Lendületben az ország, „csináljunk” szebb Magyarországot! Félre a banális közhelyekkel, csak megrémülhetünk a koalíció Magyarország-képétől. Az ország lendület helyett üzemzavarban és rapid erkölcsi leépülésben leledzik. Olyan helynek tűnik, ahol a nyers erőszak és a deviancia az úr, és ahol ezt az irányt erős médiaerővel alaposan meg is támogatják. Fricz Tamás következmények nélküli országnak nevezett bennünket. Javaslom hozzátenni a káoszt és törvénytelenséget is. Gyurcsány országlását nem a lendület meg a büszkeség vezérli, hanem a teret hódító erőszak. Lánya által lefejezett asszony, kisgyerekét megbecstelenítő apa, mindennapos kivégzések, gyújtogatások, rablások, szökések, kukában landoló csecsemők. Ha nincs lőfegyver, akkor halálra vagy eszméletlenre rugdoshatnak bárkit, akinek nem tetszik az arca. Összeverik, lelökik a lépcsőn a munkáját végző BKV-ellenőrt. Kitöri a nyakát? Nem lesz következménye. Bandák masíroznak a járműveken, fosztogatva, ordítozva, veréssel fenyegetve bárkit, aki rájuk mer szólni. Nem lesz következménye. Az emberek megfélemlítettek és gyávák, hiszen a törvény nem az áldozatokat védi. Ki verte meg Szász Károlyt? Ki rugdosta halálra Simon Tibort?
Tiltásra magasról téve egész madárseregletet mérgezett meg egy vállalkozó. Nem lesz következménye. Vemhes macskát akasztanak a fára, majd amikor irgalmas kezek levágják, az elállatiasodott ember újra felakasztja. Zártak már be valakit állatkínzásért? Emberkínzásért is ritkán.
Azt azonban nehéz elhinni, hogy egy kegyetlen amerikai bestseller elborzasztó epizódja életre kelhetett Magyarországon. Mert olyan csak az írói fantázia világában létezik, hogy a szerb szabadcsapatok a bosnyákok után kajtatva elkapják az amerikai békehadtest fiatal, vétlen tagját, majd összekötözve, élve bedobják a latrinába. Aztán röhögve addig ütik lécekkel a fejét, amíg bele nem fullad a fekáliába.
Csak író fantáziája lehet ennyire kegyetlen. Ilyen az életben nincs.
De van. A szécsényi kislányt megerőszakolták, súlyokat kötöttek rá, és még élve bedobták a derítőbe. Egy szabadlábra helyezett, nemi erőszakért elítélt szörnyeteg most már gyilkolt is. Kétszeri erőszak után a harmadik leányt megölte. Közte volt egy kis pihenője a börtönben. Most megy a jól ismert magyar körbehárítás: semmit nem tett, hogy ne engedték volna ki, nem szegett szabályt a bíró, senki nem felelős semmiért. A pszichológus megvető lenézéssel kezeli a jogos felháborodást. Mit tudhatunk mi egy nemi erőszaktevő gyilkos lelkivilágáról? Mi csak bosszúért tudunk lihegni. Amikor a százhalombattai sorozatgyilkosról megjelent egy „szenzációs” könyv, az érintettek könyörögtek, hogy lányaik borzalmas halálából ne legyen közpréda. Elhajtották őket: a nagyközönség igényli az ilyesmit. Arra is csillapíthatatlan az igény, amit néhány hónapja ugyanez a sorozatgyilkos üzent a tévén keresztül: ha kinn lennék, még több nőt ölnék meg.
Úgy fest, nálunk kifizetődő brutális állatnak lenni, nőket megerőszakolni, járókelőket megkéselni, halálra verni, a visszataszítót propagálni, a sorozatgyilkos lelkivilágát átérezni, pedofiloknak megbocsátani, a megrontást költői magánügynek elkönyvelni.
Nálunk a túlélők szenvednek, a bűnösök pedig, az amerikai filmekkel ellentétben, nem nyerik el méltó büntetésüket. Szabadság és demokrácia? Ha valaki nem tetszik, érdemesebb agyonverni, mint kikerülni? A bíróság aktából dolgozik, a mezei jogérzék meg az életből.
Kérdés, ki, miért helyezte szabadlábra a szécsényi kéjgyilkost?
origo.hu
Figyelmeztetést adtak ki, extrém hőség jön több vármegyében
