonló európai berendezésnek Grenoble adott helyet, s az alap- és alkalmazott kutatás céljaira szolgál az anyagkutatás területén, de röntgensugarakkal. Ott értelemszerűen (27 százalékban) Franciaország a főrészvényes; de részt vállalnak benne többek között
a németek, az angolok, a skandinávok, a spanyolok – sőt fél százalékkal mi, magyarok is.
Az új centrumnak kifejezetten a neutronsugarakkal való anyagkutatás lenne a feladata, s biológusok, fizikusok, vegyészek, kultúrtörténészek, geológusok, mérnökök munkáját segítené. A központban helyet kapna részecskegyorsító, hasadóanyag azonban nem, így működése környezetvédelmi szempontból nagyon előnyös lenne. Az ESS ötlete több mint tízesztendős: egy német–angol szakmai konferencián vetődött fel. Az idea 2003-ra technikai tanulmánnyá fejlődött, ami 40 millió euróba került, s tizenegy ország tizennyolc intézete vett részt a kidolgozásában.
Európa az ESS tekintetében lépéskényszerben van, ugyanis Japánban és Amerikában már épül ilyen neutronsugaras anyagkutató, s a késedelemnek kontinensünkre nézve komoly gazdasági következményei lehetnek a globális technológiai versenyben. Épp ezért az Európai Unió a 2007–2014-es költségvetési ciklusában a tudományos infrastruktúra kiemelkedő prioritás, erre Brüsszel kész a finanszírozás 15 százalékát átvállalni, további 10–15 százalékra pedig hitelgaranciát nyújtani. A nem mindennapi kedvezmény számos európai ország érdeklődését felkeltette, a terv ugyanis – ami igen ritka körülmény – helyszíntől független. Bejelentkezett Lund városa Svédországból, s érdeklődik több angol helyszín is – közülük Yorkshire tűnik a legkomolyabbnak. Fölmerült két németországi város is, ám a német esélyeket csökkenti, hogy most lépett üzembe egy hasonló profilú nemzeti intézetük Münchenben – náluk most inkább egy szinkrotronforrás a soros.
Magyarországot mint potenciális helyszínt Mezei Ferenc és Rosta László fizikusok vetették fel. Ez ügyben 2003 nyarán fordultak Medgyessy Péter akkori miniszterelnökhöz, aki előbb nem reagált, majd 2004-ben átadta az ügyet az oktatási tárcának. Onnan pedig a Nemzeti Kutatási és Technikai Hivatalhoz került, s jelenleg a gazdasági tárca is foglalkozik vele. A döntéshozatal elhúzódásának oka – mindeddig egy részletes hazai gazdasági hatástanulmány hiányában – nyilvánvalóan az önrész, ami magyar részről a költségek húsz százalékára tehető. A maradékot az unió és a felhasználó partnerországok állnák – itt uniós aspiránsként még a törökök is jelezték részvételi szándékukat. Komoly ellenvetésként nem fogalmazódhat meg az, hogy csak 160 magyar neutronkutató dolgozik az országban, s ez a használatban mindössze három-négy százalékos részesedést jelent – hiszen a tét nagyobb: az európai tudományos csúcsinfrastruktúra részévé válni, több ezer kutató számára nyújtva jövedelmező szolgáltatást. A mintegy húszszázalékos önrész igénye onnan származik, hogy a hasonló külföldi példák és előzetes gazdaságossági számítások szerint a befektetés ebben az esetben is busásan megtérül az országnak, mind az építkezés, mind az üzemeltetés során – és ezt a külföldi partnerek is jól tudják. Fontos szempont, hogy a beruházás úgy valósuljon meg, hogy ne a magyar kutatóktól vonja el a pénzt, és így a közvetlen gazdasági hasznon túlmenően a magyar kutatásnak és fejlesztésnek is előnyére váljon az itt működő csúcsberendezés.
A beruházás csaknem kétszázmilliárd forintos teljes összegéből a magyar önrész mintegy negyvenmilliárdra rúgna, ám a költségek nyolc évre oszlanának el, vagyis éves szinten a teljes magyar kutatás-fejlesztési ráfordítások három százalékát tennék ki. A magyar helyszíneket illetően a Zsámbéki-medencében megvalósítani szándékozott Talentis program mutat komoly elvi érdeklődést, Debrecen városa pedig szinte kész a befogadást alátámasztó dokumentumokkal. Az ESS magyarországi megvalósítási javaslatát, amely nem nélkülözheti sem a kormány, sem az ellenzék támogatását, 2006-ban kellene benyújtani, hivatalosan azonban eddig túl kevés történt. Márpedig – befolyásos lobbisták ide vagy oda – a friss tagországot megillető kiemelt uniós támogatásra csak rövid ideig számíthatunk…